A szolidaritáson alapuló közösségi gazdaság ma már egyre több magyar gazda és vásárló számára valódi, működő megélhetés és értékalapú választás. De hogyan lehet ebből hosszú távon élni? Miért csatlakoznak sokan egy olyan rendszerhez, ahol nem az ár az elsődleges, hanem a bizalom, az átláthatóság és a közös felelősségvállalás? Két gazda és egy szakértő meséltek nekünk arról, hogyan teremthető meg egy fenntartható, emberközpontú élelmiszerrendszer Magyarországon.
„A közösségi gazdaság egy közös ügy. Nem arról szól, hogy eladok valamit, és te megveszed. Hanem arról, hogy egymásért teszünk.
Például ha egy vásárlónk nehéz élethelyzetbe kerül, és nem tudja fizetni a tagdíjat, segítünk neki, és ez fordítva is igaz” – meséli Payer Anna, tájépítészmérnök, permakultúra tervező és oktató, aki férjével, Czina Ferenccel 2013 óta működteti a Dunaszigeti zöldségközösséget. Ő és Ferenc, több mint egy évtizede bizonyítják, hogy a szolidaritás nem csak szép szó, hanem működő modell.
A közösség, ami megmenti a gazdaságot
Anna szavait Lengyel Zoltán története is megerősíti. Zoltánék a Táncoskert közösségi gazdaságban állattenyésztéssel foglalkoznak, és amikor a sertéspestis miatt majdnem összeomlott a gazdaságuk, a közösség állt mögéjük. Finanszírozták a szükséges költségeket, így nemcsak a gazdaság maradt életben, hanem a kapcsolat is megerősödött:
„A tagok a végén terményben kapták vissza, amit adtak. Ez a szolidaritás a gyakorlatban.”
Annával, Zoltánnal valamint Rostás Márta üzleti adminisztrációs specialistával arról beszélgettünk, miért gondoljuk úgy hosszú évek óta, hogy jöhet bármilyen gazdasági változás, a közösségi gazdálkodás az általunk ismert leginkább működőképes, fenntartható és egészséges, szolidáris mezőgazdasági forma.
Táncoskert – regeneratív- és közösségi mezőgazdaság a Hortobágyon
Rostás Márta egyébként évek óta a nagyvállalatokban jellemző folyamatokat igyekszik átültetni mikrovállalkozásokba, és évek óta segíti a közösségi gazdaságok működését. Lengyel Zoltán pedig nemcsak állatot tart, oktat is, és a Magyar Regeneratív Mezőgazdálkodásért Alapítvány vezetője.
Tényleg csak az ár számít a magyaroknak?
Sokszor halljuk, hogy a magyar vásárló kizárólag az árcédulát nézi. De a közösségi gazdaságok tapasztalata más képet mutat. Nem az anyagi helyzet a döntő, hanem a tudatosság. Az, hogy valaki érti: a befizetett tagdíjjal nemcsak zöldséget vagy húst kap, hanem egészséget, közösséget, és azt az élményt, hogy részt vesz valami nagyobban.
Rostás Márta, aki évek óta támogat közösségi gazdaságokat gyakran látja, hogy a gazdák nem számolják el a saját munkájukat. „Szép az eszme, hogy mindent a közösségért, de ha a gazda kiég, azzal a közösség is veszít. Mi is láttuk, mennyire természetes, hogy a gazda hajnalban kel, késő estig dolgozik, és közben alig hagy időt magának. Pedig ha ő kiég, ha nem tudja, nem bírja tovább csinálni, azzal az egész közösség veszít.”
Fontos tudni, hogy a befizetett hozzájárulás nemcsak a vetőmagra és az eszközökre megy, hanem a gazda megélhetésére is. Hiszen a fenntarthatóság nemcsak a földről szól, hanem az emberről is.
Ezért is elengedhetetlen a nyíltság és átláthatóság, hogy a vásárló tagok is lássák, mi mindenre kell költeni ahhoz, hogy kijöjjön a heti szállítás. „Én úgy szoktam fogalmazni, hogy a feje tetejére állított piaci rendszert a talpára állítjuk ezzel. Mert, ha egyszer az ember látja, és végiggondolja, hogy egy termék mögött mennyi munka van, és miért kerül annyiba, amennyibe, akkor azon is el fog gondolkodni, hogy a másik miért olcsóbb.”
Honnan érkeznek a tagok a közösségi gazdaságokba?
A magyarokkal kapcsolatos sztereotípiákból kiindulva, közel sem egyértelmű, hogy Magyarországon sikere lehet a közösségi gazdaságoknak. Hiszen ezekben össze kell fogni más emberekkel, bizalmat kell szavazni a gazdának, és számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy nem minden esetben fogunk ugyanolyan minőségű terméket kapni, ugyanakkora összegért.
Habár azt a gazdák is elismerik, hogy valóban érződik a magyarokon az árérzékenység, azt mondják, hogy az értékérzékenység is ugyanígy jelen van.
Vásárlói közösségek – nem úri kiváltság, hanem szemlélet
Zoltán és Anna is azt mondják, szó sincs arról, hogy közösségi gazdaságból vásárolni úri kiváltság lenne. A legkülönfélébb társadalmi rétegekből érkeznek hozzájuk tagok – a vásárlók között nem az anyagi helyzet, inkább egyfajta tudatosság a közös vonás. Az, hogy értik, hogy a pénzükért nem egyszerűen csak terményt, hanem értéket is kapnak. Hiszen támogatnak egy gazdát, közösséget építenek, hozzájárulnak a föld regenerálásához, valamint a saját egészségüket is óvják, így esetlegesen megelőzve hosszas és drága kórházi kezeléseket.
És, hogy hol talál a gazda olyan embereket, akikben benne van ez a tudatosság és nyitottság a megszokottól eltérő felé?
Anna így mesél a saját tapasztalatairól: “mi egész kicsiben kezdtük 13 évvel ezelőtt, a gazdaság híre pedig szájról szájra terjedt, és így szép lassan nőttünk. Ahogy a tagok megismerik ezt a rendszer, megtapasztalják hogy működik, érzik a saját egészségükön a termények hatását, átveszik a gondolkodásmódot és minderről beszélgetnek másokkal, a gazdaság úgy növekszik organikusan.”
Hogyan működik a Pécsi Kosár? Egy közösségi sikertörténet
Ezt Márta is megerősíti a saját példáján keresztül és hozzáteszi, a tagsággal együtt számos olyan közösségi élményt is szerzett, ami mélyebb bepillantást engedett neki abba, hogy mi minden történik, mire a termény eljut a vásárlóhoz.
Mi van egy kiló zöldség mögött?
“És itt jön be a képbe az árazás. Kívülállóként sokszor nem tudjuk elképzelni, hogy egy vállalkozásnak milyen költségei vannak. Egy gazdaság nem annyiból áll, hogy megveszem a vetőmagot és kész. A gazdának kell hogy legyen saját munkabére, be kell fizetnie az adókat, lehet alkalmazottja, meg kell vennie és időről-időre pótolnia kell a szükséges eszközöket. Ezekkel tisztában lenni mindkét fél számára nagyon fontos.
Munkavállaló vagy vállalkozó a gazda?
A gazdák hajlamosak arra, hogy a saját munkájukat alulárazzák. “Mikor bekerültem a Magasvölgy rendszerébe, és elkezdtük átvilágítani a pénzügyeket, kiderült, hogy míg az alkalmazottaknak van, a gazdának nincs fix jövedelme” – magyarázza Márta. Ez pedig egyszerre nagyon fontos és nehéz is, hiszen egy gazda bérezésébe sok mindent bele kell kalkulálni.
Számolni kell a gazdaság fenntartásával, a fizikai, szellemi, logisztikai munkával és a szakmai tudással is.
Az emberek hajlamosak a gazdaságokban folyó munkára idealizálva, eszményi képként tekinteni, amiben a gazda feláldozza magát a jó ügy oltárán. Ez viszont mindenki számára nagyon veszélyes, hiszen fenntarthatatlanná válik a gazdaság.
Közös tervezés és pénzügyi tudatosság – a hosszú távú működés záloga
Anna és Zoltán is hozzáteszik, többek között épp az ilyen kiégés elkerülése végett van szükség arra, hogy a tagokat bevonják a pénzügyi tervezésbe. Annáék gazdaságában volt, hogy a tagok biztatták őket arra, kérjenek több pénzt a tagságért.
Elmondása szerint a közösségi gazdaság fenntartásával ki lehet alakítani egy stabil, biztos bevételforrást, ha jó a pénzügyi tervezés.
Nehéz kérdés, hogyan tekint magára a gazda. Hiszen egyrészt munkavállalónak is nevezhetik magukat, akik a közösség szolgálatában állnak, de közben az összes felelősség is rajtuk van. Így egy furcsa hibrid jön létre. Viszont ez is egy olyan aspektus Zoltán szerint, amit nagyon fontos tudatosítani és kimondani: a közös ügyért dolgozás eszméje egyáltalán nem egyenlő a közös kockázatvállalással is.
“Szép az, hogy ez nagyon demokratikus rendszer, és szép, hogy a szolidáris gondolata végigvonul az egész rendszeren. De fontos tisztázni, hogy ez kinek mit jelent. Hiszen tagként a szolidaritás főleg abban nyilvánul meg, hogy az ember kitart a gazdaság mellett, vállalja az éves tagdíjat, pontosan fizet, tehát hozzájárul ahhoz, hogy a gazda tervezni tudjon. Ezek pedig mind nagyon jó lehetőségek arra, hogy át lehessen érezni ezt a közösen létrehozott gazdálkodási módot” – összegzi a Táncoskert alapítója.
Ez a cikk az Európai Unió pénzügyi támogatásával valósult meg a Interreg VI-A IPA Magyarország-Szerbia együttműködési program által. A cikk teljes tartalmáért a KDMFÜ Közép-Duna Menti Fejlesztési Ügynökség Nonprofit Kft. vállalja a felelősséget, és az semmilyen körülmények között nem tekinthető az Európai Unió és/vagy a programot Irányító Hatóság állásfoglalását tükröző tartalomnak.
Interreg VI-A IPA Magyarország-Szerbia Program: www.hungary-serbia.eu
Ez a poszt Hogyan lehet megélni egy szolidaritáson alapuló gazdaságból? először itt jelent meg: Tudatos Vásárlók.
Forrás:tudatosvasarlo.hu
Tovább a cikkre »
