Buvári Tamás filmrendező Magdolna című filmjét 2020-ban mutatták be. A történet az 1945-ben, életének huszonnegyedik évében vértanúhalált halt munkáslány, Bódi Mária Magdolna két napját mutatja be, az idősíkok sűrű váltakozásával. Filmajánlónk az Új Ember a boldoggá avatás Ferenc pápa halála miatt elhalasztott, áprilisi időpontjára készült tematikus számában jelent meg.
A tizenkét éves Magdolna látszólag a hozzá hasonló falusi lányok életét éli, de egyértelmű, hogy más, mint a többiek. Fentről érkező jeleket kap, megérzi például, hogy egy személyiségzavaros fiú ismét öngyilkos akar lenni. Búzát visz a magányosan, remeteként élő fafaragóművésznek. Pénzt gyűjt, amiből ruhát vesz két testvérének. Szülei uradalmi cselédek, szegénységben élnek, apja durva lelkű, haragos pillanataiban szidalmazza Istent. Anyja szelíden tűri a sorsát. Magdolna imádságos lélek, már ekkor teljes bizalommal van Isten iránt. Azt, hogy az Úr a saját képmására teremtette az embert, úgy értelmezi: a mindenség ott van minden egyes emberben. A templomban bemutatott misztériumjátékban kimondja a film egyik alapgondolatát: a dolgok változnak, de vannak értékek, amelyek soha.
Az alap a szeretet, és az, hogy minden életet el kell fogadni s tisztelni, mert a teremtő Istentől származik. Magdolna a látomás kegyelmében is részesül, meglátja későbbi sorsát.
A huszonéves lányt tiszteli a közösség, akik bajban vannak, hozzá fordulnak, reményforrást jelent számukra, akkor is, ha nem mindenki szereti. A többség azonban hisz abban, hogy Magdolna Isten különleges kiválasztottja, eszköze, ezért oda kell figyelni a szavára, tanácsaira. Másokért él, és ez teljesen természetes, ösztöneiből fakadó vágy számára. Betegeket, sebesülteket ápol, de lelkileg is támaszkodhat rá bárki. Magdolna számára egyértelmű, hogy Isten elveti az erőszakot, a háborús vérontás nem tőle származik, hanem az Istentől elfordult emberiség hatalmi tébolyának következménye. A kegyetlen öldöklést látva nem a gyűlölet, hanem a szeretet növekszik benne mint egyetlen, világot megtartó erő. Ez a közössége iránti különleges szeretet, Isten akaratának minden körülmények között történő elfogadása vezeti el őt odáig, hogy a vértanúhalált is vállalja.
A gyermeklányt Buvári Villő, a felnőtt Magdolnát Nagy Katica alakítja. A kislányt játszó kamasz és napjaink egyik legígéretesebb színésznőjének alakítása egyaránt visszafogott, szinte eszköztelen. Arcuk, tekintetük rezdüléseivel fejezik ki érzelmeiket, gondolataikat, nincsenek teátrális kitöréseik, mégis továbbgondolásra késztetik a nézőt, és megérintik a lelkét. Nyilvánvaló, hogy az általuk megformált Bódi Mária Magdolna magában hordozza a szentséget, ami nem csupán szavaiban, hanem legelsősorban a cselekedeteiben nyilvánul meg. Esendő, hétköznapi lány ő, akin azonban átragyog Isten mindenkire kiterjedő szeretete.
Buvári Tamás fekete-fehérben forgatta le a filmet, amelynek fényképezéséért Tóth Zsolt operatőr 2020 februárjában elnyerte a III. Kovács László és Zsigmond Vilmos Magyar Operatőrverseny díját. A rendező megfogalmazása szerint: „A film egyrészt megismerteti a fiatalokkal Magdi történetét, másrészt úgy foglal állást a kereszténység aktuális kérdéseiben, hogy egy olyan fiatalt mutat be, akinek nem a hatalom, a pénz vagy az anyagi javak számítottak, hanem rászoruló embertársai, akiken segített. Példája az önzetlen áldozathozatal. Magdolna ezt a jézusi utat követte, ezt az üzenetet adja át. Manapság, a mai környezetünkben ennek már nagyon nehéz megfelelni, éppen ezért van szükség az ilyen történetekre.”
A Magdolna című film bemutatójával szinte egy időben jelent meg 2020. szeptember 27-én az Új Ember Mértékadó című kulturális mellékletében a Nagy Katicával készült beszélgetésünk. Kérdésünkre, mi az, ami különösen megragadta Bódi Mária Magdolna személyiségében, a fiatal színésznő így válaszolt: „Elsősorban nem is az, hogy vértanúhalált halt, hanem az egész élete. Annak ellenére, hogy erőszakos, bántalmazó apa mellett nőtt fel, nem keményedett meg, nem vitte magával az otthoni szörnyűséges közegből kapott mintát. Nem is fordult magába, hanem kifelé ragyogni kezdett. Mindössze huszonnégy évet élt, és csak jót és szeretetet adott az embereknek. Gyárban dolgozott, munka után pedig nem szórakozni ment, ahogyan a kortársai, hanem időseket, betegeket ápolt. Másoknak segíteni, ez tette teljessé az életét. A gyermekkorban átélt traumák nemhogy deformálták volna a személyiségét, ellenkezőleg: erőssé, sugárzóvá tették. Csodálatos, ahogyan a lelki és fizikai sérüléseiből a szeretet építményét hozta létre magában.” Amikor pedig azt kérdeztük, közel érzi-e magához Magdolna alakját, Nagy Katica így felelt: „Élmény volt eljátszanom a szerepet, de van egy dilemmám Magdolnával kapcsolatban. Egyvalamiben nagyon különbözünk: én biztosan nem tudnék vértanú lenni. Ő kereste a halálát, kérte Istentől, hogy feláldozhassa magát az emberekért. Értem, hogy példa akart lenni az utókornak, és azt gondolta: átadom magam, hogy ti ne kövessétek a gonoszt. Nagyon szép ez a felajánlás, de tőlem távol áll. Megszállottnak tartom őt abban az értelemben, hogy vágyott a halálra. Bennem nincs ilyesmi.”
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. április 27-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
