A szombathelyi Martineum Felnőttképző Akadémián 2015 óta szerveznek szülőknek és (12–18 éves) kamasz gyermekeiknek szóló hétvégéket anya–lánya, apa–fia, anya–fia, apa–lánya változatban. A programot B. Markovits Eszter pasztorációs munkatárs ajánlja.
Minőségi idő kettesben
„Kisgyermekes szülőkként nehezen éltük meg, hogy nem jutott annyi figyelem a párunkra, mint amikor még csak kettesben voltunk. De milyen gyümölcsöző tud lenni még ez a hiány is, amikor általa az tudatosul bennünk: milyen jó, hogy még vágyunk kettesben lenni, hogy még mindig kíváncsiak vagyunk egymásra!”
Később a kamasz gyerekek mellett (főleg nagycsaládban) a kérdés más vetületben is megjelenik: Van-e időm, figyelmem, nyitottságom mindegyik gyermekemre külön-külön is? Fontos a közös családi idő, az egység építése, de hasonlóan szükséges a kettesben lét a szülő–gyerek vonatkozásában is. Töltök-e időt kettesben velük? És a gyermekeim nyitottak-e erre?
A hétköznapokban mindannyiunk tapasztalata az időhiány, a sok program, a kívülről érkező elvárások nyomása.
Ennek hiányában könnyen szimpla lakótársakká válhatunk az együttélésben.
A kamaszok egyre inkább nyitnak környezetük, kortársaik felé, de emellett is szükségük van arra a családi háttérre, ahonnan a biztonságot meríthetik a külső (és belső) változásokban. Időről időre meg kell őket erősítenünk abban, hogy bármi történik, az otthon, a család mindig elfogadja őket. Ennek a közegnek a kialakítása a közös élményeken, beszélgetéseken keresztül születhet meg elsősorban. Nem kell nagy dolgokra gondolni: a mindennapi közös vacsorák, a hétvégi étkezések már jó alapot teremtenek erre. De a bevásárlás, a sport, a barkácsolás, a főzés, kertészkedés mind olyan tevékenység, amire úgyis időt kell szakítani, de ha valakivel kettesben végzem, máris minőségi idővé alakulhat. Vannak az életünkben olyan események, amelyek talán tehernek tűnnek, de egy váratlan nátha, ami miatt kettesben maradunk otthon, a várakozás a hivatalban, ahol ketten kell intézni valamit, a kinőtt ruhák pótlása – ha ebben is meglátom az együttlét lehetőségét – máris pozitív színezetet kaphat.
Az első szülő-gyerek hétvégéink legmeglepőbb tapasztalata volt, hogy a gyerekeinknek nem kellenek nagy attrakciók, különleges programok, számukra elég annak az élménye, hogy édesanyámnak, édesapámnak van ideje rám.
A szülő–gyerek hétvégék
Az alapötlet nem a sajátunk: sok évvel ezelőtt az Új Életet a Családoknak mozgalom szervezett hasonló című és tartalmú programokat. De mire a mi gyermekeink léptek a kamaszkorba, ezek a hétvégék már nem voltak elérhetők. Innen született a gondolat: dolgozzunk ki akkor mi magunk egy ilyen tematikát. Gyermekeinket bevonva igyekeztünk kitalálni évről évre új programokat, ötleteket.
Bár a hétvégék felépítése hasonló, hamar világossá vált, hogy a különböző összetételű párokat nem lehet ugyanazzal lekötni, hiszen például a lányok édesanyjukkal valami igazán „lányos” dolgot csinálnának, de ugyanezek a lányok édesapjuk mellett szeretnék megélni a nőiségüket, a kitüntetettségüket. Mindezek mentén és a tapasztalatokat beépítve alakult ki mára a hétvégék váza:
Pénteken estére érkeznek meg a résztvevők, egy szülő mindig csak egy gyermekkel, hogy valóban megélhessék a kettesben töltött, kitüntetett időt. Egy hétvégére általában tíz párt fogadunk, hogy a családias légkör ezáltal is biztosított legyen. Az egész hétvégét az intézményben töltik, kétágyas szobában elszállásolva, ezzel is segítve az egymásra hangolódást.
A játékos ismerkedés és a közös vacsora után páros feladatok, beszélgetések, kis történetek következnek, ezzel segítve, hogy lélekben is megérkezzenek a programra és egymáshoz. Szombaton délelőtt csoportos és páros játékok, időnként külön feladatok, beszélgetés szülőknek és gyerekeknek; a délutánt pedig valami közös kaland, tevékenység tölti ki. Ez egészen különböző lehet a résztvevők nemétől függően. Volt már páros fényképezkedés, kézműveskedés anyáknak és lányoknak (pl. ékszerkészítés, közös tortadíszítés), tájékozódó verseny apáknak és fiúknak, szelfivadászat a városban, közös sport, csónakázás…
Az esti program általában játékos vetélkedő a szülő–gyerek párok között. De az apa–lánya hétvégén ehelyett közös kikapcsolódást szervezünk, egy meghitt estét vacsorával kettesben, tánctanulással, beszélgetéssel.
A vasárnap már kitüntetetten a páros idő jegyében telik: beszélgetés megadott kérdések, szempontok mentén. A programot a visszajelző kör után ebéddel zárjuk.
Tapasztalatok és visszajelzések
Az évek során sok résztvevői visszajelzést kaptunk, álljon itt ezek közül néhány kedvcsinálóként:
„Háromgyermekes édesapaként nap mint nap átélhetem, hogy milyen nagy csoda a gyermek. Sokat köszönhetek nekik, hiszen apaként értem igazán férfivá. A fiam apjának lenni még különlegesebb szerep, hiszen számára én vagyok a követendő minta, a lemásolandó idea, így csak hiteles, vállalható értékeket közvetíthetek számára. Számomra ez egy életre szóló, felbonthatatlan kapcsolatot jelent, hiszen én mindig az édesapja leszek, ő pedig mindig az én szeretett fiam lesz. Ez a hétvége sokat segített abban, hogy ez a kapcsolat erősebb legyen, jobban értsem az érzéseit, örömeit, bosszúságait, flegma viselkedését, bele tudjam képzelni magam az ő helyzetébe. Ezt a programot minden felelős édesapának az erősen ajánlott kategóriában kellene helyeznie.”
„Fekszünk az őszi napsütésben a csónakház napozóján, és próbáljuk kitalálni, hogy például »Ha tehetnéd, mit változtatnál meg a világban?« Másfél napja együtt vagyunk, mostanra tágra nyíltunk a másik előtt, őszintén, nevetve jönnek a szánkra régi emlékek, gyerekkori szerelmek, iskolai csínyek. Ahogy fekszünk egymás mellett, a családon belüli szerepek is elmélyülnek: baráttá válunk egymás számára, akivel jó beszélgetni.”
„Sokat jelentett nekünk ez a hétvége. Úgy érzem, a mai rohanó világban kellenek ilyen figyelemfelhívó jelzések, hogy az idő akkor is elrohan, ha nem a legdrágább kincseinkre figyelünk. Voltak konkrét elképzeléseim, mit kapunk, és mit várok a hétvégétől, de Isten humora, jelenléte megint megmutatkozott. Azt vártam, hogy lányom az egymásrautaltság miatt jobban nyit az irányomba, de rá kellett jönnöm, hogy nekem kell felvennem az ő ritmusát, ha szeretnék szorosabb kapcsolatot. Az én életvitelemmel muszáj lassítanom, hogy méltó helyére tudjon kerülni, és nem ő fog felpörögni. Az apa–lánya hétvége nélkül ezt a felfedezést nem tudtam volna megtenni, és ezt nagyon köszönöm.”
„Túl a sokadik »Van időm Rád« szülő–gyerek hétvégémen, most éppen másodszülött lányunkkal, tele élményekkel. Elgondolkodva nézem szervezőnk nagylányát. Ugyanis ezeket az Istentől megáldott hétvégéket neki is köszönhetjük. Amikor kamaszodni kezdett, anyukája körbenézett, hol is találhatna kettőjüknek helyet anya–lánya hétvégén. Sehol. A 2010-es években ilyen program nem volt. Vett egy mély levegőt, és a lánya és önmaga kedvéért belevágott a szervezésbe. Keresett, pályázott, tervezett. Most már több éve ezeken a hétvégéken szinte megfoghatóan árad gyermekeink felé az a szeretet, amiben Isten szeretetéhez szeretnénk hasonlítani: »Szeretlek! Fontos vagy! Más program, a család többi tagja helyett most téged választottalak!« Igen, több éve valaki odaadta Jézus Krisztusnak a maga két halát és öt kenyerét. És látjuk, hogy akár tizenkét kosár is megtelik a maradékokkal, Isten annyira megáldja ezeket a hétvégéket.”
Ha valakinek felkeltettük az érdeklődését
Minden évben minden típusú hétvégéből egyet tudunk megvalósítani, hiszen nem könnyű pályázati támogatást szerezni a programhoz (a pályázatra viszont feltétlenül szükség van ahhoz, hogy a program kifizethető legyen a családok számára). Az év elején az édesanyákat és lányaikat, tavasszal az édesapákat és fiaikat várjuk. Ősszel pedig az anya–fia, majd az apa–lánya hétvégékre kerül sor.
Aki szívesen kipróbálná gyermekével ezt a lehetőséget, a Martineum Felnőttképző Akadémia honlapján és természetesen a Bízd Rá Magad folyamatosan frissülő programajánlójában is tájékozódhat az aktuális programokról. A következő, novemberi apa–lánya hétvégére október 20-ig még lehet jelentkezni.
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Fotó: Freepik
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
