Egyedülálló műszerrel gyógyítják a rákot a komáromi kórházban (GALÉRIA + VIDEÓ) Vataščin Péter2025. 09. 11., cs – 16:24 Komárom |
Átadták a komáromi kórház új lineáris gyorsítóját, amelyből így már kettő működik az intézményben. A speciális Halcyon sugárterápiás eszközből egyelőre csak ez az egy működik az egész országban. A kórház szerint a segítségével még gyorsabban és pontosabban azonosítják, illetve kezelik a rákos elváltozásokat.
A komáromi kórház már tavaly beharangozta, hogy idén üzembe helyezik a második lineáris gyorsítót is – erről lapunknak külön is beszámolt a kórház igazgatója, Miroslav Jaška. Már akkor lehetett tudni, hogy rendkívül korszerű gépről lesz szó, amellyel pontosabban lehet kezelni a rákbetegeket, mégpedig úgy, hogy a biztonság- és kényelemérzetüket is jelentősen növelik majd.
Kapcsolódó cikkünk Komárom |
Miroslav Jaška már hét éve vezeti a Komáromi AGEL Kórházat. Az igazgató – aki első ligás labdarúgó játékvezető volt, s idén áprilistól egyben Komárom díszpolgára is – csapatával szisztematikusan fejleszti az egészségügyi intézményt. Hogy fest ez a folyamat belülről? Erről érdeklődtünk.
Fáradt?
Nem, de érdekel, hogy miért kérdezi ezt.
Mert kívülről nézve, amikor valaki a komáromi kórházról szóló híreket figyeli, akkor láthatja, hogy sok minden történik itt.
Megmondom önnek, miért nem vagyok fáradt… Mert van körülöttem egy olyan emberekből álló csapat, akik olyanok, akik a saját szakterületük legjobbjai. Ezek az emberek jönnek az ötleteikkel, úgy próbálják a kórház működését korszerűsíteni, hogy az tényleg kellemes legyen a páciensek, de az alkalmazottak számára is. Ezért nem vagyok fáradt, mert számíthatok rájuk, s amit teszünk, azt örömmel tesszük.
Naponta hány órát foglalkozik a kórházzal kapcsolatos feladatokkal és problémákkal? Elég erre a nyolc óra?
Erre egy gyönyörű gondolattal válaszolok, amit a felettesem mondott, amikor elkezdtem az AGEL-nél dolgozni. „A nap 24 órából és éjszakából áll.“ Ez a munka nem arról szól, hogy az ember héttől háromig dolgozik, majd elmegy. Sokkal inkább arról, hogy gondolkodunk – néha még otthon is. Ezért nem mérhető nyolc órában. Az én feladatom az, hogy egyesítsem az embereket, s velük közösen fejlesszem a kórházat. Ilyenkor nem figyelünk a munkaidőre. Tulajdonképpen 24 órában elérhetőek vagyunk. Ez valójában inkább arról szól, hogy abban a nyolc órában emberekkel találkozunk a kórházban, majd véglegesítjük a dolgokat, ami a számokat és a projekteket illeti.
Nagyon egyszerű a szemléletmódom: az ember vagy szívből csinálja, vagy az egész csak arról a nyolc óráról szól. Ez azonban nem én vagyok.
Az elmúlt években melyik fejlesztésre fordította a legtöbb energiát a csapat?
Azt kell, hogy mondjam, egyik projektünk sem valósulhatott volna meg csapatmunka nélkül. Kezdem 2017-tel, amikor megkezdtem a munkát, és senki sem hitt abban, hogy itt valami megújulhat és átépülhet. Meg kellett győznöm Nyitra megye akkori képviselőit, hogy mi eleget teszünk a befektetési kötelezettségeinknek. Voltak, akik azt feltételezték, hogy képtelenek leszünk javítani a belgyógyászati-neurológiai pavilon állapotát. A csapat áldozatos munkája révén azonban sikerült. Ez volt az első pont. Azonnal elkezdtük a lineáris gyorsító működtetését. Az értéke valahol 4,5 millió euró körül volt. Az emberek abban sem hittek, hogy a kis onkológiai részlegünk nagy tiszteletnek örvendő onkológiává nőhet alig néhány év alatt. Az intézeti gyógyszertárunk, amit Szlovákia-szerte irigyelnek, ugyancsak a csapatmunka eredménye. Menjünk tovább: ott van a sürgősségi betegellátó központ. Ez is a gondolkodásmód megváltoztatásáról szólt, mivel azt megelőzően csak intézményi sürgősségi szolgálatunk volt.
Az emberek elszántsága nélkül, hogy megyünk, csináljunk és merünk változtatni, biztosan nem értük volna el mindezt. Nehéz megkülönböztetni, hogy melyik projekt járt kevesebb vagy több erőfeszítéssel, mert a lelkesedés nélkül nem jutottunk volna el oda, ahol most tartunk.
Akkor ez egyfajta „egységes áramlás“…
Igen, s ezek az emberek ezt érzékelik, mert nálam egy dolgot biztosan megtanultak: ha mondok nekik valamit, akkor amögé oda is állok. Ez nagyon fontos. Nem kell nekik mindig azt mondanom, amit hallani akarnak. 2015-ig első ligás labdarúgó játékvezető voltam. Az egyik kollégám egyszer azt mondta, látszik, hogy bíró voltam, mert az arról szól, hogy két csapattal kell elbírnom, akiknek különböző céljaik vannak azzal a kitétellel, hogy nem nyerhetnek mind a ketten. Talán ennek is köszönhető, hogy sikerült kialakítanunk az együttműködést az egyes kórházi részlegek között.
Mik a prioritásai? Mit szeretne elérni a közeljövőben?
Projekteket készítünk azon osztályok helyiségeinek felújítására, amelyek fejlesztésére eddig nem volt időnk. Már most elárulhatom, hogy három hónap alatt teljesen átalakítjuk a szülőszobákat. Ezt megelőzően csak egy ún. vajúdónk volt, ahol három-négy kismama tartózkodott egy szobában. Most négy helyiségünk lesz úgy, hogy a leendő anyukáknak magánszférája és saját illemhelye is lesz, ahol a szülés előtt valamelyik hozzátartozója is vele lehet.
Mint otthon…
Igen, mint otthon. A kismamák ezekben a szülőszobákban fogják várni, hogy elérkezzen az idő. Ez egy a következő időszak kulcsfontosságú projektjei közül. A befeketetés valahol félmillió euró körül lesz a saját forrásainkból. 2025 első negyedévében egy további lineáris gyorsítót hozunk működésbe, amely kiegészíti azt, amivel már rendelkezünk. Ez a betegbiztonság szempontjából fontos, mert ha kiesik a egyik gép, akkor pótoljuk a másikkal. Egyúttal az egészségügy tárca is feltételként szabta a sugárterápiás onkológia működtetéséhez. A befektetés 5,3 millió euró értékű. Mindemellett saját forrásokból igyekszünk megváltoztatni a nőgyógyászati ambulancia működtetését. Feltételezem, hogy valamikor január közepén az ambulanciákkal együtt átépítjük a nőgyógyászati és a szülészeti részleg egészét.
Hogyan jellemezné a kórház regionális szerepkörét?
A kórházhálózat optimalizálásának (OSN) keretében minket a második kategóriába soroltak.
Néhányan úgy látják, hogy ez egyfajta versenyt teremt a kórházak között, de ez nem igaz. Annyi a beteg, hogy mi Érsekújvárral, Dunaszerdahellyel és Galántával is együttműködünk, vagyis konkurenciaharcról szó sincs.
Úgy vélem, elégséges az adott területre jutó kórházak mennyisége. Mondok egy példát: ha a neonatológián patológiás újszülöttünk van, akkor együttműködünk Érsekújvárral. A másik oldalon viszont ha a sugárterápiás onkológián kell valakit kezelni, akkor örülünk annak, hogy Érsekújvárott van klinikai onkológia, s mi segíthetünk nekik a gyógyításban. Ők elvégzik a saját klinikai munkarészüket, majd mi átvesszük a beteg gondozását a sugárterápiás onkológián, aztán visszeküldjük őket további kezelésre. Mi igazgatókként ritkán találkozunk, mivel nincs rá okunk. A főorvosok viszont egymás között ténylegesen kommunikálnak. A kórházhálózat optimalizációja egy éve lépett életbe, 2026-tól pedig már élesben menne, így mi nem vártunk arra, hogy a minisztériumból bármilyen utasítás érkezzen,a főorvosaink enélkül is a közös fellépést támogatják. Ebből a szempontból nem utasítom el az optimalizációt, mert mi ezt az együttműködést már régen kialakítottuk.
Az egészségüggyel kapcsolatos híreknek mindig kiemelt hely jut, a gondoknak pedig gyakran van egy politikai dimenziója is. Nehéz ezt igazgatóként kezelni?
Van egy nagy előnyöm: sosem vállaltam részt a politikában, s nem is fogok. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek bele tudok nézni a szemébe.
Azt kell, hogy mondjam, a regionális politikusaink, bármely pártból kerüljenek is ki, rendkívül aktívak. Nem akarom azt mondani, hogy „támogatnak“, de amikor látják, hogy mi történik itt, bármire van is szükségünk, mindig fordulhatunk hozzájuk segítségért. Korábban arra kértem őket, hogy a kórházat ne tegyék a politikai csatározás részévé.
És ezt mind tiszteletben is tartják.
Akkor azt lehet mondani, hogy „operatívan“ állnak a kérdéshez?
Igen, és hisznek abban, amit csinálunk. Vagyis akár helyi önkormányzati, akár megyei választások voltak, sosem használták fel az egészségügyi kérdéseket politikai pontszerzés céljából. Az első találkozón, amelyre 2017-ben került sor, a szemembe mondták, nem hiszik el, hogy képesek leszünk megvalósítani a terveket. Másodszor azzal a gondolattal jöttek, az emberek azt mondják, hogy rosszak itt az útjaink, s hogy ezzel valamit kezdeni kéne. Én erre nagyon egyszerűen azt válaszoltam, hogy ez lesz az utolsó dolog, amit megcsinálunk. Az első feladat a kórház belseje és a páciensek helyiségei. Ezeket be kell fejeznünk és felújítanunk – mellesleg azonban láthatja, hogy ha valami épül, akkor azokat az utakat is kijavítják. A második dolog: amíg az összes részlegen nem hozzuk a kórházat a megfelelő állapotba, addig a külső javításoknak várnia kell.
Kapcsolódó cikkünk Komárom |
Sok tapasztalat és emlék gyűlt össze a komáromi kórház Covid-osztályán a koronvírus-járvány kapcsán. A kórház egészségügyi dolgozóit kérdeztük arról, hogyan élik meg a mindennapokat a már lassan csillapodó pandémia alatt.
Alighanem nem véletlenül fogja el az embert valamilyen fura érzés, amikor egy Covid-osztály közelében jár. Annak ellenére írom ezt, hogy ma már kevesebb titok övezi a vírust és a járványt, mint mondjuk egy éve, nem is beszélve arról, hogy a vakcináknak köszönhetően a pandémia lecsengése – talán – már a küszöbön áll. Ám mégis tiszteletet parancsol az a tudat, hogy néhány méterre a kórházi folyosó túlsó oldalán többen éppen az életükért harcolnak egy olyan vírus ellen, ami sajnos már több mint egy éve része a mindennapjainkat.
Ismeretlenből a háborúba
A komáromi kórház főorvosa, a palesztin származású Shadaa Jadaa belgyógyászként került a Covid-osztály élére. A kezdetektől fogva ő vezeti a szervezeti egységet. Készségesen és fesztelenül válaszol minden kérdésünkre. Ideális riportalanynak bizonyul, akkurátus szlováksággal fejezi ki magát. „A nehéz időszakot követően most már hál’istennek, nagyon jól kezeljük a helyzetet. Műszakilag jól felszereltek vagyunk, kiváló a kollektívaˮ – hangzik a gyors helyzetértékelés. Az elmúlt 4-5 hónapban azonban – vagy még akár tavaly tavasszal is – sokszor lehetetlen lett volna így minősíteni az osztályra nehezedő nyomást.
Vajon 2020 tavaszán volt-e olyan érzésük az osztályon, hogy az „ismeretlenbeˮ tartanak? Kérdésünkre habozás nélkül azt feleli: „Pontosan, annak ellenére, hogy akkor csak 2-3 betegünk voltˮ. S hogy háborúról beszélünk? „Bizonyosan olyan ez, mint a háború, ilyen munkánk előtte nem volt. Korábban nem érkeztek ekkora tömegben olyan betegek hozzánk, akik fulladnak és oxigénre van szükségükˮ – mondja Shadaa Jadaa, ám később hozzáteszi, már kezdik megszokni a körülményeket és a járvány tudatát.
Minden eset más
Hasonló hangulatban írja le a helyzetet Liška Mária is, aki nővérként dolgozik az osztályon. „Az a borzasztó ebben a betegségben, hogy óráról órára romlik a páciens állapota. Látjuk, hogy jól van a beteg, majd két óra múlva már fekszik és lélegeztetőgépre kötjük” – állítja, majd azonnal hozzáteszi: „Nincsenek azonos lefolyású esetek, a gyógyszerekre sem azonosan reagálnak az ápoltak”. Ebben a főorvos is egyetért: nincs egy adott séma, amely alapján dolgozhatnának, gyakran minden egyes beteghez kénytelenek személyre szabott módon közelíteni.
Nincs közvetlen gyógymód
Shadaa Jadaa szerint kétségbeejtő volt, amikor Komáromban és a járásban ősszel és a télen egymás után dőltek be az idősotthonok. A főorvos szerint talán ez volt az egyik legnehezebb periódus. „Ekkor már mind lelkileg, mind testileg kimerültünk – főként azért, mert sok halottunk volt, akik főleg az idősebbek közül kerültek ki. Nem szoktunk hozzá az elhunytak ilyen magas számához” – mondja lényegre törően. Kimerültségük másik oka pedig az volt – pedig minden nap böngészik az európai, nemzetközi szakirodalmat –, hogy a koronavírusra nem létezik közvetlen gyógymód.
Ötven ember
Az osztályon jelenleg 10 orvos van – akik mindannyian belgyógyászok –, a nővérekkel és a kisegítő személyzettel együtt pedig összesen 50-en dolgoznak a covidos betegek felépüléséért. Nagyon sokan átestek már a fertőzésen, köztük hét orvos és csaknem 30 nővér is elkapta már korábban a koronavírust. Akinél nem volt akadálya, az megkapta az oltás mindkét dózisát, s a tapasztalataik szerint a vakcina szépen meg is védi őket a fertőzéstől. Az oltottaknak és a fertőzésen átesőknek köszönhetően a Covid-osztály dolgozóinak immunizációja már nagyon magas fokú, ilyen téren egyelőre jól megvannak. Azonban még így sem tudnak minden problémát kiküszöbölni. A főorvos szerint persze jó volna, ha lenne még például 20 lélegeztetőgépük, de nem ez a valódi gond, hanem az, hogy nincs elég emberük – ami pedig az egész szlovák egészségügyet nyomasztja.
Állandó helytállás
A teljes erejével tomboló járványt nem nagyon érdekli, hogy mennyire fáradtak az egészségügyi dolgozók. Shadaa Jadaa éjszaka is bejön gyógyítani, ha hívják – s ha szükséges, ezt más kollégák is megteszik. „Bármikor készek vagyunk bejönni és segíteni. A legnagyobb gondot az jelentette, amikor a kollégáink fertőződtek meg, akkor kompenzálnunk kellett a munkaerőt, s minden eshetőségre ki kellett dolgoznunk egy forgatókönyvet. Általában nyolcórás műszakokban szolgálnak, de mindig van két vagy három orvos, akik egy teljes napot is ledolgoznakˮ – magyarázza, viszont azt is leszögezte, még senki sem mondta közülük azt, hogy „ezt nem akarja csinálni”.
„Amikor a stressz 24 órán át tart, otthon is a betegek járnak a fejemben. Felébredek hajnali négykor és már az osztályra gondolok. Hiányoznak a hobbijaim és a családom is, akikkel nem töltök annyi időt, mint azelőtt, és nem tudok elmenni találkozni a barátaimmal sem” – mondja a főorvos, aki ugyan már 17 éve él Szlovákiában, viszont két esztendő telt már el azóta, hogy legutoljára hazalátogatott Palesztinába.
„Állandóan úgy látjuk, mintha a mi rokonaink feküdnének az ágyakon. Hogy adott esetben ők a mi gyerekeink és szüleink is lehetnek. Ugyanakkor nagyon felháborít bennünket, hogy még mindig vannak olyan kételkedő Tamások, akik nem hisznek abban, hogy a vírus létezikˮ – mondja Liška Mária, aki szerint minden szükséges védőeszköz és egyéb felszerelés a rendelkezésükre áll, az összhang pedig jó az osztályon dolgozók között. „Amikor véget ér a műszak, ahogyan közelítünk az otthonaink felé, egyre jobb és jobb a hangulatunk” – teszi hozzá, ám nagyon fontos az átéltek aktív feldolgozása is: ha szükséges, beszélgetnek az egyes esetekről egymás között, van, aki kisírja magát, ha erre van szüksége, amellett a kórház gondoskodott a pszichológiai segítségnyújtásról is. Ez annál is inkább szükséges, mert már volt példa arra is, hogy kollégáik szülei haltak bele a koronavírus-fertőzésbe.
Pótolni a családot
„Igyekszünk beszélgetni a betegekkel, ez afféle lelki gyógyítás, valamint ösztönözzük azt is, hogy magukon segítsenek. Van, hogy segítünk nekik kapcsolatba lépni a családtagjaikkal telefonon vagy videóhíváson keresztül. A támogatás nagy erőt igénylő feladat, főleg a súlyos állapotban levő betegeknélˮ – fejtegeti a nővér. Mivel a betegek közvetlenül csak a személyzettel találkoznak, a nap 24 órájában szinte úgy kell őket ápolniuk, mintha a saját családtagjaik lennének. Van, hogy ők közlik a hozzátartozókkal, ne hívják a beteget, mert azzal az adott pillanatban csak feleslegesen terhelnék. Az is gondot szokott jelenteni, ha az azonos kórteremben fekvő páciens azt látja, hogy társa súlyos állapotba került.
Szakmai kérdések
November óta nagyjából 500 embert ápoltak a komáromi kórház Covid-osztályán, közülük 25-en hunytak el. Sem a főorvosnak, sem a nővérnek nem volt még hasonló tapasztalata egy konkrét pandémiával sem, noha Liška Mária felidézi a 2009-es H1N1-járványt, amelynek terjedése azonban szerencsés módon hamar leállt.
Shadaa Jadaa hangsúlyozza, január óta egyre több fiatal személyt ápolnak az osztályon, s ha ez nem volna elég, jelentékeny részüknek nincs alapbetegsége, ennek ellenére kerülnek súlyos állapotba. Beszélgetésünk idején például egy korábban teljesen egészséges 25, illetve egy 40 éves beteg is lélegeztetőgép segítségére szorul. Az orvos szerint a brit vírusváltozat elterjedtsége okolható ezekért az esetekért, s azt feltételezi, már a dél-afrikai mutáns is jelen lehet az országban – arról nem is beszélve, hogy a vírus folyamatosan mutálódik. Ő még nem szeretne szakmai következtetéseket levonni a járványról, ugyanakkor minden egyes nap sok és hasznos tapasztalatot szereznek: „Nagyon sokra megtanít bennünket ez a helyzet – a jövőt illetően is. Már megszoktuk ezt a mértékű stresszt, s jobban tudjuk, hogyan kezeljük a betegeket, főleg amikor tömegesen érkeznek hozzánk.”
Mivel a főorvos Palesztinából származik, rákérdezünk az ottani járványhelyzetre. Mint mondja, arányaiban a szlovákiaihoz hasonló tömegben bukkantak fel ott is pozitív esetek, ám ennek ellenére sokkal kevesebb személy hunyt el. A pontos okot nem tudja, annál is inkább, mert a gyógyítás hasonló módon folyik az ottani kórházakban is. Azt feltételezi, talán az emberek szervezete bír ki többet annak köszönhetően, hogy Palesztinában már a gyerekkortól kezdve sokkal többféle, köztük a tüdőt érintő betegségek ellen oltják be az embereket, mint Szlovákiában. „Édesapám 75 éves, cukor- és májbeteg, de a koronavíruson gond nélkül átesett” – teszi hozzá.
A hírekben mostanság nagy tér jut az egészségügy problémáinak és az orvosok követeléseinek. Hogyan lehetséges, hogy a rendszerszintű problémák ellenére Komáromban egyetlen orvos sem adta be a felmondását?
Egy kicsit messzebbről indítanám a választ. 2020-ban, a világjárvány idején, azt vártuk, hogy valaki majd segít nekünk, együttműködik velünk. Azonban rá kellett jönnünk, ha mi nem segítünk saját magunkon, akkor senki nem gondoskodik rólunk. Úgy gondolom, hogy az alkalmazottainkban megvan az elhivatottság, ami ahhoz szükséges, hogy tovább dolgozzanak a páciensekért. Mi a korábban jóváhagyott bértáblázat szerint jutalmazzuk őket, tehát ebben nem találhatnak kifogást. És mindez annak is a tükörképe, ahogyan mi beszélünk velük, mert én tényleg tisztelem őket. Nagyra tartom a takarítónőt is, mert nélküle sem tudnánk működni. Azt gondolom, hogy az alkalmazottaink visszaadják nekünk és az embereinknek ezt a tiszteletet.
(natív)
Országosan jelentős fejlesztés
A sugárterápiában nélkülözhetetlen szerepet játszó műszert végül ma adták át. A fejlesztést Marie Marsová, a kórházat működtető AGEL SK igazgatótanácsának alelnöke méltatta.
A befektetés teljes ára 4 millió 670 ezer euró volt, amelyet a kórház saját forrásaiból finanszíroztak.
Csenger Tibor (Magyar Szövetség) Nyitra megye alelnöke és Keszegh Béla (független) komáromi polgármester az önkormányzatok képviseletében köszönetüket fejezték ki a kórház, illetve az AGEL részére, ugyanis a komáromi intézmény folyamatosan, évről évre jelentős fejlesztésekkel növeli az egészséggondozás színvonalát – beleértve a dagantos megbetegedések kezelését is. Egyébként ha indokolt, Szlovákia bármely részéről Komáromba jöhetnek a betegek, hogy az új lineáris gyorsítóval kapjanak kezelést.
Kapcsolódó cikkünk Komárom |
A komáromi kórház bemutatta az új integrált mammodiagnosztikai vizsgálóhelyét, ahol az emlő különböző betegségeit, elsősorban a rákot diagnosztizálják. A legkorszerűbb műszerekkel szerelték fel. Így lehetőség van a digitális mammográfia és az ultrahangos eszközök alkalmazására, ill. a mell MR vizsgálatára.
Az új integrált mammodiagnosztikai vizsgálóhelyen a páciens igényei szerint több különböző típusú vizsgálatot végezhetnek el. Ezek nemcsak a rák időben való felderítésekor hasznosak, hanem az emlők egészségi állapotát is monitorozni lehet velük, ill. betegségmegelőzésre is szolgálnak – közölte a komáromi kórházat üzemeltető AGEL.
A digitális mammográfia célja az emlő alapvető szűrő- és diagnosztikai vizsgálatainak elvégzése. „A vizsgálóhelyünk újdonságai közé tartozik a tomoszintézis és a mell kontrasztanyagos mammográfiával való kivizsgálása. Az ultrahangos eszközeink további eljárásokra szolgálnak akkor, amikor a mammográfia vagy a nagyobb mennyiségű mirigyszövettel rendelkező fiatalabb nők vizsgálatakor ráakadunk valamire“ – mondta Sebő Lajos, a kórház radiodiagnosztikai részlegének főorvosa.
A mágnesesrezonanciával rendkívül érzékeny vizsgálatokat lehet elvégezni a daganatok és más rendellenességek azonosítása céljából azoknál a nőknél, akiknél magas a mellrák kockázata. Igény szerint ultrahangos módon vagy mammográfia segítségével biopsziát is tudnak végezni a vizsgálóhelyen.
A radiodiagnosztikai részleg gyakorlatilag egy multidiszciplináris csapat része, így pédául onkológusokkal és sebészekkel is együttműködnek. „Ez a tény is mutatja az adott munkahely komplexitását, ill. a pácienssel való jó bánásmód garanciáját, hiszen megkíméljük őt attól a kényszertől, hogy a különféle vizsgálatokon más és más helyeken essen át“ – mondta Miroslav Jaška kórházigazgató.
Az új vizsgálóhellyel nőtt a részleg kapacitása is. Míg eddig 15 vizsgálatot végeztek el naponta, addig ez a szám máe 20-25 páciensre növekedett.
Mindent a rákbetegért
Miroslav Jaška igazgató hangsúlyozta, hogy mostantól két lineáris gyorsítóval dolgozhatnak Komáromban. Ez nagyban növeli a betegek biztonságát, hiszen ha valamiért – akár karbantartás, akár meghibásodás miatt – kiesne az egyik gép, akkor a másikkal még mindig el tudják látni a pácienseket.
Pavel Demeter, a klinikai és radiációs onkológiai főosztály vezetője elmondta,
céljuk egy olyan onkológiai központ kiépítése, amely a lehető legösszetettebb szolgáltatást nyújtja a betegeknek. A Halcyon szerinte egy olyan eszköz, amellyel maximális pontossággal kezelik a daganatos elváltozásokat, miközben kímélik az egészséges szerveket az IMRT, VMAT és sztereotaktikus sugarazásokkal. Emellett jelentősen csökkennek a várakozási idők is.
A Halcyonhoz tartozik egy Hypersight nevű innovatív megjelenítő rendszer is, amely gyorsan és magas minőségben mutatja meg az anatómiai struktúrákat. További műszaki újdonság az Identify rendszer, amely az SGRT (Surface Guided Radiation Therapy) módszerrel pontosan és érintésmentesen lehet pozicionálni a pácienst a sugarazás előtt – aközben pedig automatikusan nyomon lehet követni a testfelszín mozgását.
A kórház egyúttal modernizálta a másik lineáris gyorsítót. Miroslav Jaška szerint a sugárterápia tervezésére szolgáló legújabb szoftverrel frissítették a rendszert, emellett pedig új dozimetriai eszközöket is vásároltak.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
