A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Papi Továbbképzési Program idei ötödik rendezvényének a Megtestesült Bölcsességről nevezett Gyulafehérvári Papnevelő Intézet (Seminarium Incarnatae Sapientiae) adott otthont szeptember 1–4. között. A segédlelkészek számára tartott továbbképzőről az egyik résztvevő személyes hangú beszámolóját szerkesztve közöljük.
A káplántovábbképzőn minden napunkat közös szentmisével indítjuk. Minden nap más-más paptestvérünk vezeti a liturgiát és elmélkedésben buzdítja a vele együtt miséző paptestvéreit. Idén engem ért a megtiszteltetés, hogy a befejező vizsganapon beszélhessek nekik. Az általam ott elmondottakból osztok meg néhány gondolatot mint beszámolót az olvasók számára.
A vizsgán feltett kérdéseken kívül marad még egy kérdés. Mit viszünk haza a káplántovábbképzőről? Feltettem magamnak is ezt a kérdést. A válaszom az, hogy hálát! Miért vagyok hálás? Sok mindenért, ami az elmúlt napokban történt. Hála a Jóistennek értetek, az elöljáróinknak a vendégszeretetért, fiatal paptestvéreimnek, akikkel együtt formálódtunk a szemináriumi évek alatt, a sok szép pillanatért.
Ebben a négy napban sokat beszélgettünk egymással: megosztottuk gondolatainkat, meglátásainkat és tapasztalatainkat. Tanácsokkal és ötletekkel láttuk el egymást, érsek, paptanár, elöljáró, káplán egyaránt. A szeptember 4-ei evangélium (Lk 5, 1–11) nagyon talál hozzánk, fiatal papokhoz. Jézus minket is meghívott. Hallottuk, hogy a leendő apostolok keményen dolgoztak, halásztak. Hol így, hol úgy sikerült ez nekik.
Ugyanígy van ez a mi életünkben is: dolgozunk, de nincs rá garancia, hogy mindig siker koronázza minden egyes törekvésünket. De nagyon jó látni és tapasztalni, hogy mindenki igyekszik minél jobban tenni a dolgát.
Ezekben a napokban nagyon sok komoly kérdés felvetődött és nagyon komoly dolgok hangzottak el, ami a pasztorációt illeti. Mindebből pedig jó volt kiérezni azt, hogy mindegyikünk igyekszik minél emberségesebben tenni a dolgát és segíteni másokat, amennyire csak lehet. Ezért is jó itt lenni a káplántovábbképzőn, mert megerősítjük egymást.
Hallottuk az evangéliumból, hogy Simon Pétert is bátorítja Jézus. Ugyanígy bátorít bennünket is, ahogy őt. Azt mondja: bármi legyen, akár siker, akár csalódás, ne csüggedj, menj és vesd csak ki a hálót! Ezt a lelkesedést tartja bennünk a Mester, amit szintén megláthattam az elmúlt napokban mindenki arcán. Ez erősített meg még jobban engem a héten. Láttam, hogy ugyanazoknak örülünk, ugyanazokkal küzdünk. De együtt nincs lehetetlen a halászatban, mert bár mindegyikünk külön-külön a kis bárkáján halászik az egyházmegyénk valamelyik pontján, mégis egy flotta vagyunk és ugyanaz a cél.
Alkalomadtán jó egy kicsit kikötni, kiszállni a bárkából egy kis szigetre – mint amilyen ez a továbbképző is –, hogy találkozzunk és lelkesítsük egymást. A jutalom meglesz, ahogy az apostoloknak is megvolt a bőséges halfogásban. Jézus ugyanúgy bátorít bennünket is, mint az apostolokat, hozzánk szól, csak most egymás szaván keresztül a beszélgetéseink során. Ezt mind hazaviszem magammal.
Szöveg: László Zsolt
Forrás: Romkat.ro
Fotó: Bőjte Csongor; László Zsolt
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
