Roma zarándoklatot tartottak az Egri Főegyházmegyében szeptember 27-én. Az egri bazilikában bemutatott ünnepi szentmise főcelebránsa Ternyák Csaba érsek volt, a szentbeszédet Koós Ede cigánypasztorációs referens mondta. A zenei szolgálatot a balajti közösség adta. Az ebédet követően az Egri Érseki Palota Kulturális és Látogatóközpont díszudvarán kulturális seregszemlét tartottak.
Ternyák Csaba egri érsek hívta össze a szentévi mottó jegyében a programot. A házigazda főpásztor a szentmise előtti köszöntőjében örömének adott hangot, hogy Isten házában ilyen szép számmal gyűltek össze. A szentévi zarándokkeresztre utalva úgy fogalmazott: „Reményünk Jézus Krisztusban van, aki szeret bennünket, életét adta értünk és feltámadásával áttörte a halál falát.
A főpásztor felidézte, 6 évvel ezelőtt kezdődött a bazilika felújítása, amit személyesen is végigkövetett. Elmondta, a látogatások alkalmával örömmel találkozott az itt kétkezi vagy művészi munkát végző cigányemberekkel, akik munkájukkal, szorgalmukkal hozzájárultak, hogy ilyen szép legyen az épület. Egy hónapja az akadálymentes bejárat készült el, s ennek is üzenete van: mutatja, hogy Jézus Krisztus akadálymentessé teszi számunkra az utat a mennyország felé.
„Fontosak vagytok Isten számára, fontosak vagytok az Egyház számára, az Egyház szívében vagytok” – fordult a zarándokokhoz, s rámutatott: a szív a középpont, a legfontosabb hely.
A magyar egyház számos szentet, boldogot adott a világnak, s arra is büszkék vagyunk, hogy a cigány nép Boldog Ceferinot, Boldog Emíliát adta. „Büszkék vagyunk egyházmegyénk cigány papjaira is, s imádkozunk a hivatásokért. Köszönjük a cigány szülők bizalmát, hogy egyházi iskolába íratják gyermeküket. A jó tanulók egyházmegyei ösztöndíjat is kaphatnak – emlékeztetett. – Vigyétek haza otthonotokba a Krisztus egyházához való tartozás örömét, Isten bőséges áldása legyen rajtatok és családotok minden tagján! Szűz Mária, cigányok és minden nép édesanyja könyörögj érettünk!” – zárta gondolatait a főpásztor.
Horváth Zsolt hitoktató, katekéta tanúságtételében a „betegségtől a misszióig” vezető útjába adott betekintést.
„Isten szeretete felemelt, megújított és elhívott az ő szolgálatára” – összegezte pályája célját. Súlyos betegen tett egy fogadalmat, hogy gyógyulván az evangéliumnak szenteli életét. Így jelentkezett az Egri Hittudományi Főiskolára, ahol sok segítséget kapott. „Látom a gyermekek szemében a hit csodáját, amikor találkoznak Jézus szeretetével – mondta hitoktatói munkájáról. –
A tanúságtételt követően Horváth Zsolt növendékei közreműködésével tartott rövid zenés dicsőítést.
Gáspár Emília az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem hallgatója, a Roma Szakkollégium tagja és pedagógusnak készül. Elsőként köszönetet mondott, hogy sok mindenre kapott lehetőséget roma származású értelmiségiként. Fordulópontot jelentett az életében, amikor megértette Isten szeretetét. „Isten mindig erőt ad a kitartáshoz, a továbblépéshez.
Kubik Zsolt mezőkövesdi káplán egy kis Borsod vármegyei faluban nőtt fel, 2024-ben szentelte pappá Ternyák Csaba egri érsek. A 25 éves lelkipásztor kifejezte háláját Istennek a kapott kegyelmekért.
Mint mondta, nem volt könnyű útja a szentelésig, de tudta, Krisztussal mindig a győztes oldalon áll. „Cigány emberként még nagyobb a kötelesség megmutatni, ilyen út is választható, ahol nincs jelen a drog, az alkohol, a bűnözés, a prostitúció” – fogalmazott. Ezt látta szüleitől, rokonaitól és barátaitól. 12 évesen már hallotta az Úr hívó szavát, s követi Krisztust.
Gyarmati-Bozó Vivien családjával közösen lépett mikrofon elé. Elmondta, nagyon szerettek volna családot, ám hamarosan kiderült, nem lehet saját gyermekük. Imádságuk meghallgatásra talált, így mára három örökbefogadott kisgyermekkel élnek együtt. Napjaik a nehézségek ellenére tele vannak örömmel és hálával, s tapasztalják, Isten szeretete nem válogat, nem nézi a származást, a bőr színét.
„Szeretnék történetükkel bizonyítani, hogy
Szentbeszédében Koós Ede cigánypasztorációs referens egy beteg cigányasszony történetét állította példaként, aki halálos ágyán maga vigasztalta hozzátartozóit, mondván, aki hisz Jézusban, annak a halál nem sötét kapu, hanem ajtó a fénybe. Ha Krisztus feltámadt, van reményem – mondta még a síró hozzátartozóknak, akik szívében megmaradtak ezek a szavak, édesanyjuk hite lett az ő reményük.
Egy másik történetet is felidézett, melyben egy cigány férfi családjával nehéz időszakot élt meg, nélkülöztek, éheztek, s megaláztatásban volt részük származásuk miatt. Egy este a végsőkig elkeseredett családapához felesége odavitte a falról leakasztott keresztet, s azt mondta: ha Ő nem adta fel, mi sem adhatjuk fel. Sok időn keresztül alkalmi munkákból tengették életüket, s tűrték, hogy környezetükben kinevetik őket. A férfinek mindig eszébe jutott a kereszt, s minden nap nekiindult munkát és pénzt keresni. Idővel átlendültek a nehéz időszakon, jobbra fordult sorsuk. A gyermekek azt látták, hogy van értelme küzdeni. A férfi hálából alaposan kivette részét a helyi kápolna felújításából is, emlékezvén, hogy Krisztus keresztje tartotta meg a bajban.
„Most a bazilika szentévi keresztjénél gyűltünk össze – mondta Koós Ede plébános, –majdnem napra pontosan 60 évvel azután, hogy 1965. szeptember 26-án Róma püspöke, a pápa meghallotta, hogy a város szélén összegyűltek a cigányok nemzetközi zarándoklatra. Akkor zajlott a II. Vatikáni zsinat, Szent VI. Pál pápa pedig szakadó esőben felkereste őket, s szentbeszédében így bíztatta őket:
Ferenc pápa »A remény zarándokai« mottóval hirdette meg ezt a mostani szentévet. A cigányokról azt tartják, hogy mindig vándorolnak, mindig úton vannak, mégsem találtak célba. A szívünkben mindannyian úton vagyunk, keressük a helyünket. Hatvan évvel ezelőtt a szent pápa megnyugtatta a cigány zarándokokat: most már otthon vagytok!”
A paptestvérekhez fordulva azt kérte, hogy – a tékozoló fiú atyjának mintájára – a cigány testvéreknek és a még meg nem érkezetteknek képzeletben küldjenek „egy kis levelet arról, hogy az oldalsó ajtó mindig nyitva van, ahol bejuthatnak az Atya házába”. Arra kérte a jelenlévőket, mondják együtt felállva a Teremtő Atyának:
Az ebédet követően az érseki palota díszudvarán folytatódott a program.
Szöveg: Bérczessy András
Fotó: Lénárt Márton
Forrás: Egri Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
