„A szegények jubileuma nem egy szociális akció, hanem lelki találkozás” – fogalmazott Kovács Gergely gyulafehérvári érsek homíliájában a csíksomlyói kegytemplomban bemutatott szentmisén november 11-én. A szegények világnapja alkalmából, melyet az évközi 33. vasárnap tart a világegyház, rendezték meg a gyulafehérvári főegyházmegye központi eseményét, a szegények jubileumát Csíksomlyón.
Ferenc pápa kilenc évvel ezelőtt hirdette meg a szegények világnapját azzal a szándékkal, hogy „a keresztény közösségek világszerte egyre inkább és mind jobban Krisztus szeretetének konkrét jeleivé váljanak a legkisebbek és a leginkább rászorulók iránt”. Ebben a szellemben tartotta meg a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye a szegények jubileumát november 11-én, Szent Márton napján Csíksomlyón, a Gyulafehérvári Caritas szervezésében.
A kegytemplomban bemutatott szentmisét követően Kovács Gergely érsek a Jakab Antal Ház éttermében együtt ebédelt a nélkülözőkkel és azon hívekkel, akik a rászorulók támaszai kívánnak lenni imával, jó szóval, cselekedettel, támogatással; azokkal, akik sorsközösséget vállalnak a nélkülözőkkel.
„Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy vannak szegények, akik rászorulnak, akik kapnak, és vannak, akik adnak – mondta ünnepi eseményen a főpásztor. – De igazából
Egy közösségben mindig oda kell figyelnünk egymásra.”
Mindannyian tudunk adni valamit: időt, figyelmet, egy jó szót, egy mosolyt. „Kapcsolatokat építünk, egy közösség ettől lesz erős” – fogalmazott a gyulafehérvári érsek. Meglátása szerint a Caritas a főegyházmegye kinyújtott keze, mely a rászorulókon, a legszegényebbeken, a szükséget szenvedőkön segít.
Mindannyian rászorulunk valamire. A legnagyobb kihívás napjainkban az, hogy időt szakítsunk, odafigyeljünk, mert talán már „a szívünk sem annyira érzékeny, hogy észrevegyük a közvetlen közelünkben lévő kihívást, problémát, bajt, nehézséget, amin talán tudnánk segíteni”.
Kovács Gergely érsek ünnepi homíliájában arra hívta fel a figyelmet, hogy a szegények jubileuma nem pusztán a rászorulók ünnepe, hanem mindannyiuké. Mint mondta:
A mai nap tehát nem a megkülönböztetésről szól, hogy ki a szegény, ki a nem szegény, hanem a találkozásról; nem arról, hogy valaki ad és más kap, hanem arról, hogy mindannyian testvérek vagyunk, akik Isten szeretetéből élünk.”
Az érsek hangsúlyozta, hogy a szegények jubileuma nem egyszerű szociális akció, hanem lelki esemény. Meghívás arra, hogy újra felfedezzük az irgalmasságot, hogy észrevegyük egymás fájdalmát, és megosszuk azt, amink van. Az evangéliumi szakaszra utalva emlékeztetett:
– „éheztem, és ennem adtatok; szomjaztam, és innom adtatok” –, mert ezekben maga Krisztus rejtőzik el.
A homíliában különös hangsúlyt kapott Tours-i Szent Márton alakja, akinek életpéldája az evangélium cselekvő megélésének mintája. A jól ismert történet szerint, amikor fiatal katonaként találkozott egy didergő koldussal, kettévágta köpenyét és egyik felét neki adta. Aznap éjjel álmában Krisztust látta, amint épp ezt a köpenyt viseli. Az érsek rámutatott: Szent Márton még hittanulóként, a keresztségre készülve osztotta meg azt, amije volt. Ebbe a gesztusba bele van sűrítve a keresztény élet. „A mai ünnep arra hív bennünket, hogy saját magunkban fedezzük fel a szent mártoni lelkületet. Mi is legyünk képesek meglátni Krisztust a másik emberben.”
A homília végén az érsek arra buzdított, hogy a szegények jubileuma ne csupán egy jótékony alkalom legyen, hanem a megtérés, az önvizsgálat és a megújulás ideje. Tours-i Szent Márton példája emlékeztet arra, hogy a szeretet, a testvériség és a megosztás az, ami valóban ünneppé teszi a jubileumot.
A szegények jubileuma ugyanakkor azok ünnepe is, akik a mindennapokban vállalnak sorsközösséget a nélkülözőkkel. A gyergyószentmiklósi idős nappali foglalkoztatóközpontban sokan találnak újra közösségre és elfogadásra. A foglalkozásokat vezető Szirják Lujza elmondta, hogy a központ látogatóinak többsége özvegy, vagy távol élnek a gyerekei. A legnagyobb szükségük az egymásra figyelésre van. Mindennap közös imával és énekléssel kezdik a napot, majd beszélgetések, kézműves foglalkozások, kirándulások vagy ünnepi készülődések követik egymást. „Az igény szüli a programot – jó, hogy vannak keretek, de mindig az számít, mire van éppen szükség” – mondta a főpásztor.
A Gyulafehérvári Caritas idén ünnepli megalakulásának 35. évfordulóját. A szervezet mára a segélyosztásokból kinőve személyes törődést, otthoni gondozást és bentlakásos ellátást kínál, ahol erre szükség van. Péter György, a szociomedikális ágazat igazgatója elmondta: bár az új intézményekkel gyarapszik a gondozottak száma, de ez nem azt jelenti, hogy a szükség nőtt, hanem csak több szükségre tudtak válaszolni. Miközben sokan a szegénységet anyagi hiányként értelmezik, a Caritas munkatársai nap mint nap tapasztalják, hogy a legnagyobb hiány valójában az emberi kapcsolatokban van.
Péter György arra is rámutatott, hogy a segítés öröme nemcsak azoké, akik támogatást kapnak, hanem azoké is, akik adni tudnak. Egy asszony példáját idézte fel, aki arról mesélt, hogy a lányával együtt havonta néhány száz lejt utal a Caritas meleg ebéd programjára, és ez neki is lelki feltöltődést jelent: tudja, hogy valakinek jobb lett a napja az ő hozzájárulása révén.
A szegények jubileuma arra emlékeztet, hogy
Tours-i Szent Márton példája ma is arra hív, hogy vegyük észre Krisztust a másik emberben, és fedezzük fel újra, hogy a hétköznapi gesztusok és tettek révén tudjuk megvalósítani a szeretetet.
Összeállította: Bodó Márta, Molnár-Gál Katalin, Szász István Szilárd; az interjúkat készítette: Bíró István
Fotó: Bíró István
Forrás: Romkat.ro
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
