A Székesfehérvári Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata szeptember 20-án létrejöttének 5. évfordulóját ünnepelte püspöki hálaadó szentmisével és konferenciával, amelyre meghívták az egyházmegyékben működő kórházi lelkészeket, lelkigondozókat is. A székesfehérvári székesegyházban celebrált szentmisében a zenei szolgálatot a Fejér Vármegyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház kórusa látta el.
A jelen lévő kórházlelkész papokkal együtt bemutatott szentmisében Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök hálát adott mindazokért, akik a kórházakban figyelmes szeretetükkel megmutatják, hogy Jézus jelen van a szenvedő ember mellett; akik a kórházi lelkigondozásra lehetőségként és misszióként tudnak tekinteni.
A szentmisét követő konferenciára az egészségügyben, a szociális és segítő területeken dolgozók érkeztek az ország minden részéből. A konferenciát a Székesfehérvári Egyházmegyei Látogatóközpontban tartották.
A megjelenteket Spányi Antal püspök köszöntötte. Elmondta, nagy öröm volt számára, amikor megalakult Székesfehérváron is a kórházlelkészség.
A lelkigondozók nagyon áldozatosan és nagy-nagy szeretettel, hitből fakadóan végzik a munkájukat – hangsúlyozta a főpásztor. – Ők a Katolikus Egyház küldetésében járva viszik a betegségben szenvedőknek a bátorítást, a vigasztalást és a reményt. Mert tudják, hogy
Bakos Gábor, a Fejér Vármegyei Szent György Kórház főigazgatója köszönetet mondott a lelkigondozóknak, hogy nap mint nap helytállnak a betegek mellett, azoknál is, akiken az orvosok már nem tudnak segíteni, akiknek már igazából nincs reménye a gyógyulásra. „Mi jól teljesítő kórház lehetünk, hatékony és modern kórház. De
Úgyhogy nagyon köszönöm, hogy lehetővé teszik számomra is, hogy egy ilyen kórházban dolgozhassak. Mert Önökön múlik, hogy ez az intézmény jó, vagy nem jó. Az, hogy milyen a teljesítménye, mennyire modern, ez rajtam múlik, de az, hogy ez a kórház valóban jó legyen, ez csak Önöknek köszönhető, és természetesen a többi kollégámnak” – hangsúlyozta a főigazgató.
Harmati-Oravecz Andrea, a Székesfehérvári Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának vezető lelkigondozója visszatekintett szolgálatuk kezdeteire és az elmúlt öt évre. Elmondta, hogy ezekben az években mintegy 17 ezer beteggel, hozzátartozóval és kórházi dolgozóval folytattak segítő beszélgetéseket. A vezető lelkigondozó köszönetet mondott mindazoknak, akik elindították szolgálatukat, akik elfogadták, bizalmukba fogadták őket, és megköszönte azt a csapatmunkát, amely létrejöhetett a munkatársaival. „Az első munkatársaink a kórházi betegkísérők voltak, mert ők szintén ott voltak a csomagosztásban, és az ő szemüvegükön keresztül láttuk először a kórházat. Ebből az indulásból lettünk mára iskolaérettek. Először a kórházi udvarból – mert az első megbeszéléseinket a kórházi udvaron tartottuk –; majd lett saját szobánk, és ma már otthonosan érezhetjük magunkat a kórházban. Nagy szeretettel érkeztünk, de bennünket is nagy szeretettel és támogatva fogadott a kórház, a kórház dolgozói is.
Mindenkinek hálás vagyok ezért, elsősorban a kórházi dolgozóknak, a közvetlen munkatársaimnak, akikhez az osztályra beérkezve elsőként találkozunk. Az ő szeretetük, elfogadásuk és bizalmuk felénk nagyon sokat jelent számunkra” – mondta a lelkigondozó.
Török Gábor egyetemi tanár, mentálhigiénés szakember, lelkigondozó előadásában arra mutatott rá, hogy a WHO nemzetközi egészségügyi szervezet szerint az egészségnek több kritériuma is van. A betegnek vannak testi, társas, illetve pszichés, érzelmi szükségletei, és vannak spirituális szükségletei is. Ezeket a lelkigondozó együtt tudja kezelni, együtt tud rá odafigyelni. „A lelkigondozó nagyon jó kapcsolati szakember, aki jól tud kapcsolódni a másik emberhez, ahol éppen ő tart. Abban az életszakaszban vagy abban az élethelyzetben, azt is mondhatom, hogy abban a krízisben, amiben éppen van, oda tud mellé lépni, és olyan módon tud odalépni, ahogy a másiknak ez elfogadható.
Az emberi közelség mindig hívja a másikat, és akkor Istenhez is közelebb kerül. „Mert emberek által tud közelebb lépni a másikhoz Isten elfogadó szeretete” – emelte ki a lelkigondozó szerepét Török Gábor.
Pál Ferenc pap, mentálhigiénés szakember az Én, mi, mindenki című előadásában az önmegvalósítás lehetőségeiről és tereiről beszélt. A valóságos életből hozott példákkal mutatta be, hogy az önmegvalósítás során milyen fontos a „hétköznapi hősiesség”, és a kapcsolatok építésének milyen nagy szerepe van.
Elmondta, hogy énünk megvalósítása nemcsak az egyéni ambíciónkról szól, hanem a kapcsolatainkról és a mindenkire jellemző emberi értékek megéléséről. A három dimenzióban – én, mi, mindenki – elsőként felismerjük és kibontakoztatjuk saját képességeinket és lehetőségeinket, megvalósítjuk egyediségünket. A közösség megvalósítása, a „mi” a kapcsolatainkról és a társas önazonosságunkról szól, arról, hogyan tudjuk megélni a másokkal való viszonyt és hogyan tudjuk építeni azt.
Pál Ferenc atya beszélt a nők érzékenységéről a segítségre szorultak körében, és kiemelte azt is, mennyire fontos olyan emberré válnunk, akivel jó lenni. Mert ettől fogjuk mi is jól érezni magunkat a világban.
A lelkigondozók szakmai napján mintegy százan vettek részt: kórházi lelkigondozók és önkéntesek, orvosok, ápolók és kórházlelkészi szolgálatot végző atyák. A szakmai nap műhelymunkával és fakultatív programokkal zárult.
Szöveg: Berta Kata
Fotó: Kovács Marcell
Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
