Elindult a 22. tanév a Selye János Egyetemen – beiktatták az új rektort (GALÉRIA, VIDEÓ) Vataščin Péter2025. 09. 12., p – 14:14 Komárom |
Az ünnepélyes tanévnyitón beiktatták Tóth Jánost, az egyetem régi-új rektorát. A Selye János Egyetemre (SJE) a 2025/26-os, sorrendben 22. tanévben összesen 1610 hallgató iratkozott be. Közülük 710-en újonnan kezdték meg tanulmányaikat az alap-, mester- vagy doktori képzések valamelyikén.
A tavalyi év végén elkezdődött rektorválasztási folyamat eredményeképpen 2025 elejére új vezetője lett a SJE-nek. Az egyetemet két cikluson át vezető Juhász Györgyöt Tóth János váltotta, aki 2009 és 2017 között két ízben már betöltötte ezt a funkciót. A régi-új rektor tudományos és egyetemszervezői eredményeit Török Tamás, az Akadémiai Szenátus elnöke ismertette – majd ezt követően ünnepélyesen beiktatta Tóth Jánost.
Kapcsolódó cikkünk Komárom |
Tóth János matematikus harmadik ciklusát kezdi meg a komáromi Selye János Egyetem (SJE) élén. A kinevezés kapcsán a feladat újbóli felvállalásáról, illetve az intézmény előtt álló kihívásokról kérdeztük.
Miért vállalta újra a rektori feladatkört?
Egyrészt azért, mert 16-an jelöltek, javasoltak rektorjelöltnek. Nem akartam csalódást okozni nekik, így elfogadtam a jelölést. A megmérettetéskor ugyanakkor a 24 tagú választóbizottság szavazataiból 19-et kaptam meg. Másfelől viszont azért is vállaltam a feladatot, mert ezen az egyetemen az elmúlt 20 évben mindig betöltöttem valamilyen funkciót. Az első 5 évben szenátusi elnök, majd tanszékvezető voltam, aztán 8 éven át rektorként, s végül ugyanilyen hosszan rektorhelyettesként dolgoztam. Tehát adottak voltak azok a feltételek, amelyek alapján a következő négy évre tervezve is el tudom látni a rektori feladatokat.
Kapcsolódó cikkünk Pozsony |
Peter Pellegrini köztársasági elnök ma több szlovákiai egyetem rektorát is kinevezte – köztük prof. RNDr. Tóth Jánost, PhD., aki harmadízben vezetheti a komáromi Selye János Egyetemet (SJE). A rektori feladatokat 2025. február 1-ével veszi át a leköszönő Juhász Györgytől.
Tóth Jánost a SJE Akadémiai Szenátusa és Igazgatótanácsa a választási közgyűlés keretén belül 2024. november 6-án választotta meg az intézmény rektorjelöltjének. Az 1962-es születésű matematikus 2009 és 2017 között két cikluson át már vezette a SJE-t. A régi-új rektor a Gazdaságtudományi és Informatikai Kar Matematika Tanszékének professzora.
1986-ban végzett a Comenius Egyetem Matematikai és Fizikai Karán matematikai analízis szakterület – matematikus szakon. A doktori képzést algebra és számelmélet szakterületen ugyanott végezte el 1998-ban. A habilitációt (1998) és a rigorózus eljárást (1999) a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen teljesítette. 2018-ban nevezték ki professzorrá a Comenius Egyetem Matematika, Fizika és Informatika Karán keresztül, matematika szakterületen.
Dolgozott a Konstantin Filozófus Egyetemen, ill. az Ostravai Egyetemen is. A SJE-n 2004-től 2009-ig volt tanszékvezető egyetemi tanár, majd ezt követte két rektori ciklus. Ezután 2017-től általános, majd 2021-től fejlesztési rektorhelyettesként dolgozott. Pályája során számos kutatási projektben vett részt, ill. vezette azokat. Kiterjedt munkássága része a nemzetközi tudományos életnek is.
Rektorhelyettesként az elmúlt 8 évben gyakorlatilag egy pillanatra sem hagyta ott az egyetem vezetését. Hogyan értékelné ezt az időszakot? Melyek voltak azok a képességek és tapasztalatok, amelyekre szert tett?
Az elmúlt nyolc év első felében általános rektorhelyettes voltam, és így gyakorlatilag mindennel foglalkoztam, minden részleggel és témával. Az utolsó négy évben viszont fejlesztési rektorhelyettesként dolgoztam. Ez is közel állt a szívemhez, mert arra a kérdésre kellett választ találni, hogy az egyetemet miként tudjuk fejleszteni? Itt nem csak az infrastruktúrára kell gondolni. A tudományosság terén ide tartozik például az információs és kommunikációs technológiák (IKT) frissítése, de meg lehet említeni a kiberbiztonsági rendszeren belüli védekezést, vagy egyáltalán a sikeres pályázást.
Aztán ott van a közbeszerzési oldal is. Ha valaki már volt rektor, s ezeket megtapasztalta, akkor az azt is tudja, hogy miről van szó. Amikor a tanszékvezetés után rektorrá váltam, addig nem találkoztam az olyan jellegű problémákkal, mint a közbeszerzés, az erre vonatkozó törvények és egyáltalán ennek a teljes folyamata. Aki tanár, és nem találkozik ilyen „funkciós” munkával és kötelezettségekkel, az az ő helyzetéből el sem tudja képzelni, hogy igazából mit is csinál egy egyetemvezető.
Mennyire tudja majd folytatni a tudományos munkát?
Az elmúlt 8 évben szerencsére újra sokat tudtam foglalkozni a matematikával. Nemcsak tanultam, hanem fejlesztettem a tudásomat és publikáltam – angol nyelven is a nemzetközi tudományos életben. Most szerencsére eléggé előrehaladott kutatásaim vannak ezen a téren. Annak ellenére, hogy rektor is leszek, a következő időszakban ugyanúgy jelennek majd meg tudományos közleményeim, mint eddig. Nálunk, a matematika szakon belül az eredmények publikálása nagyon hosszú folyamatnak számít, néha négy évig is eltart. Több matematikussal dolgozok együtt, külföldiekkel és itthoniakkal egyaránt, köztük a kollégáimmal is.
Amikor 5 évvel ezelőtt beszélgettünk a munkájáról, akkor a rektori időszakát is minősítette. Úgy fogalmazott, sikerült stabilizálniuk az egyetemet. A következő 4 évre azonban mit tekint a legfőbb faladatnak?
A rektorok általában mindig úgy érzik, hogy sikerült stabilizálniuk az egyetemet [nevet]. A jövő kapcsán viszont úgy gondolom, valóban sokat fogunk dolgozni a következő 4 évben olyan területeken belül, amelyek tényleg az egyetemünk stabilitását érintik. Ez a költségvetéssel is összefügg. Ennek döntő része az állami támogatásból áll, amelyet a teljesítmények és a kimutatásaink alapján kapunk meg különböző tételekben. Ahhoz, hogy ezt valóban fenn tudjuk tartani, nagyon oda kell figyelnünk a nappali tagozaton tanuló hallgatók létszámára. Ugyanis csak ilyen hallgatók után kapunk állami támogatást. A levelezős hallgatók kapcsán nincs ilyen juttatás, tőlük tandíjat szedünk be. A trendek nálunk és a szlovákiai, sőt magyarországi egyetemeken is csökkenő tendenciát mutatnak. Az elmúlt négy évben Komáromban a nappalis hallgatóink létszáma 1400-ról 1100-ra csökkent.
Kapcsolódó cikkünk
A nyár végén Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki Tóth János (1962) matematikust, a Selye János Egyetem korábbi rektorát, jelenlegi általános és fejlesztési rektorhelyettesét. A díj alkalmából kérdeztük őt pályájáról és egyetemszervezői munkásságáról.
Élete során számos posztot töltött be, viszont talán akkor járunk legközelebb a lényeghez, ha azt mondjuk, ön matematikus. Mikor vált egyértelművé, hogy ezt a tudományt fogja művelni?
Számomra ez egy egyszerű út volt. 14-15 éves koromban az érsekújvári gimnáziumban tanultam, s ott már matematikai versenyekre készültem. Már akkor nagyon szerettem. Második évfolyamban megnyertem a nyugat-szlovákiai versenyt, s onnantól kezdve csak a matematikával foglalkoztam. A többi tantárgyat el is hanyagoltam. Magyarországi matematikai lapokban, Csehszlovákiában levelező szemináriumokon is versenyeztem. Utána a Komenský Egyetemen matematikaanalízis, tudományos szakon tanultam. Egyetemistaként sokat sportoltam, s ez jól kiegészítette a sok elméleti tanulást.
Mit sportolt?
Elkezdtem hegyeket mászni, beiratkoztam a Slavia UK hegymászó-szervezetbe, és minden hétvégén rendszeresen jártunk Pozsony környékén gyakorló sziklafalakra, a Kis-Kárpátokba, meg a Magas-Tátrába. Addig hódoltam ennek, amíg 1986-ban be nem fejeztem az egyetemet. Ezután visszakerültem Érsekújvárba, megszületett első lányom. Akkor már el kellett tartani a családot, és így lassan háttérbe szorult a hegymászás.
Tehát a hegymászás szinte kiszorította a tudományos pályát?
Igen, részben, de azért szorgalmasan tanultam, odafigyeltem a matematikára, viszont az egyetem alatt nem foglalkoztam külön tudományos kutatással. Összesen harmincan kezdtük a szakot és ebből tizenhárman fejeztük be. Érdekes megjegyezni, hogy abból ketten lettünk professzorok, mindketten érsekújváriak vagyunk, Michal Fečkan és én. Aztán kezdetben 3 évet az érsekújvári gimnáziumban tanítottam, ahol sok órát vállaltam, s így a sportra és a mászásra már nem maradt idő.
Érsekújvár közelében pedig nincs hegy.
De én utazgattam a hegyek után, minden szombaton elmentem, ha tehettem, de aztán meg kellett teremteni a család számára a szükséges feltételeket, és a munka mellett 1986-tól elkezdtem rendszeresen matematikával, tudománnyal is foglalkozni. Így lassan a hegymászás elmaradt, 1989-től már a nyitrai egyetemen dolgoztam, és jártam a pozsonyi tudományos szemináriumokra is híres professzorok közé. A kutatói munka annyira megfogott, hogy még rektorként is, amikor meg akartam pihenni, nem gondolni a problémákra, akkor mindig visszavonultam a matematikámba és így pihentem meg egy kis időre.
Tudományos téren melyik teljesítményét tartja legtöbbre?
Míg 1989-ben a csehszlovákiai matematikusok nagy része otthon publikált, s a változás után jött egy áttörés, hogy elkezdtek külföldön is. Én is igyekeztem elismert folyóiratokban publikálni, ami hatalmas kihívás volt a számomra. Ilyenek voltak addig számunkra nagyon nehezen elérhető külföldi lapok, mint pl. az amerikai Journal of Number Theory, a Real Analysis Exchange, az Acta Arithmetica, Information Science, Fuzzy Sets and Systems és más kiemelt minőségű folyóiratok. Az ezekben a lapokban megjelent publikációk később segítették a professzorrá válásom folyamatát is.
Ennek a tudománynak van egy formális meghatározása, de mi a Tóth János-i matematika?
Kettéválasztanám. Van az iskolai matematika, aritmetika, geometria, ez csak egy kis technikai eszköztár a mindennapos élethez, de ez igazából nem matematika, mert annak a lényege az, hogy a logikai gondolatmenetek segítségével fogalmakat, tulajdonságokat vagy elméleteket tudjunk megérteni, jellemezni és modellezni. Ezeket a fogalmakat ki tudjuk „vesézni”, meg tudjuk határozni a köztük levő kapcsolatokat. Tehát a lényeg, a nehéz fogalmak megértése, köztük viszonyokat létrehozni, s jó kérdéseket feltenni a további fejlődés érdekében. Jó kérdésekből fakadhatnak a további lehetőségek.
Viszonylag hosszú ideig, 8 évig állt a Selye János Egyetem élén. Hogyan emlékszik a rektori időszakára?
Kihívásként éltem meg ezt az időszakot, 2009-től 2017-ig. Amikor létrejött az egyetem, mindenki úgy magyarázta, hogy ez politikai akarat miatt született, nincs jól megalapítva, gyönge a színvonal… Az első komplex akkreditációs anyag nagyon rossz minősítést kapott, s akkor tudatosítottam, hogy nemcsak a közvélekedés rossz az egyetemről, hanem négy év után a minősítésünk is. Rádöbbentünk, hogy a tudományosság fejlesztése nélkül nem lesz jobb besorolása az egyetemnek. Kellenek a tudományosan jól teljesítő, de jó pedagógusként is dolgozó tanárok. Ezen dolgoztunk, és hat év után sikerült teljesíteni a komplex akkreditációt, s egyetemi besorolást kaptunk. Másfelől elfogadtattunk az egyetemen kb. 120 belső dokumentumot, melyekkel megalapoztuk az intézmény működését. Osztályokat hoztunk létre vezetőkkel, alkalmazottakkal. Beindult a Gazdaságtudományi Kar (GTK), a Konferencia-központ, a Sirály Kollégium épületeinek a megszerzése. Így 2018-ra már mindet sikerült egyetemi tulajdonná tenni. Még amikor 2009-ben átvettem az egyetem vezetését, állami támogatásként csak 2 millió eurót kaptunk, 2600 hallgatónk – ebből 1400 levelező – és 180 alkalmazottunk volt. Úgy kezdtük a 2009-es évet, hogy a béralapból azonnal hiányzott 1 millió euró. Az átszervezéseknek köszönhetően, amikor 2017 év elején leadtam a posztot az új rektornak, már 4,3 millió eurót kaptunk az államtól. Addigra a bérezésekben is jó helyet foglaltunk el országos viszonylatban. Az oktatók minősített publikációi terén 4–5–6. helyeken szereplünk országos szinten. Ma már az oktatóink 55%-a habilitált tanár. A SJE összesen kb. 8000 diplomát adott ki, mióta létrejött. Összességében tehát sikerült stabilizálni és jó irányba állítani az egyetemet.
Ha a szakmai pályáját nézzük, sokszor nem a fővárosokban dolgozott, hanem Komárom mellett például Nyitrán és Ostraván is. Mennyire más tudományt csinálni „vidéken”, mint a centrumban?
Úgy látom, hogy a szlovákiai magyarság miatt fontos volt az egyetem létrejötte, s hol máshol, ha nem a magyarság valamelyik bástyájában, Komáromban vagy Dunaszerdahelyen? Másfelől manapság szinte nem számít, hogy az egyetem hol van, mert annyira nemzetközi már a tudományosság, hogy nem a hely a fontos, hanem a teljesítmény. Éppen ezért nagyon sok tanár jár ide tanítani Magyarországról is, s nemcsak a pénz miatt, hanem örömmel jönnek segíteni, dolgozni, mert szeretik a kisvárosi környezetet, Komáromot, történelmi helyszíneit. Sokszor előnye is van a vidéknek. Úgy gondolom, hogy egy kisebb városban. mint pl. Komáromban is, jobban segítik és támogatják az egyetem fejlődését. A város és lakosai büszkék arra, hogy Komárom egyetemi város lett, tehát egyeteme lett sok más fontos intézménye mellett. Én személy szerint nagyon pozitívan tudom értékelni Komárom város előnyeit, történelmi múltját, szépségét és persze egyetemünk melletti kiállását.
Ha teljesíteni akarják ezt a célt, akkor bizonyára tovább kell erősíteniük a közös munkát az egyetemen belül.
Így van, igyekszem majd azon dolgozni, sok embert összefogva a karokról, hogy valamilyen módon megfékezzük ezt a folyamatot.
Szükségünk lesz arra, hogy olyan tanulmányi programokra koncentráljunk, amelyeknél az állami támogatás metodikájából adódó szorzó jobb. Jó lenne az is, ha minden tanszéken lenne doktori képzésünk. Ez hat tanszéken nem teljesült még, ám jó lenne ezeken is elérni ezt már a következő négy év elején.
A másik dolog a tudományos diákörök és -konferenciák kérdése. Ezeken a hallgatók kibontakozhatnak, tudnak kutatni, tanulni, egyszóval az oktatáson felül is képesek képezni magukat. De az igazi tudományos diákkör, az mindig a doktori képzésben van meg. Ott sokkal több idő van arra, hogy foglalkozzunk a hallgatókkal, jobban bevonva őket a tudományos életbe. Gondoskodni kell aztán alkalmazottokról, oktatókról is.
Sajnos nincs jogunk habilitációs és inaugurációs folyamat lefolytatására. Ez azt jelenti, hogy az oktatóinknak erre nincs lehetőségük az SJE-n, ehhez más egyetemre kell menniük, ami problémát jelent. Tehát szeretnénk megszerezni ezt a jogot, hogy saját docenseket, majd professzorokat tudjunk felmutatni. Egyszer már volt ilyen jogunk a református teológián belül – csak két habilitációt tudtunk megszervezni, többre nem volt már idő –, amit a tanulmányi programok harmonizációja során sajnos elveszítettük. Főleg azokon a szakokon lenne szükségünk erre a jogra, ahol sok hallgató és tanár van. Ilyen például a közgazdász-menedzsment vagy az alkalmazott informatikai szak. Nagyon jó lenne, ha a pedagógián belül is tudnánk szerezni ilyen jogot.
Jelentős előrelépés volt, hogy egy év ezelőtt sikerült megszerveznünk a saját belső minőségbiztosítási rendszerünket. Ezen belül létrehozhatunk tanulmányi programokat. Bízom benne, hogy a hiányzó doktori képzéseket sikerül a belső akkreditáción keresztül megvalósítani.
A teljes szlovákiai magyar oktatásügyet mostanában elég sok probléma nyomasztja. Küszöbön áll a középiskolai hálózat optimali-zációja, amely aztán az alapiskolákra is vár. Nagyon sok diák külföldre megy tanulni, miközben egyre kevesebb gyermek születik. Ezek a jövőben valószínűleg mind kihatással lesznek az SJE és más szlovákiai egyetem létszámaira is. A tervek, amelyeket most felvázolt, egyfajta minőségnövelést irányoznak elő. Így próbálnának a negatív trendekkel szemben dolgozni?
Pontosan. Kötelességünk, hogy minden nap harcoljunk a minőségünkért, minden téren. Tehát nemcsak az akkreditációban vagyunk kötelesek biztosítani a minőséget, hanem ugyanez vonatkozik a standardok növelésére és teljesítésére is.
Olyan oktatókat kell felvennünk, akik a legjobban teljesítenek és a legjobb tanárok lehetnek. Ez nagyon nehéz munka, mert minden téren meg kell tudni határozni azt, hogy mi is az a minőség. Azt szeretném elérni, hogy az egyetemi és a kari vezetőségek közösen határozzák meg ezeket a kritériumokat a tudományban, az oktatásban, az akkreditációknál, de ugyanígy a munkamorál területén is.
Úgy kell dolgoznunk minden nap, hogy egy hónap, majd egy év múlva azt mondhassuk: igen, ebben az elmúlt időszakban ezen a téren, egy konkrét dologban előbbre léptünk. Nagyon nehéz elérni azt, hogy például most az oktatói pályázatoknál milyen kritériumokat határozunk meg, mi legyen a meghatározó feltétel a docensi vagy a professzori pályázatoknál, és honnan vegyük a mintát, ha nincs habilitációnk vagy nincs inaugurációs folyamatunk. Nagyon nehéz munka ez, sokat kell vitázni a dolgokról, ki kell beszélni ezeket. És még konszenzus esetén is lesznek olyan személyek, vagy olyan csoportok, akik nem értenek valamivel egyet. Minden csoport és személy más érdekekkel rendelkezik, de mégis közös megegyezésre kell jutnunk.
A rektor a hallgatósághoz fordulva először visszatekintett a SJE elmúlt egy évére, s felsorolta annak eseményeit és eredményeit. Többek között külön kitért a SJE-n egyre jelentősebb szerepet játszó gyakorlatorientált tanulmányi programokra. Mint elmondta, így közvetlen kapcsolatban vannak a munkaerőpiaccal, a hallgatók azonnal használható képességek birtokába jutnak.
A rektor ismertette a hallgatói létszámokat is, hangsúlyozván, hogy ezeket mindig is közölték a nyilvánossággal. Az elmúlt 4 évben stabilizálódott az egyetemisták száma, ám Tóth szerint a jövőben gondokat fog okozni, hogy egyre kevesebben tesznek érettségi vizsgát.
A 2025/26-os tanévet 1610-en kezdték meg a SJE-n, közülük 710-en számítanak új hallgatónak. Az alapképzések szintjén mindez 1183, az MA szinten 380, doktori képzésben pedig 47 főt jelent. A Tanárképző Karon 742-en, a Gazdaságtudományi és Informatikai Karon 814-en, végül pedig a Református Teológiai Karon 54-en tanulnak. Az elmúlt tanévben 522-en kaptak a SJE-n valamilyen szintű oklevelet. Az egyetem 2004-es indulása óta eddig 10950 diplomát adott ki.
Az ünnepélyes tanévnyitó keretében Robert Žembera szlovák oktatásügyi államtitkár, Nacsa Lőrinc magyar nemzetpolitikai államtitkár, Vladimír Hiadlovský, a rektori konferencia elnöke, valamint Keszegh Béla komáromi polgármester mondtak beszédeket.
Hat oktatónak (Szalay László, Szencziová Iveta, Mészáros Róbert, Bobérlyová Diana, Pásztori-Kupán István, Kiss Attila Elemér) nyújtotta át Tóth János az idei rektori díjakat, amelyeket a magas színvonalú tudományos publikációikkal érdemeltek ki. A tanévnyitó végül az elsőéves hallgatók ünnepi fogadalomtételével zárult.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
