Ötven éve, 1975. szeptember 30-án, közvetlenül a bejrúti leszállás előtt a Földközi-tengerbe zuhant a Malév Tu-154-es repülőgépe, a szerencsétlenséget – melynek oka azóta is ismeretlen – senki nem élte túl.
A Malév menetrendszerű Budapest–Bejrút 240-es járata helyi idő szerint 1975. szeptember 30-án éjjel 3 óra 44 perckor (magyar idő szerint 1 óra 44 perckor), nyolc perccel a repülőtérre tervezett érkezés előtt zuhant a Földközi tengerbe. A gépen tartózkodó ötven utas és a tízfőnyi magyar személyzet életét vesztette.
A katasztrófa okát azóta sem lehet tudni.
Íme egy sor nagyon gyanús körülmény, ami miatt szinte biztosnak tekintik, hogy nem baleset történt:
A katasztrófa idején a bejrúti repülőtér berendezései csak korlátozottan működtek, a helyi légiirányítókkal nehezen lehetett kapcsolatba lépni. Ez még nem volt különösebben meglepő, ugyanis az 1975 áprilisában kitört libanoni polgárháborúban a stratégiai fontosságú bejrúti nemzetközi repülőtér környékén szinte állandó jelleggel fegyveres összecsapások folytak.
A helyzet miatt a legtöbb légitársaság felfüggesztette Libanonba tartó járatait, a nemzetközi forgalom gyakorlatilag megszűnt, a légikikötőt a helyi légitársaságok mellett csak a Malév és a keletnémet légitársaság használta.
A Malév járata a ciprusi légtér elhagyása után felvette a kapcsolatot a bejrúti légiirányítással, de nem sokkal később eltűnt a radarokról. A Reuters brit hírügynökség másnapi jelentése szerint
„a part menti szállodák vendégei elmondták, hogy 3 óra 45 perc körül nagy robbanást hallottak és ezt követően azt látták, hogy egy tűzlabda a tengerbe vágódik”,
a térségben tartózkodó brit Lockheed C 130 Hercules gép személyzete pedig „fényes villanást és roncsdarabokat észlelt a tenger felett”.
Hogy pontosan mi történt, az a mai napig rejtély.
A roncsokat és a fekete dobozt annak ellenére sem keresték, hogy a brit haditengerészet felajánlotta a segítségét, azok minden bizonnyal továbbra is a tenger fenekén hevernek.
Az áldozatok közül 37 holttestét emelték ki, akiket egy helyi, azóta megszűnt temetőben temettek el. A leszállás előtti rádióforgalom adatai szerint a gép egy várakozókör megtétele után a landoláshoz készülődve siklópályán volt, amikor kormányozhatatlanná vált, de a robbanás nem a levegőben, hanem a tengerbe csapódáskor következett be. A világ hírügynökségei néhány órával a történtek után, azaz magyar idő szerint hajnalban már hírt adtak a balesetről, itthon azonban csak másnap jelent meg egy rövid MTI-közlemény.
A magyar kormány a közel-keleti háborús viszonyokra hivatkozva nem kezdeményezte a tragédia okainak alapos feltárását. Létrejött ugyan egy libanoni vezetésű nemzetközi bizottság három libanoni, öt magyar, két szovjet és két brit taggal, de munkájukról kevés részlet látott napvilágot, szűkszavú és sok kérdést nyitva hagyó jelentésük szerint a tragédia ismeretlen okból következett be.
Meggyőző magyarázat híján arról, hogy mi történhetett, több teória is kering.
Nem zárható ki, hogy véletlen robbanás történt, vagy a gép egyszerűen meghibásodott – a Tu-154-es nem a megbízhatóságáról volt híres, igaz a balesetek nagyobb részét emberi mulasztások okozták, és a Malév gépei közül csak ez az egy szenvedett katasztrófát.
Más feltételezések szerint azonban a gép merénylet áldozata lett, egy rakétával lőtték le.
Teóriák arra az esetre, ha a gépet lelőtték: miért lehetett célpont?
Több elmélet kering arról is, hogy ha tényleg merénylet történt, kik álltak a háttérben: az izraeliek, a szovjetek, az amerikaiak vagy rivális arab terrorszervezetek.
A tragédia ügyében 2003-ban hivatalos vizsgálat indult, de a Nemzetbiztonsági Hivatal jelentését szigorúan titkosnak minősítették. 2009-ben a magyar kormány fejenként négymillió forintos kegyeleti támogatást ajánlott fel a magyar áldozatok hozzátartozóinak. A katasztrófa után a budapesti Farkasréti temetőben jelképes sírt, emlékhelyet avattak fel, amelyet a baleset 30. évfordulóján felújítottak.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
