Szeptember 21-én, vasárnap délben a Szentatya a vatikáni Apostoli Palotában lévő dolgozószobájának ablakából imádkozta el az Úrangyalát a Szent Péter téren összegyűlt hívőkkel, zarándokokkal. A mise evangéliumáról elmélkedve annak átgondolására biztatott, hogy egy napon nekünk is számot kell adnunk arról, miként gazdálkodtunk önmagunkkal, javainkkal és a föld erőforrásaival.
Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédének fordítását közöljük.
Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!
A mai evangéliumi példabeszéd (Lk 16,1–13) arra indít bennünket, hogy elgondolkodjunk az anyagi javak használatán, és általában azon, hogyan gazdálkodunk legdrágább kincsünkkel, az életünkkel.
A történetben azt látjuk, hogy egy gazda azt kéri intézőjétől, hogy „adjon számot”. Ez a kép fontos üzenetet hordoz: nem vagyunk urai sem az életünknek, sem a birtokolt javainknak; mindent az Úrtól kaptunk ajándékba, ő bízta ezt az örökséget gondunkra, szabadságunkra és felelősségünkre.
A példabeszédben szereplő intéző csupán a saját hasznát kereste, s amikor elérkezett a számadás napja és elvették tőle az intézőséget, azon kellett töprengenie, mit tegyen jövője érdekében. Ebben a nehéz helyzetben megérti, hogy nem az anyagi javak felhalmozása a legfőbb érték, mert e világ gazdagsága elmúlik; és akkor nagyszerű ötlete támad: magához hívja az adósokat, és „elengedi” adósságuk egy részét, vagyis lemond arról, ami épp őt illette volna. Így ugyan elveszíti a vagyont, de barátokat szerez, akik készek lesznek segíteni és támogatni őt. E történet alapján Jézus így buzdít bennünket: „Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba” (vö. Lk 16,9).
A példabeszédben szereplő intéző, még ha e világi tisztességtelen vagyont kezelt is, képes volt barátokat szerezni, kilépve önzése magányából. Mennyivel inkább kötelességünk nekünk, akik tanítványok vagyunk és az evangélium világosságában élünk, úgy használni a világ javait és életünket, hogy az igazi gazdagságra gondoljunk: az Úrral és testvéreinkkel való barátságra?
Szeretteim, a példabeszéd arra hív, hogy megkérdezzük magunktól:
Lehet, hogy az önzés logikáját követjük, a gazdagságot téve első helyre és csupán magunkra gondolva; ez azonban elszigetel másoktól, és a versengés mérgét szórja közénk, ami gyakran konfliktusokat szül. Vagy pedig mindent Isten ajándékának ismerünk el, amelyet hűségesen kell kezelnünk, és felhasználhatjuk az osztozás eszközeként, hogy a barátság és a szolidaritás hálóit szőjük, a jót gyarapítsuk, egy igazságosabb, egyenlőbb és testvériesebb világot építsünk.
Imádkozzunk a Boldogságos Szűz Máriához, hogy járjon közben értünk, és segítsen bennünket abban, hogy mindazzal, amit az Úr ránk bízott, igazságosan és felelősen gazdálkodjunk!
*
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Szeretettel köszöntelek mindannyiatokat, akik itt vagytok a Szent Péter téren, és azokat is, akik a médián keresztül kapcsolódnak hozzánk.
Elsősorban azoknak a katolikus egyesületeknek a képviselőihez fordulok, akik a Gázai övezetben lakó emberekkel vállalnak szolidaritást. Kedves barátaim, nagyra becsülöm kezdeményezéseteket, és azt a sok más hasonló cselekedetet, amelyek által az Egyház szerte a világon kifejezi közelségét azon testvéreink iránt, akik azon a sokat szenvedett földön élnek.
Köszöntöm a Zöld-foki-szigetek-i mindelói és az olaszországi comói egyházmegye zarándokait, továbbá az Angolából, Lengyelországból – Bliżynből –, a spanyolországi Ciudad Realból, a portugáliai Portóból és a tanzániai Mwanza városából érkezett csoportokat.
Üdvözlöm Jézus Társaságának papjait, akik tanulmányaikat kezdik meg Rómában; a Páli Szent Vince Társaságot; Sora, Pescara, Macerata, San Giovanni in Marignano, Velence, Bassano del Grappa, Santa Caterina Villarmosa, Taranto, Somma Vesuviana, Ponzano Romano híveit, valamint a padovai egyházmegye csoportjait.
Örömmel köszöntöm a veronai ügyvédi kamara kórusát; a malói női kart, mely Vicenza tartományból érkezett; a coratói Oasi Nazareth Alapítványt; a H-Earth Mani e Cuore Egyesületet; és külön is megemlékezem az Alzheimer-kórban és az ataxiában szenvedő betegekről.
Köszönetet mondok és szép vasárnapot kívánok mindenkinek!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
