Szeptember 13-án, szombaton a Pápai Teológiai Akadémia által szervezett nemzetközi szeminárium résztvevőihez szólva Leó pápa kiemelte „a jövő teológiai törekvéseinek missziós és párbeszédre épülő lendületét”.
A Teremtés, természet, környezet a világ békéjéért című nemzetközi szeminárium résztvevői „sürgető kérdésekről elmélkedtek, amelyek nagyon közel állnak a szívemhez” – mondta XIV. Leó pápa a szeptember 13-án, szombaton tartott audiencián. Miközben kiemelte a környezeti fenntarthatóság és a teremtett világ gondozása témáinak fontosságát, a Szentatya hangsúlyozta, hogy „a világunk környezeti és társadalmi körülményeinek javítására irányuló erőfeszítéshez mindenki elkötelezettségére szükség van”. A szeminárium résztvevői reményteli jelzést adtak az esemény „interkulturális és vallásközi szemléletével”, amely összhangban áll a Ferenc pápa által kívánt, „megújított arculattal” rendelkező Pápai Akadémia irányvonalával. Ez késztette Leó pápát arra, hogy „a jövő teológiai törekvéseinek missziós és párbeszédre épülő lendületéről” elmélkedjen a tanácskozás résztvevőihez intézett beszédében.
A teológia előrehaladása a világban
A teológia „valóban az Egyház missziós és evangelizáló tevékenységének egyik alkotóeleme”. Ebből a szempontból szükség van egy „kifelé irányuló” teológiára, amely „ötvözi a tudományos szigorúságot és a történelem iránti szenvedélyt”, és amely teljes mértékben a valóságban gyökerezik, „megtestesül”. Leó pápa arra buzdította a teológusokat, hogy munkájukat az „ókori nagy egyházatyák és tanítók” teológiája alapján modellezzék, „akik a Léleknek engedelmeskedve tudták, hogyan egyesítsék a hitet és az értelmet, az elmélkedést, az imádságot és a gyakorlatot”. A pápa kiváltképpen Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás, valamint Boldog Antonio Rosmini példájára mutatott rá, akik a teológiát a bölcsességgel áthatott tudományként értelmezték. „A teológia tehát az a bölcsesség, amely szélesebb egzisztenciális horizontokat nyit meg, párbeszédet folytatva a tudományokkal, a filozófiával, a művészettel és az egész emberi tapasztalattal” – hangsúlyozta a pápa.
Ezután kiemelte az Egyház társadalmi tanítását, mint a hit ismeretének jelentős tanúságát az ember szolgálatában, annak minden dimenziójában: személyes, társadalmi és politikai téren. Rámutatott, hogy a mesterséges intelligencia „komplex világában” „szükség van arra, hogy egy antropológiai nézetre hivatkozzunk, amely megalapozza az etikai cselekvést”, hogy segítsen megválaszolni a kérdést: Mit jelent embernek lenni? Mi az ő végtelen méltósága?
A „megtestesült” teológia
A Szentatya ezután arra kérte a teológusokat, „hogy olyan teológiát formáljanak, amely a Krisztussal való személyes és átalakító találkozásban gyökerezik, és arra törekszik, hogy megtestesüljön a mai emberiség konkrét élethelyzeteiben”. Bátorította a párbeszédet mind más tudományágakkal, mind saját területein belül, reményét fejezve ki, hogy az akadémia „a teológusok közötti találkozás és barátság helyévé válik, a szeretetközösség és az osztozás helyévé, ahol együtt haladhatunk Krisztus felé”.
Ebben az összefüggésben Leó pápa hangsúlyozta, hogy „ösztönzést kíván adni és megáldja az akadémia három dimenzióját, amelyeket a Ferenc pápa által jóváhagyott új Statútum vázol fel: az akadémiai-tudományos aspektust; a bölcsességi arculatot; és a szolidaritás dimenzióját, amely az irgalmasság konkrét megnyilvánulásait kívánja ösztönözni és életre kelteni. „Isten igazi ismerete valójában a szeretet által átalakított életben valósul meg” – emlékeztetett Leó pápa.
Leó pápa beszéde végén köszönetet mondott a teológusoknak elkötelezettségükért, és arra buzdította őket, hogy „alakítsák és éljék meg ezt a bölcsességi teológiát, az Egyház és a világ szolgálatában”.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: ANSA
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
