Amikor ősszel az erdők aranyba és vörösbe borulnak, a táj maga is festménnyé válik. De vajon miért történik mindez? Bár a levelek színváltásának kémiai folyamata régóta ismert, a tudósok között máig élénk vita zajlik arról, hogy miért alakult ki ez az evolúciós jelenség.
A levelek zöld színét adó klorofill lebomlásakor láthatóvá válnak azok a karotinoidok, amelyek a sárga árnyalatokat okozzák. A vörös és lila színek viszont egy másik vegyület, az antocianin megjelenésének köszönhetők – ezek a pigmentek sok gyümölcsben és zöldségben is megtalálhatók. A kérdés az: miért fektet energiát egy fa abba, hogy elhaló leveleit ilyen látványosan kiszínezze?
Az egyik legelfogadottabb magyarázat a fotoprotekciós elmélet, amely szerint a vörös pigmentek fényvédőként működnek: megóvják a leveleket a napfény oxidatív károsodásától, miközben a fa újrahasznosítja bennük a tápanyagokat a télre. Az északi félteke hideg, napsütéses őszei különösen kedveznek ennek a folyamatnak, ezért Észak-Amerika és Kelet-Ázsia erdei gyakrabban pompáznak vörösben, mint Európa lombjai.
Egy másik, merészebb elmélet szerint a fák „figyelmeztető jeleket” küldenek a kártevőknek. A levéltetvek például kerülik a vörös leveleket – talán mert haldoklónak látják őket –, így a fa ezzel a színnel védheti magát. Más kutatók viszont ezt vitatják, mondván: a rovarok nem is érzékelik a vöröset úgy, mint mi.
Valószínű, hogy a megoldás nem egyetlen okban rejlik. A fák egyszerre védekeznek a napfény és a rovarok ellen, miközben felkészülnek a télre. Ami számunkra puszta szépség, az számukra evolúciós stratégia – a túlélés egyik leglátványosabb formája.
Amikor tehát legközelebb megállunk egy tűzpiros erdőszélen, érdemes tudni: a természet nemcsak szépet alkot, hanem okosat is.
BBC
Nyitókép forrása: Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
