Ismerjük ezeket, ezeket a „független” bírákat. Ismerjük ezeket a „független” ítéleteket.
Ez is egy szent tehén. Ez a bírói függetlenség. Mint a demokrácia egyik alapköve, úgy vonult be a (köz)tudatunkba, és ott ül azóta is, pipázgat, bort iszik, röhög, és igazából senki sem veszi már komolyan, mint a habókos, de jópofa nagybácsit.
Miért, amúgy mit veszünk még komolyan? Vallási identitás nincs, nemzeti identitás nincs, a nemi identitást most veszik el – ez lett a Nyugatból. De ezt a bírói függetlenséget még illik emlegetni.
Közben idehaza mindannyian fel tudjuk sorolni név szerint azokat a bírókat, akiknél mi, jobboldali közszereplők soha nem fogunk pert nyerni. Pontosan ugyanolyan ügyben, amiben egy balos biztosan nyer, mi biztosan veszítünk.
Ismerjük ezeket, ezeket a „független” bírákat. Ismerjük ezeket a „független” ítéleteket.
Igen, mindig el fogom ismételni mint a hazai bírói függetlenség tökéletes példáját, hogy amikor Ungár Klára lebuzizza Kocsis Mátét, akkor a független magyar bíróság jogerős ítélete kimondja, ilyesmivel senkit nem lehet megsérteni, másrészt Kocsis közszereplő és az ilyesmit tűrnie kell.
Amikor Terry Black lebuzizta az akkor már éppen megtért Vonát, akkor a független magyar bíróság jogerős ítélete kimondta, ez olyan fokú sértés, amit Vonának még közszereplőként sem kell eltűrnie, ezért ötmillió forint sérelemdíj illeti meg.
Aztán mindenki hazament, megvacsizott, a független bírák is, és utána ott borozgattak tovább a (köz)tudatunkban.
De eddig legalább mindenki vigyázott a látszatra.
Például a „független” bírák nem jártak pártgyűlésekre, nem léptek be politikai pártokba vagy egyéb politikai szervezetekbe, szóval ők is úgy tettek, meg a (köz)tudatunk is úgy tett. Olyasféle helyzet volt ez, mint a Tótékban, amikor az őrnagy ároknak nézi az árnyékot és átugorja, másnapra kiássák az árkot, nehogy kiderüljön, az őrnagy hülye. Éppen így árkoltuk körbe a bírói függetlenség mítoszát. Eddig.
De most egynémely bíró neve kiszivárgott a Tisza adatbázisban. És ettől kezdve fölöttébb nehéz lesz úgy tenni. Elnehezült körülárkolni a látszatot. (Köz)tudatunk most itt áll, mint a lebukott kisgyerek, és azt kérdezgeti, hogy „de tessék mondani, mostantól hogy tegyünk úgy, mintha…?”. A válasz amúgy egyszerű: sehogy.
Megnevezni nem lehet a Tisza-adatbázisból kiszivárgott „független” bírákat, de van ott olyan név, amin azért senki sem fog csodálkozni. Olyan igazi, fekete öves „független” bíró az, már régen ki kellett volna rúgni minden létező bírói pulpitusról. De semmi baj. Majd most.
És addig is: mostantól, ha jobboldali közszereplő vagy, vagy csak jobboldali, kormánypárti állampolgár, és ezen bírók valamelyikét szignálták ki bármilyen peres ügyedben, egyszerűen ne fogadd el. Közöld, hogy ez a bíró tiszás, ott van a neve a kiszivárgott adatbázisban, ezért te nem fogadod el bírónak az ügyedben. Jogod van hozzá. Éljünk a jogainkkal.
És ne tegyünk úgy tovább, mintha…
Mert már nem is tehetünk…
Bayer Zsolt – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
