Lezuhant a tetőről, most kerekesszékben él – Sanyi azonban fel akar állni! Száz Ildikó2025. 09. 23., k – 16:26 Udvard |
Vanya Sanyi rendkívül elszánt fiatalember, tekintetében tűz lobog, meg van győződve arról, hogy a hite és az akaratereje segítségével felépülhet. Két évvel ezelőtt egy végzetes mozdulat miatt többméteres mélységbe zuhant, az orvosok az életéért küzdöttek. Ma Érsekújvárban, egy jó barátjánál találkoztunk, akit a kórházban ismert meg.
Az udvardi fiatalembertől, Vanya Sándortól megtudom, pontosan három nap múlva lesz két éve, hogy javítás közben lezuhant a háztetőről. Azóta teljesen átértékelte az életét, minden megváltozott körülötte, de leginkább a gondolkodása lett más.
A szülői házban, ahová visszaköltözött, édesapja és édesanyja komoly egészségügyi gondokkal küzd. Arra kérünk minden jóakaratú embert, hogy olvassák el figyelmesen a történetét és ha van rá mód, segítsenek.
Válságos állapotban
Miután a mentő az érsekújvári kórházba szállította, az orvosok attól tartottak, hogy csak lélegeztetőgéppel tudják életben tartani. Egy csigolyát pótolni kellett, több csavarral erősítették meg a hátát, a gerincvelő nem szakadt el, de az esés és a törések következtében mellkastól lefelé lebénult.
Ami ennél is fájóbb, hogy a kezeit sem tudja biztosan használni, nehezére esik bármit megfogni. Ennek ellenére azonnal hozzátenném, hogy üdvözléskor a kézszorítása, egyenes és tiszta tekintete rendkívül megnyerő.
A vendéglátónk, Martin Sima története is ide kívánkozik, aki közvetítette és elrendezte a mai találkozásunkat Sanyival, majd felajánlotta beszélgetésünk helyszínéül az érsekújvári otthonát.
„Nagyon kevés esélyt adtak nekem az orvosok, rendkívül sokat jelentett számomra Sanyi jelenléte a kórházban. Miután átestem az életmentő műtéten és eltávolították a gyomromból a daganatot, úgy éreztem, tartozom Sanyinak. Elválaszthatatlan barátság szövődött köztünk. Gyakran meglátogat, bármiben segítek neki, ha kell”
– tudtam meg a vendéglátónktól, Martin Simától.
Korábban pont Vanya Sanyi volt az, aki bárkinek szívesen segített a környezetében. A zsitvabesenyői focistákért az életét adta volna, örömmel dolgozott a zöldterület rendezésénél, de a cégben is elismerően beszéltek róla.
„A balesetet követően gyűjtést szerveztünk és nagyon sok, igen költséges gyógykezelésen vettem részt. Csehországban kétszer töltöttem egy hetet, ami közel 7 ezer euróba került, de nem segített rajtam. Aztán voltam Sopronban, oda jártam négy alkalommal egy-egy hétre, ám itt sem igazán tudtak segíteni. Pőstyénben szintén heteket töltöttem a méregdrága, de kevésbé hatékony kezeléseken”
– mondta Sándor. Korábban futott, focizott, cserkészkedett, örökmozgó fiatalként rendkívül szerette a közösségi életet, sokan ministránsként emlékeznek rá. Beszélgetésünk során azt is megtudtuk, hogy miután kerekesszékbe került, ugyanúgy igyekezett részt venni a közösségi életben. Garamszentbenedeken a bazilikában a közelmúltban ministrált. Azt is elárulta, hogy nemrég ismét megpróbált hegeszteni.
„Felejtsek el mindent?!“
„Voltak napok, amikor nem láttam értelmét annak se, hogy felkeljek. Miután elrendeztük a ház tulajdonjogi dolgait a volt élettársammal, és hazaköltöztem a szüleimhez, minden gyökeresen megváltozott. Most úgy érzem, hogy a belföldi és a szomszédos országok által kínált gyógykezelési lehetőségeket végleg kimerítettem.
Az itteni orvosok azt mondták, felejtsek el mindent, nincs esélyem a gyógyulásra. De hogy tehetnék ilyet? Én nem adom fel!”
– mondja határozottan Sanyi.
Fotózáskor mutatja, hogy a kezén az ujjait is nehezen tudja mozgatni, ami a gerinc sérüléséből adódik. Egy pozsonyi klinikán külföldi rehabilitációt javasoltak a fiatalembernek, így öt – köztük svájci, német és osztrák – klinikára adta be kérvényét. Ma még nem lehet tudni, mely külföldi rehabilitációs központ vállalja a további gyógykezelését, ám a korábbi gyűjtés során szerzett pénzből már nem futná rá.
„Két év alatt 45 ezer eurót költöttem gyógykezelésekre. Emellett kellett egy kerekesszék, egy ilyen alkalmatosság 4,5 ezer euróba kerül. Amíg az akkori élettársammal újítgatott ház a nevemen volt, addig nem kaptam semmiféle támogatást, mert úgy tartották, hogy van házam és pénzem. Volt egy súlyos kétoldali tüdőgyulladásom tavaly januárban, aztán márciusban ismét egy. Szüleim nehezen viselik a jelenlegi helyzetet.
Édesapám 63 éves, leukémia után lábadozik, édesanyámat műtötték a hátgerincére. Van egy öcsém, ő 6 évvel fiatalabb, sokat segít nekem. Van egy nővérem is, aki 3 évvel idősebb nálam. Már külön lakik, de mivel Udvardon él, mindenben számíthatok rá. Édesanyám kórházban volt két hétig, elkapott valamilyen fertőzést, és gond van a májával, nem tudjuk, mi lesz tovább”
– sorolja a családon belüli gondokat Sanyi.
Életben maradt – még feladata van!
„Mindenki azt mondja, hogy valami dolgom van itt még, ha életben maradtam. Kezdetben nagyon nehéz volt, de el kellett fogadnom a jelenlegi állapotot. Arra azonban nem vagyok hajlandó, hogy beletörődjek! Ez egy új élet, minden másképpen van, de nem jelenti azt, hogy végleges. Hiszek a gyógyulásban!” – mondja mélységes meggyőződéssel Sanyi.
Az automata váltós gépkocsiját átszereltette, így mozgáskorlátozottként is egyedül utazhat. Hetente kétszer utazik Besztercebányára rehabilitációra már több mint egy éve. Segítséggel ül be otthon az autóba, és miután megérkezik a központba, ott segédkeznek a kiszállásban. Az érsekújvári parkolóban azt is megmutatja, hogy a kormányon is van egy eszköz, amibe beleteszi a kezét és könnyebben irányítja a kocsit.
„Fizikailag vagyok, ahogy vagyok. Ami különös, hogy mellkastól lefelé nem érzek semmit. Fájdalmat azonban mégis érzek. Állandóan égnek a lábaim, az orvosok azt mondják, hogy ez fantomfájdalom. De én tudom, hogy nem az! Az élet megy tovább, ugyanolyan életet tudok élni, csak bizonyos korlátok között.
A gyógykezelések során szembesülök mások gondjaival, állapotaival. A tapasztalt kerekesszékkel közlekedők azt mondták Kovácsfalván, hogy két éven belül azok, akik nem fontosak az életemben, ki fognak szóródni a kapcsolathálómból. De aki marad, arra számíthatok. Szerencsére vannak ilyen barátaim, akikkel óvodába, iskolába vagy sportolni jártam. Bármikor hívhatom őket akár éjjel is” – avat be életébe Sándor.
Jótékonysági futás Zsitvabesenyőn
Beszélgetőtársunk arról is beszámol, hogy a közelmúltban Zsitvabesenyőn rendeztek jótékonysági futást, ahol ő kerekesszéken gurult és a barátai futottak mellette, illetve mögötte. Miután célba értek, volt, aki tapsolt, kiabált, de akadt olyan is aki sírva fakadt az erős és elszánt versenyző csapat láttán.
„Kaptam elektromos kerekesszéket is, és a neveződíjból befolyt összeget átutalták a számlámra. A verseny ötletadója, kezdeményezője a zsitvabesenyői munkahelyem főnöke, Ivan Patrik volt. Ő volt az, aki a balesetet követően meglátogatott Kovácsfalván, támogatott, ahogyan csak tudott. Gyakran beszélgetünk, ellátogatok a cégbe is, van úgy, hogy együtt ebédelünk. Ivan Patrik nem engedi, hogy a nehéz pillanatokban elhagyjam magam.
Azt mondja, ha valaki, akkor én biztosan meg tudom csinálni. Lehet, hogy öt, lehet, hogy tíz éven belül, de sikerülhet. A regeneráció fiatal korban gyorsabban megy.
Amire most nagy szükségem lenne, az a kézrehabilitáció, hogy valamivel jobb legyen az ujjak finom motorikája, precízebb és biztosabb. Most a tornán van a hangsúly, hogy az izmok ne sorvadjanak el, beleértve a kezeket, a lábakat, az ízületeket” – avat be a részletekbe Sanyi.
Rengeteg tornaeszköze van, így otthon is súlyzózik, bordásfal segítségével gyakorolja a felállást. Tudja, hogy ha nem teszi meg a szükséges erőfeszítést, akkor nem várhat eredményt.
„Amíg tervezek, addig jó. Ha mindig van egy kis cél, akkor az előbbre visz. Ebből táplálkozok nap mint nap. A barátokkal kijárok focimeccsekre, moziba vagy hamburgerezni. Amint hívnak, máris indulok. Van úgy, hogy embereket szállítok a repülőtérről, igyekszem hasznos lenni. Bécsben voltam most, de Pozsonyba is járok és Budapesten is voltam a repülőtéren. Nagyon igyekszem, ugyanakkor jó érzéssel tölt el, hogy rengetegen segítenek nekem.
Vagy talán csak sajnálnak? Vagy szeretnek? Nem akarom, hogy sajnáljanak! Elég, ha segítenek, vagy ha élvezik a társaságomat. Hiszem, hogy minden lehetséges!”
– mondja búcsúzóul Sanyi.
Lapunk olvasói számtalan alkalommal bebizonyították, hogy nyitott szívvel fogadják a történeteinket. Ha van rá lehetőségük, támogassák Vanya Sándort a gyógyulás, a teljes felépülés nem könnyű útján.
A támogatást a követező transzparens számlán nyújthatják
SK13 0900 0000 0052 0882 5370
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
