Negyvenöt évvel ezelőtt, 1980. október 8-án szentelte fel Szent II. János Pál pápa a Magyarok Nagyasszonya (Magna Domina Hungarorum) tiszteletére emelt magyar kápolnát a Szent Péter-bazilika altemplomában. A magyar egyházi delegációt Lékai László bíboros, prímás vezette. Visszatekintésként a Szentatya homíliáját az alábbiakban magyar nyelven, teljes egészében közreadjuk.
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Tisztelt Bíboros Úr, tiszteletreméltó Püspöktestvéreim, a magyar nemzet jeles képviselői, kedves hívek!
Most, amikor az Úr oltára köré gyűlünk, hogy bemutassuk az eucharisztikus áldozatot, nem könnyű szavakba önteni azt a meghatottságot, amely eltölt bennünket ebben a pillanatban: felidéz megannyi emléket, és bizonyos értelemben lezárása azoknak a jubileumi ünnepségeknek, amelyek a magyarországi egyház hajnalához és a magyar nemzet eredetéhez kapcsolódnak.
1. A magyarországi egyháznak, valamint Szent István király születésének és megkeresztelkedésének millenniumi megemlékezéseit követően – amely ezredévet elődöm, VI. Pál 1970. augusztus 6-án kelt Sancti Stephani ortum kezdetű apostoli levelében méltatott –, ezekben a napokban ünnepélyesen Szent Gellért püspök és vértanú születésének ezredik évfordulójáról emlékezünk meg.
Egy évfordulókban oly gazdag évtized végén e kápolna felszentelése az örök pecsét és tanúságtétel világos jelentését hordozza, mely a művészet szuggesztív erejével jelzi a jelen és jövő nemzedékeknek azon történelmi események állandó hívását, amelyek mindmáig elevenen élnek a nemzettudatban, és szorosan kapcsolódnak annak a népnek legmélyebb eszményeihez, amelynek
2. Ha szeretnénk elmélyíteni e megemlékezés jelentését, elsőként a Magyarok Nagyasszonya iránti tisztelet ragadja meg figyelmünket, akit a nép nemzeti életének sorsdöntő óráiban is állhatatosan hívott segítségül.
Attól kezdve, hogy Szent István a szent koronát – a nemzeti egység nagyra becsült jelképét – és az egész népet a Boldogságos Szűz oltalmába ajánlotta, egészen a legutóbbi világháború fájdalmas és megrendítő óráiig, sosem szakadt meg Magyarország gyermekeinek bizalomteljes imádsága ahhoz, aki „anyai szeretetével gondoskodik Fia testvéreiről, akik még zarándokok, s veszedelmek között forognak és szorongatások érik őket” (Lumen gentium, 62).
3. E misztikus kápolna másik nyilvánvaló jelentése az, hogy tanúságot tesz a Szent Péter utódja iránti hűségről.
s ez egyben emlékeztet II. Szilveszter pápának a bőkezű és pásztori gesztusára, aki – a fiatal magyar egyház iránti gondoskodásában – teljesítette Szent István azon kérését, hogy a hazájából ide érkező zarándokok számára nemzeti szentély és zarándokház létesüljön Szent Péter sírja mellett. A római pápával való hitbeli és egyházfegyelmi egységet ünneplitek e szent helyen, amely annak jele maradjon, hogy a magyarországi helyi egyházak élő módon kapcsolódnak Krisztus Egyházának egyetemes közösségéhez.
4. Ha pedig végighordozzuk tekintetünket az oldalfalakon látható domborműveken, amelyek koszorúként övezik a Szűzanya nagy szobrát, és amelyek magyar szentek és boldogok életének jeleneteit ábrázolják, arra kapunk meghívást, hogy elgondolkodjunk tetteiken, amelyeket az evangéliumi küldetés szellemében végeztek: testvéreik szolgálatában, hogy elősegítsék egy olyan népnek az emberi és társadalmi felemelkedését, amely még csak első lépéseit tette meg a civilizáció felé vezető úton.
A magyar nép életének első évszázadait megvilágító szentek számos példája láttán magától kínálkozik a felismerés, hogy ez a Krisztushoz való hősies ragaszkodás olyan embereket teremt, akik mélyen hasonlítanak hozzá (vö. Róm 8,29), akik készek teljesen odaadni önmagukat az igazságosság, a szabadság és a béke érvényre juttatásáért. Csakugyan, amint a II. Vatikáni Zsinat tanítja: „az életszentség a földi társadalomban is emberibb életmódot mozdít elő” (Lumen gentium, 40), a hit pedig ösztönzi és elősegíti az igazi társadalmi fejlődést.
5. Hadd tegyek még egy utolsó megjegyzést. Azoknak a szenteknek az életművéből, akikről ma megemlékeztünk,
és amelyben – a lelki értékek elsőbbségének jegyében és tiszteletében – a társadalmi fejlődés előmozdítása is gyökerezett.
A hit eme tanúinak állhatatossága által egykor megnyitott távlat ma is időszerű, és a követendő utat mutatja meg egy békés, szolidáris és valóban emberi Európa építéséhez, valamint azoknak az ellentéteknek és viszályoknak a leküzdéséhez, amelyek az egyének és a nemzetek nyugalmát fenyegetik.
Kívánom, hogy ez az értékes és máris oly nagy szeretetnek örvendő kápolna
6. Ezekkel az érzésekkel szívből jövő köszönetemet fejezem ki a bíboros prímásnak hozzám intézett nemes, szeretetteljes szavaiért, és szeretettel köszöntelek mindannyiatokat, akik itt vagytok. Azt kívánom, hogy köszöntésem a szív csendes, de biztos útján eljusson Magyarország valamennyi gyermekéhez.
Nekik azt kívánom, hogy hűségesen őrizzék meg és gyarapítsák a múlt lelki kincseit: az értékes vallási örökséget és a mély hazaszeretetet.
Jókívánságaimat a Magyarok Nagyasszonyához intézett buzgó imáimmal kísérem, abban a bizakodó bizonyosságban, hogy anyai oltalmában sosem csalatkoznak gyermekei, akik esengve kérik segítségét.
Az ő közbenjárására és valamennyi szentetek közbenjárására Isten bőséges áldását kérem rátok, családjaitokra és az egész Magyarországra.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
