Ebben az oly sokak által magyarra fordított versben a költő ősi toposzt alkalmaz: az évszakok változásával, a tél közeledtével vonja párhuzamba az emberi élet múlását. Hölderlin versével – melyet a művészi megformálás és látás tesz halhatlanná – búcsúzunk a nyártól.
AZ ÉLET FELÉN
Sárga körtékkel és vad
rózsákkal omlik
a tóba a hegy;
óh drága hattyúk,
csókmámorosan
merül fejetek
a szentjózan vízbe.
Hírdetés
Jaj nekem, hol kapok, ha
tél lesz, virágokat és
ragyogó napot
és földi árnyat?
Hidegen állnak
a néma falak, a szélben
zörög a szélkakas.
(Szabó Lőrinc fordítása)
Fotó: Borsodi Heni
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
