Az idén Vácott rendezett Katolikus Társadalmi Napok (KATTÁRS) keretében szeptember 20-án Gájer László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára tartott előadást Keresztényként egy nem keresztény világban – Keresztény emberkép és posztkeresztény alapélmény címmel a PüspökVác Rendezvényközpont Beer Miklós-termében.
Az előadó a szétforgácsolódás, a kiégés, a szellemi-lelki orientáció hiányának társadalmi szintű tapasztalatáról, illetve az imáról osztotta meg gondolatait a nagyszámú hallgatósággal.
„Ezt magamon is érzem, ez az életérzés rám is hat, ugyanakkor megvallom, hogy az elmúlt években jelentős tapasztalatokra tettem szert az imában” – mondta Gájer László.
Arról beszélt többek között, hogy rendszeresen látogatja a Johannes Hartl német világi teológus által alapított augsburgi Imádság Házát, ahol szeptember 18-án volt tizennegyedik éve, hogy folyamatos zenés istendicséret zajlik. Emellett minden napját csendes, szemlélődő imádsággal kezdi.
Ezt az imamódot akkor sajátította el, amikor részt vett a két évvel ezelőtt elhunyt Mustó Péter SJ utolsó lelkigyakorlatán. Tehát van élménye a fókuszált élet erejéről, nap mint nap gyakorolja az összeszedettséget, azt, hogy közelebb kerüljön önmagához és Istenhez.
„A fókuszáltság hiánya nem a sok program, napi feladat miatt van, azokat el kell végezni, és keresztényként azt valljuk, hogy az Úr az életünk központja, de kétségtelenül hat ránk a környezetünk.
Régebbi korokban ez a tengely a vallás volt, e köré integrálódott a társadalom, a jogrend, a közösségi lét szabályrendszere egészen az újkor derekáig” – fejtette ki az előadó.
Alapélmény, hogy a posztmodern, vagy posztkereszténynek nevezett kor idejére kikopott, elveszett ez a tengely, és
„Jómagam se, aki határozottan állítom, hogy Isten feltárta önmagát számomra, Ő az életem kulcsa, tengelye, ugyanakkor látom, hogy a körülöttem lévő világban e belső bizonyossággal párhuzamosan nem várható növekvő rendezettség.
Ez utóbbinak részletes látleletét nyújtja Byung-Chul Han Németországban élő dél-koreai filozófus A kiégés társadalma című könyve. A szerző kimutatja, hogy a túlpörgés az arányok nem ismeretéből ered, hiányzik a tengely, s így eltűnnek a határok is. A mai nyugati embert az jellemzi, hogy úgy érzi, nincsenek külső korlátai, eljuthat távoli országokba, képezheti magát tovább és tovább, végül túlvállalja magát a felhalmozásban, és így zsákmányolja ki önmagát.”
Az előadó Hartmut Rosa német szociológus és politológus rezonanciaelméletének meglátásaira is felhívta a figyelmet, eszerint
Az említett szellemi orientációk nyomán Gájer László felhívta a figyelmet arra, hogy napjainkban egyre több – magát korábban akár ateistának is identifikáló – szerző keresi a spirituális alapot, egyre több hang üzeni, hogy a pluralizmus nem tart meg bennünket. A hit érvei újra erősödnek.
Az előadó emlékeztetett arra, hogy az idei húsvét alkalmával Franciaországban tízezer felnőtt embert kereszteltek meg, és a keresztelések száma Nagy-Britanniában is nagy számú. „Vegyük észre ezeket az ébredéseket, amelyek ugyan esetszerűek, nem látom az átütő jelentőségüket, de például a 19. századdal összevetve sokkal több ébredési gócpontot fedezhetünk fel napjainkban.
ilyen az augsburgi Imádság Háza, ilyen például Medjugorje, vagy éppen London belvárosában a Holy Trinity Brompton (HTB) anglikán parókia, ahol korábban Nicky Gumbel, az Alpha-kurzus alapítója volt lelkész, és ahol nagyon eleven hit- és közösségi élet zajlik, de ilyenek a Szeretetláng Mozgalom hazai alkalmai, vagy a férfiak térdepelve elmondott rendszeres rózsafüzér-imádságai Budapesten, a Szent István-bazilika előtti téren.
– tanácsolta az előadó. – Kezdjünk el kapcsolódni e lüktető, spirituális gócpontokhoz, tanuljuk az életet, a hitet, hagyjuk, hogy elinduljon bennünk valami, érintsen meg, rezonáljunk, hogy gyógyuljunk, épüljünk!
Vallom, hogy a kereszténység nagy missziós témája jelenleg a közösség, hiszen az online létezés következtében hiányoznak a személyes, szerves kapcsolatok” – mondta Gájer László.
A keresztény alapállásról szólva pedig Ferenc pápa Gaudete et exsultate kezdetű apostoli buzdítását ajánlotta a hallgatósága figyelmébe, abból is a 35–62. fejezetet, amelyben a gnosztikus és a pelagianista szemlélettől óv a Szentatya.
Az előadó elmondta, hogy az Istennel való bensőséges együttlétben azt a sugallatot, inspirációt kapta, hogy nyíljon meg mások, a közösség felé, a nem könyv ízű, de valóságos, olykor nehéz emberek felé, akik csiszolják jellemünket. Ne magunkat építsük csupán!
De óvakodjunk attól is, hogy „majd a saját erőnkből megoldjuk”, majd csinálunk egy kiváló intézményt, egyetemet, együttest, írunk jó könyveket, mert önmagában ez nem lehet cél.
Nem ettől a produktivitástól, vagy éppen az innovációinktól függ az üdvösségünk. Sosem vagyunk készen – ilyen módon kapcsolódunk a valósághoz, Istenhez, aki szól, vezet. Nem mi vagyunk a tengely, hanem Ő, s mi a tengelynek kiszolgáltatottjai.
Ne legyünk pelagianisták sem, akik saját erőből építkeznek, s a Gondviselésre nem képesek ráhagyatkozni.
ahogy azt Ezekiel próféta írja (Ez 13,11–12).
Nem kényelmesedhetünk bele abba, hogy nem hallgatunk Istenre, a cél az, hogy Vele legyünk, és az Úr mindig megmutatja nekünk a következő lépést. Így találhatunk rá az otthonosságunkra, a rendezettségre, a vándorútra, amely az üdvösségünk felé vezet. A kezünkből Isten kezébe kerül a kormány. Korunk a próféták kora kell legyen, azoké, akik mernek Istenre hallgatni, hogy Ő cselekedjen az életükben” – zárta beszédét Gájer László.
Fotó: Lambert Attila
Körössy László/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
