Egyedülállók számára tartott lelkinapot Hortobágyi Arnold bencés szerzetes pap szeptember 7-én, szombaton a beregszászi Szent Kereszt felmagasztalása templomban, amely a munkácsi egyházmegyében a munkácsi Szent Márton-székesegyház mellett a jubileumi búcsú elnyerésére kijelölt templom.
A lelkinap Palojtay Márta és Fudella Attila, az egyházmegye pasztorális munkatársai szervezésében valósult meg.
A beregszászi Szent Kereszt felmagasztalása templom a munkácsi egyházmegyében a munkácsi Szent Márton-székesegyház mellett a jubileumi búcsú elnyerésére kijelölt templom. Az itt tartott lelkinapon „minizarándoklatra hívtak bennünket a szervezők, amely a templom körbejárását, a stációk témáinak végigelmélkedését és a jubileumi szent kapun való átlépést jelentette. Elhívás – velem tartott – amikor elestem – új meghívás – remény: ezeken az állomásokon keresztül léptünk be a templomba. Ez egy semmihez sem fogható megérkezés volt számomra, hiszen ilyen tudatosan életem során még nem léptem be soha az Isten házába” – mondta az egyik résztvevő.
A tanítások során a munkácsi egyházmegye plébániai kisközösségeiből érkezett, közel ötven résztvevő tapasztalatot szerezhetett a Krisztus körül létrejött testvéri együttlét öröméről, a bensőséges találkozásokról és az időskor számos fejlődési lehetőségeiről.
Hortobágyi Arnold OSB útmutatásával megismerhették a sokak számára eddig ismeretlen Jézus-imát is. A bencés szerzetes kifejtette, hogy ez az imaforma ősi imádságokat egyesítve vezeti el az imádkozót a személyes ima terébe, és alkalomról alkalomra mélyíti el a kapcsolatot Jézussal. Sokak számára ez az imamód most a bencés közösség valódi ajándékává lett, amelyet a szerzetesek ajándékba küldtek a háború árnyékában élő Kárpátaljának.
Első tanításában Arnold atya új perspektívából közelítette meg az elhagyatottság fájdalmát, a magányt. Ferenc pápa Spes non confundit kezdetű, a 2025-ös szentévet megnyitó bullájára utalva arra a kérdésre kereste a választ, hogy kegyhelyeink, templomaink és közösségeink hogyan válhatnának nálunk is mindenki számára – különösen is a magányos, egyedül maradt testvéreink számára – a befogadás szent helyeivé és reményt ébresztő kiváltságos terekké.
A bencés szerzetes második, A jubileumi év mint a spirituális öngondoskodás ideje című előadásában a készenlétről mint a keresztény ember alapállapotáról beszélt, rámutatva arra, milyen szép kereszténységünkben, hogy itt és most tudunk tenni valami olyat, ami az üdvösségünket szolgálja. Ezeket nevezzük érdemszerző jó cselekedeteknek. A búcsún való részvétel is ezek közé a cselekedetek közé tartozik.
A délelőtti lelkigyakorlatos beszédeket a helyi karitászcsoport vendéglátásának köszönhetően ebéd követte, amelyet a templom udvarán együtt fogyasztottak el a jelenlévők. Ez az idő nemcsak az étkezés, hanem személyes találkozások alkalma is volt.
A lelkinap folytatásában tartott, együtt ünnepelt szentmise homíliájában Arnold atya arra hívta fel a figyelmet, hogy az időskornak és az azzal sok esetben együtt járó magányosságnak és társtalanságnak a közfelfogással szemben számos pozitív lehetősége van. Az időskorral – miközben az élet összeszűkülni látszik, és a világ lassan eltávolodik tőlünk – a belső világ tágasságának és szépségének felismerése, felfedezése új utakra hívhat meg mindenkit. Egy új szolgálatra való nyitottá válás új életerőt és új értelmet adhat minden ember életének – hangsúlyozta a bencés szerzetes.
A lelkinap folyamán Rácz István atya várta a bűnbánókat a gyóntatószékben. A zarándokok a tabernákulum előtt személyes áldásban részesültek.
A lelkinap lezárásaként a Remény zarándokai című jubileumi kiadvány jótanácsai szerint életfelajánlást végeztek a résztvevők a templomban.
Forrás és fotó: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
