Portik Noémi, M. Klarissza mallersdorfi ferences nővér egy ismeretlen ikonfestő Mindenszentek ikonja című alkotását mutatja be a Romkat erdélyi katolikus hírportálon megjelent írásában.
Az alkotás egy elterjedt ikontípus az ortodox egyházban, amelynek alapja a 9. századi képrombolások utáni időszakban alakult ki és terjedt el. Az első időszakban valószínűleg nélkülözte a sávos elrendezést, amely a 17. század sajátja. Az ikon a keleti kereszténységben nem csupán egy ábrázolása a szenteknek vagy a Szentháromság személyeinek, hanem kaput, találkozási pontot jelent a földi és a mennyei között. Ennek okán nagy szerepet kapnak a liturgiában és a személyes vallásgyakorlatban egyaránt. Némely ikonok ünnepekhez kapcsolhatóak, ahogyan a Mindenszentek ikonja is, amelyet az ortodox egyház mindenszentek ünnepén emel ki különösképpen.
Az alkotás sajátossága a körkörös, mandorlaszerű elrendezés, amely a végtelenséget és a teljességet szimbolizálja, az arany pedig Isten dicsőségét. A középpontban Krisztus mint király és tanító trónol, jobbjával ítéletet és megváltást hirdetve. Körülötte szentek serege látható, akik mindannyian feléje fordulva hódolnak előtte. Felismerhetően itt próféták, hitvallók, vértanúk, női szentek, valamint Szűz Mária, Szent József és Keresztelő Szent János is. Az ikon alsó részén, bal oldalon Ábrahám alakját láthatjuk, Izsákkal a kezében, aki a nemzetek atyjává vált, Isten ígérete szerint. A jobb alsó sarokban pedig Jákob alakja rajzolódik ki, köpenyében 12 fiával, akiktől Izrael 12 törzse származik.
Az ikon tehát összeköti számunkra a földit és a mennyeit, valamint a múltat és a jelent, amely az üdvösségtörténet egységét alkotva jelenvalóvá teszi számunkra, hogy belekapcsolódjuk Isten idejébe.
Szöveg: Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Forrás és fotó: Romkat.ro
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
