Egy ország, két tér, két valóság. 2025. október 23-a nem a megemlékezés napja volt, hanem a politikai szembesítésé. Két Magyarország vonult utcára: az egyik buszokkal, utalványokkal és vezényszóra, a másik esőben, önként és hitből. A Kossuth tér és a Hősök tere között nem csupán kilenc kilométer, hanem két világnyi különbség húzódott.
A Békemenet leginkább a hatalom demonstrációja volt – egy fegyelmezett menet a politikai gépezet olajozott ritmusára, mely hozta a kötelezőt. A Nemzet Menete ezzel szemben a civil erő diadala: önkéntesek, menet közben zongoristák, élőképek, 56-os jelenetek, valamint eső és lelkesedés. Nem volt ingyenbusz, nem volt CBA-utalvány, csak egy közös érzés: „elég volt.”
Orbán Viktor beszéde ezúttal is egyetlen hívószóra épült: „béke vagy háború”. A miniszterelnök azt üzente, hogy aki nem a Fideszre szavaz majd jövő áprilisban, az a háborút választja. A brüsszeli „elnyomók”, a „genderaktivisták” és a „migránsbarát baloldal” újra megkapták a maguk adagját.
A beszéd jól szerkesztett volt, profi retorikával, de az elmúlt időszakból már szinte fejből fújt, ismerős mondatokkal. A forradalom szellemére hivatkozott, miközben az üzenet nem a szabadságról, hanem a lojalitásról szólt. 1956-ból Orbán ma már nem a lázadást, hanem a tartást és az önbecsülést idézi.
Orbán Viktor külön megszólította azt a választói tábort, ahol nem áll jól, ahol nagyon nem áll jól. Ezek pedig a fiatalok: „Álljatok fel a monitor mellől, hív a hazátok.” A fiatalok pedig felálltak – csak épp nem a Kossuth térre mentek, hanem kicsit később a Hősök terére. Meghallották a haza hívását, csak más hangon, más szívvel, más helyről.
Ez a generáció már nem reagál a félelemre épülő politikára. Nem a „békeharcot” keresi, hanem egy működő országot. Ők láthatóan nem Brüsszel infúziójáról akarnak leszokni, hanem a NER mérgezéséről. És ezzel, bár Orbán nem így gondolta, teljesítették a felhívását.
Ami a két rendezvény időrendiségét illeti, a Fidesz ideális órában kezdett – és jól tervezett. Az időjárás is kedvezett nekik: napsütés, őszi séta, ingyenbusz, szendvics, CBA-utalvány. Egy kellemes kirándulás a haza védelmében, a párt pénzén. Ez lehetett a vidékről érkezők egyik fő motivációja.
A Kossuth tér díszletei, hangosítás, Gripenek, hatalmas színpad, kultúrműsor, pontos időrend. Minden szervezett, minden kiszámított, minden kontrollált.
A Tisza rendezvénye ennek szöges ellentéte volt. Magyar Péter beszéde előtti órát elmosta az eső, de a közönséget ez nem zavarta. Az élőképek, a fellépők, az 56-os performanszok a menet közben zajlottak, és ezzel a mellérendeltség érzését keltették. Nem is volt hatalmas, elzárt, megközelíthetetlen színpad, ahonnan valaki szólt a néphez – a nép maga volt a színpad. Ha kellett, egy teherautó platója is.
Sokan – talán kíváncsiságból – a Békemenetről sétáltak át a Nemzet Menetére. Ezzel nem a Fideszt hagyták el, hanem a valóságot keresték. És végül ott találták meg.
Ki volt többen? A kérdésre a nap végére azért lett objektív válasz. A független becslések szerint a Békemeneten 80–90 ezer, míg a Nemzet Menetén 160–170 ezer ember vett részt.
Ez már a második nagy tömegrendezvény-veresége Orbán Viktornak: a Pride-ot sem sikerült betiltatni, és most az ’56-os párbajt is elvesztette.
A propaganda persze nem ismeri a vereséget. Mindkét oldal a saját felvételeit mutogatja, mindenki a maga valóságát építi. A kérdés így már nem is az, mi történt, hol voltak többen, hanem hogy ki hiszi el, hogy az történt, amit látni akar.
Orbán külpolitikai téren Trump és Putyin szintjén próbál mozogni. És valljuk be őszintén, sikerül is neki, mint ahogy Brüsszelben is odafigyelnek rá. A világ vezető politikusai között akar helyet foglalni, miközben paradox módon a belpolitikában lemegy a propagandistái szintjére.
Ahelyett, hogy miniszterelnökként az ország ügyeit vinné, a Békemenet kapcsán tőle szokatlan módon arról próbálta meggyőzni a közvéleményt, hogy az ő rendezvényén voltak többen – tette ezt akkor, amikor az ellenfélé valójában még el sem kezdődött. Ez a kettősség az egész NER lényegét megmutatja: mindegy, mi a valóság, csak az számít, hányan hiszik el azt, amit akarunk, hogy elhiggyenek.
Magyar Péter beszéde hosszú volt, talán túl hosszú is volt, de lüktetett. A középpontjában nem a háború és béke absztrakciója, hanem a működő állam konkrét ígérete állt: egészségügy, gazdaság, infrastruktúra, tisztesség. Bár ilyen hosszú beszédeknél nehezen marad meg az emberben a kívánt üzenet.
Nem véletlenül fogalmazott így: „Nem magyar áll szemben a magyarral, hanem 3-4 ezer politikusbűnöző és oligarcha ejtette túszul az országot.” Ez pedig nem üres jelszó, hanem stratégia. Magyar Péter láthatóan tudatosan igyekszik leválasztani a Fidesz szavazóit a Fidesz vezetőiről és a NER holdudvaráról. Nem ellenséget, hanem kiszabadítandó tömeget lát bennük. Erre szolgált a rendezvény elején felhangzott Verdi Nabuccojából a rabszolgák kórusa. Erős kép azok számára, akik értették az üzenetet.
Ez az üzenet új – és veszélyes a hatalom számára. Mert nem gyűlöletre, hanem gyógyulásra, a megosztottság megszüntetésére hív. Egy győztes választás másnapján.
Orbán Viktor szavaiban fegyelem, kontroll és egyre erősebb gyanakvás érződött. Magyar Péterében hit, bátorság és – talán először hosszú évek óta – remény.
A miniszterelnök beszéde rövidebb, célzottabb volt. Magyar Péteré már-már Castro-i terjedelmű, de politikai értelemben szélesebb horizontot kínált. A Fidesz kommunikációja a digitális harcosokra, a trollokra és az algoritmusokra épít. A Tisza ezzel szemben a hús-vér emberekre, a személyes találkozásokra. Orbán a képernyőn keresztül beszél a népéhez, Magyar Péter pedig kézfogással.
A 2025-ös Békemenet azt is megmutatta, hogy korlátlan pénz és propaganda is el tud fáradni. A Fidesz most először nem tudta elhitetni, hogy ő az egyetlen. De még azt sem, hogy továbbra is egyértelműen ők a többség. A valóság – a maga esős, sötétedő, szendvicsmentes valójában – a Hősök terén mutatta meg magát. A Békemenet a rendszer díszlete volt. A Nemzet Menete már az országé.
Orbán Viktor szerint „1956 nem múlt el.”. Talán tényleg nem – csak a szerepek cserélődtek fel. Mint mondta, nem az emlékezés napja volt, hanem a folytatásé. A hatalom ma ugyanazzal a retorikával védelmezi magát, amellyel egykor ellene lázadtak.
Magyar Péter a Nemzet Menetén egyesek számára meglepetésként nem forradalmat hirdetett, hanem emberibb rendszerváltást. Új megbékélést, új hitet, új politikai kultúrát. Mintha tudná, hogy saját tábora már összegyűlt, a győzelemhez azonban a bizonytalanokra és a Fideszben csalódott választókra is szükség lesz.
Igen, Orbán még mindig a szavak mestere – de Magyar Péter a szíveket is meg tudta szólítani. És ez az a nyelv, amit semmilyen propaganda nem tud lefordítani.
Király Zsolt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
