Október 17-én, péntek este ismét megtelt élettel a Városi Művelődési Központ Királyhelmecen, ahol a Hajdók Géza Csemadok Helyi szervezete megrendezte a Csemadok napot – egy olyan eseményt, amely a múlt értékeiből építkezve a jövő reményét hordozza, és amely mára hagyományteremtő ünneppé vált a bodrogközi városban.
A rendezvény célja nemcsak a közös szórakozás, hanem a magyar népi kultúra, a néptánc és a közösségi élet újraélesztése is volt.
A fellépők között köszönthettük a Szabolcsveresmarti Amatőr Színjátszócsoportot, a Kisgéresi Kiscikéket, valamint a Sarkantyús Néptáncegyüttest Cigándról, akik fergeteges hangulatot teremtettek.
Az est táncházzal zárult, ahol fiatalok és idősek együtt ropták a táncot a magyar népzene dallamaira.
A hagyomány nem a múlt poros emléke, hanem élő erő
Az esemény ünnepi megnyitóján Takács István, a Csemadok Királyhelmeci Alapszervezetének elnöke köszöntötte a vendégeket és a fellépőket.
Beszédében hangsúlyozta, hogy a Csemadok nap nem csupán kulturális rendezvény, hanem szívből fakadó közösségi ügy.
„A hagyomány nem a múlt poros emléke, hanem élő erő – olyan erő, amely megtart bennünket magyarnak, közösségnek, embernek”
– fogalmazott az elnök.
A Csemadok helyi szervezetének elnöke szerint a közösségépítés a világjárvány után különösen nehéz feladat lett:
„A Covid-időszak óta nehéz egyben tartani az embereket, megszólítani őket, elhívni bármilyen rendezvényre.
De mégis: összetartozunk. És ha csak egy kicsit is teszünk érte – ha eljövünk, ha részt veszünk, ha biztatjuk egymást – akkor van remény.”
A magyar hagyomány él, ha megéljük
Az elnök Kölcsey Ferenc gondolataival zárta beszédét:
„A haza ügye nemcsak a szívünkben, hanem a tetteinkben is kell, hogy éljen.”
Hozzátette: „Ezért ma ne csak emlékezzünk, hanem cselekedjünk is. Jöjjünk el, táncoljunk, énekeljünk, beszélgessünk, és adjuk tovább gyermekeinknek azt, amit mi is örökül kaptunk – a magyar szó, a népdal, a közösség szeretetét.”
A Csemadok nap ismét bebizonyította, hogy a hagyomány, a közösség és a magyar kultúra élő erő Királyhelmecen.
S ahogy a táncházban megszólalt a hegedű, s megdobbant a padló a táncos lábak alatt – sokan érezték: a magyar szív itt még mindig dobog, és tovább is fog dobogni. „Amíg van dal, van tánc, van összetartozás – addig van magyar jövő is.”
TI/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
