Október 26-án, vasárnap délben a Szentatya a vatikáni Apostoli Palotában lévő dolgozószobájának ablakából imádkozta el az Úrangyalát a Szent Péter téren összegyűlt hívőkkel, zarándokokkal. A mise evangéliumáról elmélkedve arra biztatott, hogy mi is őszintén, hibáink rejtegetése nélkül álljunk az Úr elé, mert ő lesz az, aki segít megújítani életünket.
Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédének fordítását közöljük.
Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!
Ma az evangélium (vö. Lk 18,9–14) két embert mutat be nekünk: egy farizeust és egy vámost, akik a templomban imádkoznak.
Az első hosszasan sorolja érdemeit. Sok jó cselekedetet végez, ezért jobbnak tartja magát másoknál, akiket lenéz és megítél. Egyenesen áll, emelt fővel. Magatartása nyilvánvalóan öntelt: ugyan pontosan megtartja a törvényt, de szeretet nélküli, az „adok-kapok”, a tartozás és követelés logikája szerint él, de híján van az irgalomnak.
A vámos is imádkozik, de egészen másként. Sok mindenért kell bocsánatot kérnie: adószedő a római birodalom szolgálatában, olyan szerződéssel dolgozik, amellyel honfitársai rovására nyerészkedhet. Mégis, a példabeszéd végén Jézus azt mondja, hogy kettejük közül éppen ő az, aki „megigazultan” tér haza, vagyis akinek Isten megbocsátott, akinek életét megújította az Istennel való találkozás. Miért?
Először is,
Nem zárkózik be saját világába, nem nyugszik bele a rosszba, amit tett. Elhagyja azokat a helyeket, ahol félnek tőle, ahol biztonságban van, és ahol mások fölött hatalmat gyakorol. Egyedül jön a templomba, kíséret nélkül, még ha kemény pillantásokat és szúrós megjegyzéseket kell is elviselnie, és hátul áll meg, lehajtja fejét az Úr előtt, és csak ennyit mond: „Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz!” (Lk 18,13).
Jézus így erős üzenetet intéz hozzánk:
Szent Ágoston ezt az epizódot kommentálva a farizeust ahhoz a beteghez hasonlítja, aki szégyenből és gőgből eltitkolja sebeit az orvos elől, a vámost pedig ahhoz, aki alázatosan és bölcsen feltárja orvosa előtt sebeit – bármilyen csúnyák is –, és segítséget kér. És így zárja: „Nem csodálkozunk […], hogy az a vámos, aki nem szégyellte megmutatni fájó sebeit, meggyógyulva tért haza” (Háromszázötvenegyedik beszéd, 1).
Kedves testvéreim, tegyünk mi is így! Ne féljünk felismerni hibáinkat, vállalni értük a felelősséget, és Isten irgalmára bízni magunkat! Így növekedhet bennünk és körülöttünk az ő országa, mely nem a kevélyeké, hanem az alázatosaké, és amelyet – az imádságban és az életben – az őszinteség, a megbocsátás és a hála által gondozhatunk.
Kérjük Máriát, az életszentség példaképét, hogy segítsen növekednünk ezekben az erényekben!
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Szeretetben közel vagyok a Mexikó keleti részén élő emberekhez, akiket az elmúlt napokban árvíz sújtott. Imádkozom a családokért és mindazokért, akik e csapás következtében szenvednek, és a Boldogságos Szűz közbenjárására az Úr irgalmas szeretetébe ajánlom az elhunytak lelkét.
Szemlélve Krisztus misztériumait a Szűzanyával együtt magunkra vesszük a háborúk áldozataivá vált gyermekek, anyák, apák és idősek szenvedését és reményét… És ebből a szívből fakadó közbenjáró imából az evangéliumi szeretet, a konkrét közelség és szolidaritás számos cselekedete születik…
Üdvözöllek mindnyájatokat, rómaiak, Olaszországból és sok más országból érkezett zarándokok! Külön is köszöntöm a spanyolországi Logroño, a paraguayi San Pedro, a brazíliai Recreio közösségét, valamint az Európában élő kubaiakat. Üdvözlöm továbbá Ginosa, Genova, Corato, Fornovo San Giovanni, Milánó, San Giovanni Ilarione és Porto Legnago híveit, Scicli fiataljait, a saluzzói egyházmegye bérmálkozóit, Jézus Szíve Engesztelő Nővéreit alapításuk százötvenedik évfordulóján, a paviai Comunione e Liberazione közösséget, valamint a milazzói polifonikus kórust.
Köszönöm mindenkinek! Szép vasárnapot kívánok!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
