Hatvan éve, 1965. október 25-én hirdették ki a II. Vatikáni Zsinat Nostra aetate kezdetű nyilatkozatát a Katolikus Egyház és a nem keresztény vallások kapcsolatáról. Az évforduló alkalmából Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezetője írt a dokumentum előzményeiről és máig ható jelentőségéről.
Az Egyház missziós tevékenysége a vallások között
Az Egyház kétezer éve él, és célja, hogy elősegítse az Istennel való találkozást Jézus Krisztus által, és egyúttal az egész emberiség egységét is szolgálja. Maga a kereszténység is egy sajátos vallási környezetben jött létre, gyökerei a zsidóságba nyúlnak, és magatartását, missziós tevékenységét, de még teológiai megfogalmazásait is meghatározta a kiindulási helyén jelen lévő sokféle vallási megnyilvánulás.
A zsidó-keresztény kinyilatkoztatás számol az ember teremtményi voltával, az Istenhez való tartozásával, vagyis a természetes és a természetfölötti kapcsolatával. A vallások beteljesedése Jézus Krisztusban érte el csúcspontját, még akkor is, ha léteznek a kereszténységnél ősibb vallási hagyományok és gyakorlatok. Ezek – amellett, hogy tiszteletre méltó jelenségek – bár elvezethetnek Isten felismerésére, az üdvösségre kizárólag Jézus Krisztus, az egyetlen Megváltó juttathat el.
Mindenkinek beszélni Krisztusról
A kereszténység alapfeladata, hogy bemutassa Jézus Krisztus személyét, és meghívjon az Egyház közösségébe. Az evangélium gyors elterjedése ennek volt a látható jele.
Vallási vezetők közös imája Assisiben
Ennek szép példája Szent Jusztinusz (†166, Róma) Párbeszéd a zsidó Trifónnal című írása a 2. század közepéről. Az Egyház módszere e tekintetben a meggyőzés és az imádság volt. Senkit sem lehet kényszeríteni, hogy egy másik valláshoz tartozzon.
A kereszténységnek továbbá háromszáz évig az üldöztetéssel is számolnia kellett, amely a császárt istenítő római vallás részéről érte.
ezért minden vallás előkészületet jelent az evangélium befogadására (praeparatio evangelica), és követőik képesek arra, hogy átvegyék a keresztény kinyilatkoztatást, mert anima naturaliter christiana (a lélek természeténél fogva keresztény).
A vallásokkal való magatartás változása
Az Egyház évszázadokon át evangelizálásra váró, nagy tömegként tekintett más vallások képviselőire, de főképp az iszlám megjelenésével számolnia kellett az együttélés szükségességével, úgy, hogy közben a kereszténységről mint az egyetlen üdvözítő vallásról beszélt. Az újkor hajnalán, a nagy felfedezések korában a misszionáriusok világméretűvé terjesztették ki a hit átadását, addig nem ismert vallási csoportoknak is. A világ megismerése következtében lassan pozitív szemlélet alakult ki a nem keresztény vallásokkal szemben.
A II. Vatikáni Zsinat (1962–65) nyitást jelentett a nem keresztény vallások felé. Kezdetben az Egyház és a zsidóság kapcsolatáról szerettek volna nyilatkozatot kiadni, ám
A zsinat ebben a dokumentumban átfogó módon foglalkozott a vallások közös vonásaival, majd pedig tételesen említette meg a hinduizmust, a buddhizmust, az iszlámot és a zsidó vallást. A vallástörténelmi jelentőségű nyilatkozatban az Egyház őszinte tisztelettel tekintett más vallások szokásaira, kijelentve, hogy „nem egyszer megcsillan bennük egy sugara annak az igazságnak, amely megvilágosít minden embert” (NA 2.).
Ferenc pápa és Ahmad et-Tajjeb Abu-Dzabiban 2019-ben
A nyilatkozat tanítása mintegy visszhangzik a Ferenc pápa által aláírt, az emberi testvériségről szóló dokumentumban, melyet 2019. február 4-én az al-Azhar egyetem és mecset főimámjával, Ahmad et-Tajjebbel együtt látott el kézjegyével.
A Nostra aetate nyilatkozat „forradalmi” üzenete
A hatvan évvel ezelőtt, 1965. október 25-én kihirdetett és 28-án VI. Pál pápa által aláírt dokumentum kezdősoraiban kimondja: „Korunkban egyre szorosabbá válik az emberiség egysége. Az Egyház ezért fokozott figyelmet szentel a nem keresztény vallásoknak.” Ez a meghatározó kijelentés az Egyház új gondolkodását tárta fel más vallások követőivel kapcsolatban.
A hat évtizede megjelent, az Egyház és a nem keresztény vallások viszonyáról szóló rövid szöveg, amely mindösszesen 1117 latin szóból áll, folyamatosan hat a más lelki hagyományokhoz tartozó vallási közösségekre. A nyilatkozat a zsidóságról szóló IV. cikkelye miatt az egyik legtöbbet idézett dokumentuma lett a II. Vatikáni Zsinatnak és az azt követő időknek. E rövid szakaszban az Egyház elismeri, hogy hitének alapjai az Ószövetség (Mózes és a próféták) tanításához vezetnek vissza. Szent Pál apostolra hivatkozva pedig tanítja, hogy „Isten nem bánta meg meghívását” (Róm 9,4–6; 11,29). A II. Vatikáni Zsinaton az Egyház bűnbánatot tartott a zsidók ellen a történelemben elkövetett bűnökért, ami elismerést váltott ki a zsidó közösség részéről.
II. János Pál pápa a római zsinagógában 1986-ban
Szent II. János Pál pápa újra és újra ennek adott hangot apostoli látogatásai során, különösen 1986. április 13-án a római zsinagógában, majd a nagy jubileum alkalmával, Rómában 2000. március 12-én.
A Nostra aetate kezdetű történelmi nyilatkozat zárócikkelyében az egyetemes testvériséget hangsúlyozza, amely minden diszkriminációt kizár (NA 5.). Az elmúlt hatvan év a Katolikus Egyházban a vallásközi párbeszéd eredményeit mutatta fel, és a Nostra aetate dokumentum mellett meghatározó volt a Dignitatis humanae kezdetű nyilatkozat is a vallásszabadságról, egy olyan világban, amely akkor és most is a vallási diszkrimináció áldozatait szedi.
II. János Pál pápa 1991. augusztus 18-án, magyarországi látogatásán, a zsidó közösséggel való találkozása során mondta: „Ebben az országban is hosszú története van nagylelkű szolgálatotoknak és okos munkálkodásotoknak. Ma pedig, egy sötét időszak után, amelyben úgy tűnt, hogy a zsidókat teljesen kipusztítják, újra itt vagytok, és jelentős támogatást nyújtotok a magyar nemzet életéhez.”
A vallásokkal kiépített új kapcsolat elmélyítése
VI. Pál pápa 1964-ben hozta létre a Nem Keresztények Titkárságát, mely 1988-ban a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa nevet vette fel, napjainkban pedig – 2022 óta – a Vallásközi Párbeszéd Dikasztériuma nevet viseli.
II. János Pál pápa és a magyarországi zsidó közösség találkozója 1991-ben
A Katolikus Egyház a hittudomány szintjén a Nemzetközi Teológiai Bizottság keretében 1997-ben A kereszténység és a vallások címmel adott ki dokumentumot, majd a vallások helyes értelmezése érdekében a Hittani Kongregáció 2000-ben a Dominus Iesus kezdetű nyilatkozatával egyértelművé tette a katolikus álláspontot, mely szerint Jézus Krisztus az egyetemes Üdvözítő, és a világnak az ő személyében csak egyetlen Megváltója van.
XIV. Leó pápa és a vallási béke
XIV. Leó pápa októberi videoüzenetében megemlékezik a hatvan évvel ezelőtt megjelent zsinati nyilatkozatról, és a vallások közötti párbeszédet hangsúlyozza. Arra kér mindenkit, hogy imádkozzon a különböző vallási hagyományok közötti kapcsolatokért, különösen a mai társadalomban.
Az ember természetfölötti rendeltetése nélkül csak falakat találunk, és az erőszak megnyilvánulását – mondta a Szentatya –, azonban a vallások szerepe éppen az, hogy élő hidak legyenek, és megvalósítsák azt az együttműködést, amely elhozza az áldott békét.
Leó pápa felszólítja a hívőket, de minden jóakaratú embert is, hogy tegyen meg mindent a béke, az igazságosság és az emberi testvériség előmozdításáért. Leó pápa felidézi a II. Vatikáni Zsinat óta megvalósult nagy eseményeket, amelyek mérföldkövei a béke építésének a vallások és a népek között.
Külön kiemeli a II. János Pál pápa által létrehozott assisi találkozót 1986-ban, melynek során a világ vallási vezetői együtt imádkoztak a békéért. Az egység misztériuma a szent életű pápa szerint abban áll, hogy az elválasztó elemek kevésbé lesznek fontosak, viszont mindaz, ami az egységet szolgálja, az döntő és meghatározó az emberiség számára.
Fotó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar Alapvető Hittan Tanszék
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
