Szeptember 5-én, néhány nappal születésnapja után köszöntötték a 80 éves Antal atyát, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium legendás tanárát egykori s jelenlegi diákjai, szerzetestársai, tanárkollégái. Hirka András 1964-ben érettségizett a pannonhalmi gimnáziumban; Amikor belépett a bencés rendbe, az Antal nevet vette fel. Első bemutatóóráját 1976-ban tartotta egykori alma materében, ahol azóta is tanít.
Öt osztály osztályfőnöke és megannyi diák tanítója volt az elmúlt évtizedekben. A szűkebb és a tágabb bencés családban is nehéz lenne olyat találni, aki ne ismerné, ne fűződne hozzá egy-egy kedves, vagy éppen humoros emléke.
Már hónapokkal ezelőtt elkezdődött a szervezkedés, hogy méltó módon köszönthessék 80. születésnapja alkalmából. A legnagyobb titokban folytak az előkészületek, nehogy az ünnepelt bármit is megsejtsen. A „fedősztori”, hogy miért kell szeptember 5-én este 8 órakor a díszteremben lennie, az volt, hogy ekkor tartják a tanév első péntek esti előadását a gimnáziumban, amelyről Antal atya sosem hiányozhatott.
A teremben a mostani gimnazisták mellett szép számmal foglaltak helyet öregdiákok is, és a szokásosnál is több tanár, valamint szerzetes volt jelen. A gimnázium igazgatóhelyettese, Barcza István leplezte le az „összeesküvést”. Mint mondta, szeptember 1-je nemcsak azért volt fontos idén, mert elkezdődött a tanév, hanem azért is, mert Antal atya, sokak „mestere és példaképe” épp aznap töltötte be a nyolcvanat. A díszteremben szűnni nem akaró tapsvihar tört ki.
Az ünnepeltet elsőként Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök köszöntötte, aki 1978-ban Antal atya osztályában érettségizett a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban. Szerzetessé válásának történetét elevenítette fel, amelyben egykori tanárának is nagy szerepe volt.
Köszöntőjében egykori tanártársa, Mártonffy Marcell elmondta: Antal atya „segítő személyisége nem abban nyilvánul meg, hogy mint egy mankó kipótolja, amit az ember magától nem tud, hanem erőt ad a másiknak, és felhatalmazza, hogy önállóan is tudjon járni, és a saját útját megtegye”. Hozzátette: az Antal atyától kapott jó szavakat úgy hordozza magában, mint amelyek ott vannak azoknak a szavaknak a forrásánál, amelyeken keresztül aztán ő is mindig próbálja kutatni diákjaival azt, amit a „szívünk mélyén mindnyájan keresünk.”
Az ünnepségen az elmúlt évtizedek három legemlékezetesebb Antal atya-alteregója is színpadra lépett, akik szeretetteljes kedvességgel és humorral idézték meg egykori tanáruk gesztusait, már-már szállóigévé vált mondatait, anekdotáit.
Majd az ünnepeltet is színpadra hívták, hogy a hirtelen előkerülő tortán együtt fújják el a gyertyákat.
Ezt követően Hortobágyi T. Cirill főapát szólt szerzetestestvéréhez. A 89. zsoltárból idézte a verset, amely a 80. születésnapok ünneplése során rendre előkerül: „… nyolcvan talán, ha erősek vagyunk.” Rávilágított, miben erős Antal atya: leginkább lelkiekben, amelyet a liturgia iránti hűségében is nap mint nap tapasztalhatnak.
„Antal atya erős lélekkel éli az egyik legfontosabb szerzetesi erényt, a krisztusi alázatot.” Ezt alátámasztandó Antal atya egyik diákjának írását idézte, aki így fogalmazott:
A lelki erő része Antal atyában a pedagógus türelme és alázata is – folytatta a főapát. – Tanítványai számtalanszor megtapasztalták, hogy fontosak számára, érdekli őt, amit mondanak, és segíteni akar, hogy az adott fizikai, természettudományi összefüggéseket megértsék.
Antal atya a megbocsátás erényét szintén erős lélekkel éli, amit egy másik tanítványa gondolataival világított meg a főapát. Az öregdiák felidézte, hogy amikor kihozták a sodrából a szerzetest, mindig ezt mondogatta: „Nem értem! Ezt most miért csináljátok!?” Az egykori tanítvány ezt írta: „A gonoszságot, törtetést, másokon való önző átgázolást, bántást, hatalmaskodást, de még az egyszerű kivagyiságot, dicsekvést, önmagunk előtérbe helyezését ő nem érti. Érzékeli, felfogja, elhelyezi a közösség struktúrájában, talán még számol is vele, de nem érti. Nem érti, de abban a pillanatban megbocsátja, – ez a legfontosabb vonása annak a magatartásmintának, amit Antal atya állított elénk négy éven keresztül és azóta is folyamatosan.”
„Egész életeddel (…) reményt sugárzol felénk. Azt a reményt, hogy az Úristen, ha majdan elé állunk, töredezett életünket összerakja, és felpontozza, hogy befogadhasson bennünket szeretetébe – fogalmazott Hortobágyi Cirill. – Arra kérem a Jó Istent, tartson meg közöttünk még nagyon sokáig, mindannyiunk üdvösségét elősegítendő. Ha még sokáig láthatunk, hátha ragad ránk valami az erős lélek erényeiből, melyeket te képviselsz, élsz meg közöttünk nap mint nap.”
Születésnapi ajándékként a főapát a Pannonhalmi Szemle különszámát, a szerzetes tiszteletére kiadott Antal 80 „antalógiát” adta át az ünnepeltnek, amelyben összegyűjtötték az elmúlt évtizedekben a folyóiratban megjelent írásait.
A Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatója, Juhász-Laczik Albin atya is szólt az egybegyűltekhez, emlékeztetve, hogy a benedictinus azt jelenti: bencés. De Pannonhalmán – ahol Isten áldása nap mint nap velünk van – vannak, akik megtanítanak bennünket arra, hogy talán ezt úgy is lehet fordítani, hogy
„Áldást ad a jelenlétével a zsolozsmán, a közösségben, a fizikafakt óráin és idén ismét a matematika fakultáción is.” Majd arra kérte Antal atyát, hogy áldja meg a jelenlévőket.
Az ünnepi eseményről bővebb beszámoló ITT olvasható.
Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
