Losoncon a felvidéki magyarság és a Kárpát-medence megjelent megjelent képviselői felavatták Duray Miklós síremlékét. A márványból készült, bazaltkőtömbbel is díszített síremléket a Szövetség a Közös Célokért (SZAKC) szervezet megrendelésére Mag Gyula és Gáspár Péter szobrászok készítették. Korábban közadakozásként indult a síremlék elkészítése, de általános közfelháborodásra erről végül annak ötletgazdái letettek. Jól tették.
A négy összekapaszkodó kezet ábrázoló sírkő és az egész kompozíció szimbolikája Duray szellemi örökségét és a magyarság iránti elkötelezettségét hivatott kifejezni – s az általános vélekedés szerint ezt méltó módon teszi.
Duray Miklós 2022. december 30-án hunyt el. A síremlék elkészítését az SZAKC és a család születésének idei, nyolcvanadik évfordulójára időzítette.
A méltóságteljes kegyeleti ünnepségen elsőként Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke küldte el üzenetét, amelyet Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Iroda helyettes államtitkára tolmácsolt:
„Ravatala előtt úgy búcsúztunk tőle, amilyennek őt is láttuk: felemelt fejjel és egyenes derékkal, ahogy azok az emberek járnak a világban, akik bíznak saját ügyük igazában.“
A további felszólalók is ebben a szellemben idézték fel Duray életútját, hűségét, erkölcsi tartását és maradandó szellemi örökségét.
Az ünnepség a síremlék leleplezésével, megszentelésével, megkoszorúzásával folytatódott, majd a Himnusz közös eléneklésével zárult.
Duray Miklós a rendszerváltás óta eltelt több mint három évtized felvidéki magyar közéletének megkerülhetetlen személyisége volt. Ott állt a kezdeteknél, amikor a demokráciába és a közös jövőbe vetett hit még erősen élt. Sokan benne látták e hit táplálóját, a felvidéki magyar közösség szellemi vezetőjét.
Kezdetben sokan félreértették, sőt tartottak is tőle – volt, aki izgágának, felforgatónak nevezte. A szlovák közvélemény egy része a Felvidék „elszakítóját” látta benne. Az idő azonban őt igazolta: nem a megosztás, hanem a nemzeti önazonosság megőrzése és a demokratikus értékek melletti kiállás vezette.
Duray politikusi munkásságát mindig az emberi empátia és az elvekhez való hűség jellemezte. Számára a nemzetiségi kérdések rendezése és a demokratikus folyamatok erősítése nem taktikai, hanem erkölcsi kérdés volt.
A rendszerváltás utáni időszak azonban sok idealista számára hozott csalódást. Amint egy kortársa, Bettes Pista költő megfogalmazta:
„Idealisták voltunk, hajtottuk a szép dolgainkat. Aztán jött a jelszó: ‘A vájúhoz!’, és minden megváltozott. A demokrácia megszűnt illatozni.“
Duray Miklós azonban nem engedett ebből az illatból. Ideáljaihoz mindvégig hű maradt, még akkor is, amikor a hatalom és a pragmatizmus új világa körülötte már sokakat megváltoztatott.
Tisztelete és erkölcsi súlya ma is élő része a felvidéki magyar közösség emlékezetének.
Mede Géza
(A képek a szerző felvételei)
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
