A Katolikus Szeretetszolgálat megalakulásának 75. évét ünnepelte idén. A Remény szolgálatában mottóval meghirdetett, jubileumot lezáró szentmise főcelebránsa Erdő Péter bíboros, prímás volt a Szent István-bazilikában november 11-én, Szent Márton ünnepén, a szociális munka napját megelőző napon.
A szentmisén koncelebrált Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, Németh Gábor, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára, Czapkó Mihály, az MKPK irodaigazgatója, Gánicz Endre, a Nyíregyházi Egyházmegye főhelynöke, Lambert Zoltán atya; valamint szolgálatot végzett Ferencz Zoltán állandó diakónus, a Váci Egyházmegye teremtésvédelmi referense.
A szentmisén jelen volt Vajda Norbert, a Katolikus Szeretetszolgálat főigazgatója, a szervezet vezetői, a fenntartásukban működő intézmények munkatársai és ellátottai, a Katolikus Szociális Módszertan intézményeinek, továbbá a Fórum (Katolikus Szociális és Gyermekvédelmi Szakellátásokat és Szolgáltatásokat Fenntartók Fóruma) intézményeinek a képviselői, köztük Zagyva Richárd, a Katolikus Karitász országos igazgatója és Birher Nándor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának dékánja.
Erdő Péter bíboros a szentmise elején elmondta: „Szent Márton püspök emléknapja van. Ünnepelhetnénk-e szebb és alkalmasabb napon a Szeretetszolgálat nagy évfordulóját? Hiszen ő volt az, aki a köpenyét is kettévágta, hogy odaadja a didergő koldusnak. Adja Isten, hogy az ő lelkülete tovább éljen bennünk és közöttünk! Vegyük észre, hogy kinek van szüksége a segítségünkre, és legyen bátorságunk és nagylelkűségünk, hogy meg is tegyük értük mindazt, amit lehet! Hálát adunk a mai szentmisében a Szeretetszolgálat eddigi működéséért, mindazért a sok jóért, amit a rászorulókért és így egész társadalmunk javára az előző évtizedekben tettek.”
Erdő Péter homíliáját az alábbiakban teljes terjedelmében olvashatják.
A Katolikus Szeretetszolgálat az idén ünnepelte és ünnepli alapításának 75. évfordulóját. Tudjuk jól, hogy a szerzetesrendek feloszlatása után nagy szükség volt arra, hogy immár a rendi kereteken kívül a betiltott szerzetesintézmények tagjai munkához, keresethez jussanak. Voltak, akik plébánián találtak menedéket. Mások civil munkahelyen szereztek elismerést nagylelkűségükkel, szakértelmükkel. De sokan a Szolidartiás Szövetkezetben dolgoztak. Nem mindenkinek volt megoldva a társadalombiztosítása sem. Jól emlékszem arra, amikor egyes vasárnapokon még templomi gyűjtéseket tartottak idős, beteg papok és szerzetesek javára. Később a Szeretetszolgálat országos szociális intézményfenntartóvá vált a Püspöki Konferencia megbízásából. Ma ez a tevékenység jellemzi munkáját.
Hallgassuk meg, mit mond erről az evangélium!
Azt hallottuk, hogy a hazatérő szolgát, aki az egész napi munka után a mezőről fáradtan hazajön, az úr még tovább dolgoztatja, kiszolgáltatja vele magát, csak azután engedi, hogy egyék és pihenjen. Mi köze van ennek a hithez? Jézus korába kell visszamennünk, hogy megértsük. A farizeusi vallásosság világában az ember ellenszolgáltatást várt Istentől azért, hogy teljesítette a parancsokat. Úgy gondolkodtak, hogy azt a sok nehéz előírást, amit a törvény felsorol, ha az ember megtartja, akkor jogot szerez magának Istennel szemben, hogy jól menjen a sora, hogy – ebben az időben már hitték – túlvilági boldogság legyen az osztályrésze. Jézus elutasítja ezt a gondolkodásmódot. Nem minthogyha az úrnak és a szolgának ezt a viszonyát, amit itt hallunk, Ő ideálisnak vagy elfogadhatónak tartaná, de nem is társadalmi kérdésekről akar itt tanítani bennünket, mert
Ezt akarja szemléltetni az úrnak és a szolgának ezzel a jelenetével. Arra tanít minket, hogy úgy kell éreznünk magunkat Istennel szemben, mint ez a hűséges szolga. Elfogadni azt, hogy Istennek a mi részünkről engedelmesség, parancsainak a megtartása, akaratának követése nem ellenszolgáltatás fejében jár, hanem egyszerűen azért, mert Ő az, Aki. Neki köszönhetjük létünket, Ő az egész mindenség Ura. Ha Ő egyszer megkíván tőlünk valamit, akkor nekünk nincs jogunk ellenszolgáltatást kérni, nincs jogunk követelőzni Vele szemben, csak egyet tehetünk, megtesszük, amit kíván.
Ez a dolog egyik fele. De a másik fele az, hogy Isten nem olyan Urunk nekünk, mint ebben a példázatban a lusta házigazda, aki kiszolgáltatja magát a fáradt szolgával, és mindezt természetesnek veszi. Mert az Isten mindent nekünk akar ajándékozni. Igenis jutalmazni akarja a jókat, igenis örül annak, ha teljesítjük az akaratát, hiszen olvassuk a Bibliában, hogy
Isten bőségesebben tud megajándékozni minket, mint ahogy mi azt kiszámíthatnánk, mint ahogy mi a teljesítményünkért bárkitől is követelhetnénk.
Ez a mondanivalója az evangéliumi történetnek. És ez kapcsolódik a hithez, mert a hit bizalom is. Az Istenbe vetett hitünk bizalom Isten szeretetében. És az Isten szavára, az Isten akarata szerint irányított életünk és erőfeszítésünk nem üzleti befektetés, hanem ennek a bizalomnak és szeretetnek a kifejeződése. De ebben a bizalomban ott van, hogy Isten meg akar minket ajándékozni. Nem pont úgy, nem pont annyival, amennyi jót nekünk sikerül megtenni az életben, hanem túláradó módon. Emlékszünk a szőlőmunkások példabeszédére, akiket más és más időpontban hív a gazda, hogy dolgozzanak az úr szőlőjében. És aki az utolsó pillanatban érkezik, az is ugyanannyi bért kap, mint a másik. Az Isten nem bért fizet nekünk, hanem megajándékoz minket. És ebbe vetett bizalommal élhetünk, ezért nem kell számítgatnunk Isten felé, hanem
Ehhez kérjük Tőle az erőt és a világosságot a mai szentmisében. Ámen.
Vajda Norbert a szentmise végén beszédében megköszönte az MKPK töretlen, immár 75 esztendős támogatását, továbbá a bíborosnak és a püspöknek, hogy együtt ünnepeltek velük.
A főigazgató elmondta, most jött ki a nyomdából a Szeretetszolgálat történetéről szóló kiadvány, melyben olvashatnak az első időkről, amikor a kommunizmus nehéz éveiben is Isten különleges kincseivel gazdagodhattak. Ezek az egész társadalmat támogatták a szolidaritás, az egymásra figyelés és a leginkább kirekesztettek felé fordulás eszközeivel és ajándékaival.
Megemlékezett Szörényi Gábor SJ és Virányi Ottó SchP atyákról, Szabó Erna SC és Zalán Katalin Luciána SC nővérekről, akik az államszocializmus alatt a vállukon vitték a Szeretetszolgálatot, megalapították a Szolidaritás Szövetkezetet, és támogatták a rétegpasztoráció elindítását. Erdődy Zsuzsanna kétezres évek elején egy évtizedig vezette a szolgálatot. A főigazgató köszöntötte körükben Bató Andrást és Egervári Ágnest, korábbi főigazgatókat.
Felhívta a figyelmet arra a különleges rózsafüzérre, melynek a szemeit a Szeretetszolgálat intézményeiben dolgozók és ellátottak készítették, és minden intézményükbe terveznek elvinni.
A jubileumot lezáró szentmisén a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola vegyeskara végzett zenei szolgálatot Sapszon Ferenc vezényletével.
Fotó: Thaler Tamás
Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
