1945. augusztus 9-én jelent meg az Új Ember első száma. Lapunk nyolcvanéves fennállását ünnepelve cikksorozatot indítottunk, válogatva az elmúlt évtizedek írásainak legjavából. Ezúttal Károlyi Amy költő, műfordító írását olvashatják, amely az Új Ember 1947. július 6-ai számában jelent meg.
Károlyi Amy
Mintha mindennap tintalevesre és papírgaluskára maradna el, Ferinek akkor kezdődik az iskola, mikor a többi gyerek hazamegy. Ferinek külön diktálja le a tanítónéni a leckét s külön is kérdezi ki. A többi gyerek már megszokta, hogy Feri az osztály szamara, s Ferinek sincs különösebb kifogása ellene. A tanítónénik meg egy-egy év penitenciát rónak le Ferivel, mert egy évnél tovább egyik sem bírja. Így Feri időnkint iskolát cserél, már járt lakáshoz közel és lakástól távol, már járt Óbudáról a Rózsadombra, most épp a körúti elemibe hordja az iskolatáskát, már nem tart soká a cipekedés, egy éve van még hátra.
A sok „nem értem” és „nem tudom”, és „buta vagy” és „sohse jön meg az eszed” nem ártott meg Ferinek, nem keserítette el és nem tette embergyűlölővé. Egy kutyakölyök gyanútlan és jóindulatú szemével nézi a világot: Feri légynek sem árt. Ha az ember Ferire néz, nem hiányolja Feri meg nem lévő eszét, hanem önkéntelen gondolkozni kezd, mi okozza az eszes emberek irigységét, kárörömét és bosszúállását?
Multkor is mit csinál ez az észnélküli, osztálybolondja Feri? Jön összekarolva a kócos, osztályszegénye, cipőnélküli Julikával, széles mosollyal és elégedetten, mindketten bögrét lóbálnak és kis motyóban kenyeret. Jönnek a dán konyháról. A körút sarkán Feri megáll. Julika tovább menne, neki csak a cipője hiányzik, az esze megvan, – de Feri nem mozdul. Áll odacövekelve az öreg koldus előtt: nézi kerek szakállát, zavart öreg szemét, rongyos nadrágját. „Olyan, mint a hittankönyvben Szent Péter, egy elrongyosodott, elkoldusodott öreg apostol”, mondaná Feri, ha összehasonlításokat tudna tenni. De Feri nem gondolkozó fő, ő gondolkozás nélkül kiveszi táskájából az ebédre kapott kenyerét s odaadja a koldusnak.
– Te is add oda, Julika, – beszéli rá társnőjét, de az vonakodik. – Van eszembe, – mondja s jó pár percig tart, míg Feri meggyőzi. – Mit kapok érte? – hallom még Julika hangját.
Vannak a Biblia szavai közt olyanok, melyek sokára bontják ki értelmüket, mint a későn nyíló virágok. Aztán egyszerre és hirtelen csap meg az illatuk: „Boldogok a lelki szegények”.
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
