Míg Szlovákia az EU élvonalába tartozik az újrahasznosítás terén, Magyarország a lista végén kullog Kacsinecz Krisztián2025. 11. 05., sze – 12:27
Szlovákia a műanyag csomagolások újrahasznosítása terén magasan az uniós átlag felett teljesít.
Az egész Európai Unióban csökkent a műanyag csomagolási hulladék mennyisége, ugyanakkor az uniós átlagot tekintve az újonnan keletkező hulladék kevesebb mint felét sikerül csak újrahasznosítani – derül ki az Eurostat nemrég közzétett felméréséből, amely a 2023-as év adatait dolgozza fel.
Az EU-ban tavaly összesen 79,7 millió tonna csomagolási hulladék keletkezett, ami 177,8 kg-ot jelent egy főre vetítve. Bár az egy főre jutó mennyiség 2022-höz képest 8,7 kilogrammal csökkent, még mindig 21,2 kg-mal több, mint 2013-ban.
„A teljes csomagolási hulladék 40,4%-át papír és karton, 19,8%-át műanyag, 18,8%-át üveg, 15,8%-át fa, 4,9%-át fém és 0,2%-át egyéb anyagok tették ki” – áll az Eurostat jelentésében.
Szlovákia a TOP 3-ban, Magyarország és Ausztria sereghajtók
A statisztika szerint 2023-ban az EU-ban átlagosan fejenként 35,3 kg műanyag csomagolási hulladék keletkezett. Ebből átlagosan 14,8 kg-ot sikerült újrahasznosítani, ami 42%-os újrahasznosítási arányt jelent. Az egyes tagországok között azonban nagyok a különbségek.
A legmagasabb arányt Belgium érte el 59,5%-kal, ezt követte Lettország (59,2%) és Szlovákia (54,1%). A műanyag csomagolások újrahasznosítási aránya Magyarországon (23,0%), Franciaországban (25,7%) és Ausztriában (26,9%) a legalacsonyabb.
A műanyag hulladék teljes mennyisége 2022-höz képest 1 kilogrammal csökkent, miközben a ténylegesen újrahasznosított mennyiség 0,1 kilogrammal nőtt. 2013 és 2023 között a műanyag csomagolási hulladék mennyisége 6,4 kilogrammal, míg az újrahasznosított mennyiség 3,8 kilogrammal nőtt.
Míg Szlovákiában 2013-ban körülbelül 18 kg műanyag csomagolási hulladék jutott egy főre, addig 2023-ban már több mint 25 kg. Ennek a mennyiségnek az Eurostat szerint több mint a felét – 13,6 kg-ot – sikerült újrahasznosítani.
Szlovákia a műanyag csomagolások újrahasznosítása terén a korábbi években is az élmezőnybe tartozott.
Áttörést hozott az új hulladéktörvény
Michal Sebíň, a NATUR-PACK gyártói felelősségi szervezet (OZV) igazgatója a felmérés eredményével kapcsolatban elmondta: Szlovákiában hosszú távú fejlődés figyelhető meg a hulladék újrahasznosításában.
„Tíz évvel ezelőtt Szlovákia az újrahasznosítási rangsorok végén kullogott az EU-ban. Mára viszont a helyzet gyökeresen megváltozott: azok közé az országok közé tartozunk, amelyek élen járnak a csomagolási hulladék újrahasznosításában”
– mutatott rá.
A javulás mögött több tényező áll. A legfontosabb fordulatot az új hulladéktörvény jelentette 2016-ban, amely bevezette a kiterjesztett gyártói felelősségi (EPR) rendszert. Ettől kezdve a csomagolási hulladék szelektív gyűjtésének és körforgásos hulladékkezelésének költségeit a gyártók viselik. Magyarországon az EPR rendszert csak 2023-ban vezették be.
„Ez versenyhelyzetet teremtett, ami javította a szolgáltatások minőségét, az átláthatóságot és az érintett felek – gyártók, önkormányzatok, lakosság – továbbképzését” – részletezte Sebíň.
Kapcsolódó cikkünk
A pozsonyi utószelektáló üzembe látogattunk, hogy kiderítsük, mi a helyes hulladékszelektálás titka, és egyáltalán miért olyan fontos szétválogatni a szemetet.
A Farkastorokban (Vlčie hrdlo) található létesítményben fény derült számos, a szelektálással kapcsolatos tévhitre és arra is, mi történik azzal a temérdek hulladékmennyiséggel, amit naponta kitermelünk.
Napi 30 tonna
Az OLO pozsonyi szemétszállítási vállalat részeként működik az ország legmodernebb utószelektáló üzeme, ahol naponta mintegy 30 tonna hulladékot válogatnak szét. Az üzemben több mint 10 anyagfajtát képesek elkülöníteni – például PET-palackokat, tetrapakokat, műanyag kannákat, tálcákat (hiszen ezek mind-mind különféle, és így többféle módon hasznosítható műanyagból készülnek), továbbá alumíniumdobozokat, konzervdobozokat stb.
A szétválogatott anyagokat aztán bálákba préselik, majd a 200-250 kilogrammos kockákat továbbítják az újrafeldolgozó cégeknek, amelyek pedig új termékeket gyártanak belőlük.
Ez azonban már a folyamat vége – a kezdet a kukásautó, amely a városban nap mint nap összegyűjti a szelektív kukák tartalmát. Egy rövid biztonsági tájékoztatás, valamint a védősisak és a láthatósági mellény felöltése után kaptunk bebocsátást arra a területre, ahová az OLO járművei naponta több tucat tonna, elvileg szelektíven gyűjtött hulladékot szállítanak – a sárga konténerek és zacskók tartalmát, amelyekbe a fővárosban a műanyag hulladék mellett a fém csomagolóanyagokat és az italoskartonokat (tetrapakok) gyűjtik. Ezek utólagos szétválogatása egy több lépcsős eljárás, amelynek nagy része ma már automatizált.
Míg az országban a legtöbb helyen még mindig kizárólag kézi válogatás zajlik, a pozsonyi üzemben a fémhulladék szeparálására mágneses, az egyéb hulladékok szétválogatására pedig optikai technológia működik, amely fényvisszaverődés alapján azonosítja az anyagokat, majd légsugarakkal szétválasztja őket. A folyamat ezen részét ráadásul számítógép irányítja.
Ugyanakkor a kézi munkát – és főleg a több szem többet lát elvét – itt sem lehet teljesen mellőzni. Mielőtt megkezdődne az automatikus szelektálás, az alkalmazottak eltávolítják a szállítószalagról a veszélyes tárgyakat, utólagosan pedig ellenőrzik, hogy a gépek minden hulladékot a megfelelő kategóriába soroltak-e – ahogy igyekeznek kiszűrni az olyan „baleseteket” is, amikor egy műanyag mosóporos edényre véletlenül ráragad egy joghurtos doboz alumínium fedele. A megfelelő újrahasznosítás szempontjából nagyon fontos ugyanis, hogy a szelektált hulladékból préselt kockák homogének legyenek, vagyis egy bálába csak egyféle anyag kerüljön.
Elemi csapás
De mégis milyen veszélyes tárgyak kerülhetnek a sárga gyűjtőedényekbe? Szinte minden, amit csak el tudunk képzelni. Egyik kísérőnk, Zuzana Balková, az OLO szóvivője egy ceruzaelemmel a kezében fogadott minket, aminek a sárga kukába dobása ártatlan „vétségnek” tűnhet ugyan, de a valóságban súlyos gondokat okozhat. Ezek ugyanis összenyomódva felrobbanhatnak, és tüzet okozhatnak akár már a hulladékszállító autóban is – ahogy az már elő is fordult korábban.
Emellett találtak már a hulladékkupacban például:
videokazettákatbőröndötkenyérpirítótés elektromos rollert is.
Míg például a VHS azért veszélyes, mert a szalag rátekeredik a berendezésekre, és akár több órás fennakadást is okozhat (ugyanez igaz egyébként az egyéb műanyag szalagokra, fóliákra, sőt arra a műszálas hálóra is, amelybe a karácsonyfákat csomagolják), az elektromos berendezések még ennél is nagyobb galibát – tüzet okozhatnak, ami az egész létesítményt veszélyezteti. De mégis hogy kerülnek ezek a sárga konténerekbe?
„Az emberek gyakran abból indulnak ki, hogy ha valami műanyagból és fémből van, akkor az a sárga tárolóedénybe tartozik – valójában azonban ezek veszélyes hulladéknak minősülnek, amelyeket a megfelelő gyűjtőpontokon kell leadni”
– magyarázza Balková. A gyűjtőudvarok mellett ráadásul a legtöbb elektronikai szaküzletben is gyűjtik alkatrésznek a kiszuperált berendezéseket.
A szelektálás során a másik leggyakoribb hiba, hogy különböző anyagokat, például konzervet és műanyag csomagolóanyagokat vegyesen, egybecsomagolva, összekötött nejlonzacskóban dobnak a sárga kukába – akár egy tízórai maradékaként. Az optikai válogatórendszer ilyenkor rosszul azonosítja az anyagot – vagy csak a műanyagcsomagolást, vagy csak a fémet, vagy csak a zacskót ismeri fel. Ezért is van szükség a gépi szeparálás utáni ellenőrzésre. Balková szerint úgy tudunk segíteni, ha mindent külön szórunk a konténerbe vagy a zsákba – vagyis fölösleges a hulladékot újabb hulladékba csomagolni.
De miért is olyan fontos a hulladék szétválogatása?
A megfelelően szelektált hulladék újrahasznosításával számos használati tárgy állítható elő – a műanyagból például játékok, tárolóedények, tollak stb.
Az üveg és a fém ráadásul végtelenszer újrahasznosítható. Mintegy 650-700 alumínium italos doboz újrahasznosításával elkészíthető egy új kerékpár váza.
Fontos tudatosítani, hogy a fekete konténerekben gyűjtött, nem szelektált, vegyes hulladékot az országban sehol nem szelektálják utólag (a pozsonyi utószelektáló üzembe is csak kizárólag a sárga konténerek és zsákok tartalma kerül). A vegyes hulladékot jobb esetben energetikailag hasznosítják – Pozsonyban a ZEVO nevű hulladékégető villamos energiát, valamint hőt termel több ezer háztartás számára. Ez azonban a fővároson kívül csak Kassán működik így, az ország többi részén a vegyes hulladék lerakókra kerül, ahol már semmilyen módon nem hasznosítható tovább, és akár évszázadok is eltelhetnek, mire a szelektálatlan műanyag lebomlik.
A szelektív hulladékgyűjtéssel ráadásul pénzt takaríthatunk meg – a lakos csak a vegyes hulladék elszállításáért fizet, a szelektív hulladék elszállítása ingyenes, mert azt a csomagolóanyagok és az egyéb termékek gyártói és forgalmazói finanszírozzák.
Az OLO munkatársai és Marek Brinzík, a Natur-Pack gyártói felelősségvállalási szervezet marketingigazgatója is egyetértenek abban, hogy a hulladékszelektálás sikere végső soron minden egyes lakos döntésén múlik.
Hogy egy csomagolás nyersanyagként, új használati tárgyként, vagy energiaként hasznosul-e, esetleg hosszú évtizedekre a lerakón marad, szennyezve a vizet és a talajt, nagyrészt attól függ, hogyan döntünk a kuka mellett.
A legfontosabb szabály, hogy bár a vegyes hulladéknál sokkal környezetbarátabb a szétválogatott, mégis a legjobb hulladék a nem létező hulladék. Ha ugyanis nem termelünk hulladékot, akkor a szelektálásával és az újrahasznosításával sem kell bajlódni. Vásárlás előtt ezért kérdezzük meg magunktól: „Tényleg szükségem van erre?” – és amikor csak lehet, válasszuk a tartós, javítható, újrahasználható alternatívát. Az OLO és a Natur-Pack számos tippet ad a hulladékmennyiség csökkentésére. Azt se felejtsük el, hogy évente fejenként átlagosan csaknem fél tonna hulladékot produkálunk, és ennek csak valamivel több mint fele (58%) hasznosul.Semmit nem kell elmosni, elöblíteni (sem a konzervdobozt, sem a joghurtos, tejfölös dobozokat, se az ételhordókat), mert az csak fölösleges vízpazarlás. Elég mindent teljesen kiüríteni, tehát minden nagyobb ételmaradékot eltávolítani a csomagolásból, és amit csak lehet, összelapítani, így helyet takarítunk meg a konténerben. A gépi préselés, egyéb folyamatok során minden egyéb szennyeződés távozik a hulladékból.A joghurtos, tejfölös stb. tégelyekről érdemes letépni az alumínium fedőt, mert azt külön dolgozzák fel.A többféle komponensből álló hulladékot annak alapján kell szelektálni, hogy miből van a nagyobb része (több mint a fele). Ha például több benne a műanyag, mint a papír, akkor (Pozsonyban) a sárga konténerbe való.Fontos tudatosítani, hogy a szelektív hulladékgyűjtés Szlovákiában nem egységes, a hulladék gyűjtésének és szeparálásának különböző módozatai ismertek, amelyek városonként és településenként változhatnak. Ezért készítette el a Natur-Pack A kommunális hulladék szelektív gyűjtésének alkímiája című útmutatót több változatban is – ezek a hasznos segédeszközök az idei évtől már több nyelven, így magyarul is elérhetők. Hogy milyen gyűjtési rendszert alkalmaznak a lakóhelyén, megtalálható az önkormányzat weboldalán, valamint az egyes gyűjtőedényeken (konténereken) is.
Hozzátette: kulcsfontosságú volt a kötelezettségeiket tájékozatlanság vagy más miatt nem teljesítő vállalatok aktív felkutatása is. „Tíz év alatt több mint 3500 ilyen vállalatot sikerült bevonni a rendszerbe” – tette hozzá.
„Szlovákiának még van hova fejlődnie, de az irány egyértelmű. Az eredmények bizonyítják, hogy a kiterjesztett gyártói felelősség rendszere működik – és hogy összefogással kézzelfogható lépéseket tehetünk egy tisztább jövő felé”
– zárta Sebíň.
Megkerestük a MOHU Hulladékgazdálkodási Zrt.-t, hogy rákérdezzünk, az ETR rendszer későbbi bevezetésén kívül van-e más oka annak, hogy Magyarország Szlovákiával és más uniós tagállamokkal szemben jóval gyengébben teljesít a csomagolások újrahasznosítása terén. Amint válaszolnak, frissítjük a cikket.
Mintegy 20 millió tonna továbbra is a természetben végzi
A növekvő újrahasznosítási arány ellenére évente 19 és 23 millió tonna közötti mennyiségű műanyag kerül a talajba, folyókba és óceánokba. Ez negatív hatással van az ökoszisztémákra, és közvetlenül befolyásolja az emberek megélhetését, az élelmiszertermelési képességeket és a társadalmi jólétet.
2019-ben a műanyagok 1,8 milliárd tonna üvegházhatásúgáz-kibocsátásért feleltek – ez a globális kibocsátás 3,4%-a –, amelynek nagy része a gyártásból és a fosszilis tüzelőanyagokból való átalakításból származik. 2060-ra a műanyagok életciklusából származó kibocsátás várhatóan megháromszorozódik.
Az Európai Parlament és az Európai Tanács 2024-ben új csomagolási szabályokat fogadott el, melyek előírják az uniós országoknak, hogy 2030-ig 2018-hoz képest 5%-kal, 2035-re 10%-kal, 2040-re pedig 15%-kal csökkentsék az egy főre jutó összes csomagolási hulladékot.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
