Az ezeréves Montserrati Apátságban (Abadia de Montserrat), Katalónia szívében gyűlt össze szeptember 15. és 19. között a világon létező összes, 19 bencés kongregáció vezető apátja. A vadregényesen gyönyörű helyszín biztosította az eszmecsere, a tapasztalatok megosztásának lehetőségét. Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát a tanácskozás tapasztalatait osztotta meg a Pannonhalmi Főapátság oldalán.
A prézes apátok mindannyian nagyon eltérő kulturális közegből érkeztek az ezerméteres magasságban található idén ezeréves monostorba. A bencések mindig is szerettek hegyre építkezni, de ma leginkább a bencés spiritualitás jelenti a közös keretet, és nem egyfajta egységes szolgálat. A kongregációkhoz tartozó monostorok ugyanis a helyi egyházba, a helyi társadalomba ágyazva végzik szolgálataikat.
Érthető, hogy egy vietnámi és egy észak-európai monostor sokban különbözik. Vannak olyan monostorok, amelyek a közoktatásban, míg mások a gazdaságfejlesztésben visznek komoly szerepet.
Magyar rendtárs a pápai rangú egyetem élén
Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát számára az idei találkozó kiemelkedő pillanata volt Fehérváry Jákó rektori bemutatkozása, aki idén szeptembertől vezeti a bencés konföderáció egyetlen központi intézményét, a Szent Anzelm Pápai Egyetemet.
A jó nevű intézménybe a tehetséges fiatalokat küldik tanulni a filozófia, teológia és liturgika karokra.
Ez a megközelítés az úgynevezett szapienciális, bölcsességi teológia; Canterbury Szent Anzelm megfogalmazásában: „A hit, ami keresi a megértést”.
Fehérváry Jákó OSB a Szent Anzelm egyetemen tanult, 2008-ban liturgikából doktorált, az elmúlt öt évben a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolát irányította.
Az egész világon a Szent Anzelm Egyetemen 1961-ben létrehozott liturgikus intézet az egyedüli, amely pápai rangot és jogot kapott, és jogosult a pápa nevében az SL.L. és doktori (SL.D.) fokozat kibocsátására. Itt felsőfokú végzettséget és doktorátust szerezni tehát komoly rangot jelent.
A Vatikán ilyenformán a bencésekre bízta a liturgia professzionális művelését, tanítását és akadémikus szinten való képviseletét. Máshol is foglalkoznak természetesen liturgikával, de pápai liturgikus intézet rangja csak ennek az intézetnek van. Külön megtiszteltetés és büszkeség, hogy egy a pannonhalmi közösséghez tartozó magyar rendtárs lett az intézmény rektora.
Mi lesz a kis létszámú európai közösségekkel?
A montserrati apátságban az egyetemen túli általánosabb témákat is átbeszélték az elöljáró apátok, mint például a kis létszámú európai közösségek támogatását. Főleg Nyugat-Európában éles kérdés ez: amikor nagyon lecsökken egy monostor szerzeteseinek száma, akkor előbb-utóbb föl kell számolni a monostort. De hogyan tudja, hogyan lehet méltón kimondani azt, hogy beteljesítette a küldetését? Melyek ennek az elvei, a gyakorlata, hogyan kell végrehajtani egy monostor felszámolását? Nincs szabályozás arra, hogyan támogassuk azokat a nagyon öreg szerzeteseket, akik már látják, tudják, hogy nem lesz utánpótlásuk.
Aztán érdekes tapasztalat volt látni, hogy
Németországtól kezdve Afrikáig találhatunk ilyen, a konföderációhoz tartozó monostorokat. Nekik az abbas primas, Jeremias Schröder az elöljárójuk, aki kidolgozott egy szabályzatot, hogy mit jelent az ő prézesi tevékenysége ezeknél a monostoroknál, ami egy jó minta más kongregációknak, közöttük nekünk is.
A magyar kongregáció ugyanis, bár 1500-ban jött létre, de a sajátos történelmi fejlődés miatt a 19. század elejétől centralizált rendként funkcionált. Az egyes apátságok, a gimnáziumok melletti rendházak Pannonhalma függő házaiként működtek. Most már más a helyzet, mert Tihany és Győr már önálló, és előbb utóbb Bakonybél is önálló monostor lesz, így a prézes apátnak más a felelőssége, más a lehetősége is.
Megfelelni a kornak
Évről évre szóba kerül a konföderáció küldetése a világban, amit úgy lehet megközelíteni, hogy az egyes monostorok a kor, az Egyház és a társadalom igényeire próbálnak megfelelő válaszokat adni. Nagyvárosokban inkább lelkipásztori szolgálattal, oktatással; vidéken gazdálkodással, lelkigyakorlatos házakkal. Máshol a csönd, a visszavonulás, a reflexió helyeivel. A női közösségek között vannak olyan úgynevezett pápai klauzúrás közösségek, amelyek szinte szemlélődő életmódot élnek. Mindezekből érzékelhető, hogy a bencés hagyományt nem lehet a szolgálatok oldaláról jól megfogalmazni.
A montserrati bencések, akik vendégül is látták a szinódust, idén ünneplik ezeréves évfordulójukat, és erre az alkalomra megfogalmaztak egy nagyon okos irányelvet. Így hangzik: „Ora et lege et labora” – azaz: „imádkozzál, olvassál, dolgozzál”; „et rege te ipsum in communitate!” – „és építsd fel magad egy közösségben!”
Hortobágyi Cirill főapát szerint ez olyan üzenet, amely nemcsak a bencéseknek, hanem egy munkahelyen, egy családban is követhető:
Szinodalitás
Fontos kérdésként érintették az apátok a Ferenc pápa által megkezdett szinodalitás folyamatát is, amely része a nagy megújulási mozgalomnak. A monostorok érzékenyen reagálnak az Egyház aktuális helyzetére, és alapvetően minden monostor szinodálisan működik, mert vannak testületeik, amelyeknek joguk van meghatározni, hogyan történjen az irányítás, a stratégia, a működés.
Európa perifériává vált
Ma már világos mindegyik kongregáció vezetője előtt, hogy a bencés rend tőkesúlya a harmadik világba tevődött át: Afrikában, a Fülöp-szigeteken, Vietnámban, Indiában erős a rend jelenléte. Európa perifériává vált ilyen szempontból, és a fő kihívás, hogyan lehet (egyáltalán szükséges-e) integrálni a harmadik világbeli szerzeteseket az európai monostorokba.
Nem egyszerű ugyanis a helyzet sem az érkezőknek, sem a befogadóknak. Mert aki jön, annak először a közösségbe kell beilleszkednie, és a küldetését nem egyedül, a saját módján kell teljesítenie, hanem az adott közösségbe épülve, aminek megvannak nehézségei.
A bajorországi prézes apát őszintén elmondta, hogy szívesen fogadnának ők testvéreket Afrikából, de hozzájuk még egy északnémet sem tud beilleszkedni, mert ők bajorok, akik bajorul beszélnek és bajor ételeket esznek. Egy afrikainak bajorrá kellene válnia, nemcsak egyszerűen németül megtanulni – és ez már keményebb dió. Azért nem teljesen lehetetlen küldetés. Van jó példa: az egyik osztrák monostorban, Innsbruck közelében egy afrikai, tanzániai testvér kiválóan jól beilleszkedett, és nagyon szépen működik a közösségben.
Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
