Trencsénteplic egy festői kisváros a Strázsó hegység ölelésében, közel a váráról nevezetes Trencsén városához. A település közúton és vasúton is könnyen megközelíthető, ez utóbbi esetben Trenčianská Teplá (Hőlak) településen szállunk át autóbuszra.
Trencsénteplic elsősorban gyógyforrásairól vált híressé, amelynek első írásos említése 1247-ből származik. A legenda szerint egy sánta, beteg lábú pásztor az elveszett báránykáját kereste, így talált rá egy sekély tavacskára, amelynek vizéből erős, szúrós kénes szag áradt – s benne álldogált az eltévelyedett bárány. A pásztor észrevette, hogy a bárányka néhány fürdőzés után egészségesebb, fürgébb, mozgékonyabb lett. Ezért elhatározta, ő is megmártózik a tó meleg vizében, hátha enyhíti fájdalmát sajgó porcikáiban.
A hír gyorsan elterjedt a víz gyógyító erejéről, így aztán sokfelől érkeztek a betegek a gyógyulás reményében. E história alapján került bele a bárány a város címerébe is.
A városka termálvizét állítólag már a római kor idején is ismerték, a Magyar királyság korában a Cseszneky család ősi birtokát képezte. A 16. században az első fürdőtelepet az Illésháziak emelték, akik aztán ezt 241 évig birtokolták.
A következő időszakban egy bécsi bankár, Sina György vásárolta meg a fürdőtelepet; az ő nevéhez számos fejlesztés köthető, így a történelmi nevezetességként is számon tartott Hammam pihenőház, amely a múltban luxusfürdőként szolgált, ma azonban a nagyközönség is élvezheti. Az orientális stílusú építmény a fürdőváros legszebb remekei közé tartozik.
Ismeretes, hogy a Trencsénteplici Gyógyfürdőben a többszázéves tapasztalatoknak köszönhetően sikeresen kezelik a mozgásszervi és idegrendszeri megbetegedéseket. A vendégek a gyógyüdülőkben, vagy a város elegáns hoteljeiben kaphatnak szállást – persze, eléggé borsos áron. A szebbnél-szebb épületek körbe szemlélésével akár egy történelmi időutazáson és érezhetjük magunkat.
A fürdőváros gyönyörű és rendezett, sétáló-övezete egy hosszan elnyúló, téglalap alakú, virágokkal díszített térrel kezdődik, rengeteg vendéglátó hellyel, pihenő-padokkal, fotó-ponttal, majd sétáló utcákra oszlik szét, végül egy nagy kiterjedésű, gondosan ápolt parkerdőbe megy át, amely szinte beleolvad a várost körülölelő dombok erdős környezetébe.
A főtér legelején egy nagyon szép római katolikus templomot láthatunk, amelyről a turizmussal kapcsolatos ismeretterjesztő anyagok, szórólapok, elektronikus oldalak szinte semmiféle említést nem tesznek.
A templom főbejáratán csupán egy kis előtérbe juthatunk, innen tekinthetünk beljebb a díszes vasrácsokon túlra, a templom belsejébe. Az előtérbe kihelyezett faliújságon néhány információt találok, de nem lelem sehol a templom nevét.
Az épület előkertjében kegytárgyakat, vallásos irodalmat tartalmazó könyveket árusítanak, úgy vélem, egy katolikus lelki közösség nőtagjai lehetnek – őket kérdezem meg, egyikük készségesen válaszol.
Mint megtudom, a plébániatemplom Szent István királyunk nevét viseli, (szlovákul: Kostol sv. Štefana Uhorského, kráľa) ennek úgy szívemből megörülök, s mindjárt el is szomorodom, mert sokadszor meg kell tapasztalnom, hogy a szlovák anyanyelvűek az „uhor” szót nem a „magyar” megfelelőjeként értelmezik. Számukra az „uhor” Szent István országa soknemzetiségű népességének közös, összefogó megnevezése, ahová egyformán beletartozik a magyar, a szlovák, meg a többi itt élő nép. Tehát mi együtt vagyunk „uhorok”.
Nem látom értelmét vitatkozni, szent királyunk is békét akart népei között. Ám a jelenkor szlovák és magyar történészei igazán leülhetnének végre egy közös asztalhoz, tények alapján összevetni, bizonyítani s papírra fektetni közös történelmünket.
A Szent István királyunk nevét viselő templomról bővebb információkat aztán a helyi plébánia honlapján találtam, innen tudom meg, hogy a templomot 1888. augusztus 16-án szentelték fel, az első magyar (uhor) király emlékünnepén. A dátum az rendben van, ugyanis István király nemzetközi politikai tekintélyt szerzett, ebből eredően a világegyház is számon tartja ünnepét, augusztus 16-án, a magyar egyház pedig augusztus 20-án – mint Magyarország fő védőszentjét.
A templom belterében egy fából faragott díszes főoltár áll, amelyet egy kereszt és „Az élő víz forrása” feliratú szimbólum díszít.
A honlap számos szakrális és művészeti alkotást ismertet, amelyek között három értékes ereklye is megtalálható; ezek közül számunkra a jelen téma kapcsán a legértékesebb Szent István király ereklyéje, amelyet a templom 2013. december 11-én egy szlovák püspök közvetítésével Erdő Péter bíborostól, Magyarország prímásától kapott. Az ereklyéhez kapcsolódó imádság szövege:
Istenünk, Te Szent István királyt hívtad meg, hogy országában terjessze a keresztény hitet. Kérünk, add, hogy Egyházadban most is erős pártfogónk legyen a mennyben. Ezt a mi Urunk, Jézus Krisztus által kérjük, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökkön örökké. Ámen.
Érdemes még a templom harangjáról szólni. A templom tornyában egy harang lakik, amelyen magyar nyelvű felirat olvasható:
A harangot Seltenhofer Frigyes fiai öntötték Sopronban, Isten dicsőségére. A harangot Trencsénteplic polgárai készíttették 1887-ben.
(A honlap szlovák nyelvű szövegében a családnév elíródott Setenhofer-ra)
Ha Trencsénteplicen járunk, a katolikus templomot könnyen megtaláljuk, hiszen tornya kiemelkedik a többi épület közül. Szóltunk róla, hogy a főbejáraton csakis a parányi előtérbe juthatunk, de van egy nyitva tartott oldalkápolnája is, padokkal, ahová a látogatók betérhetnek imádkozni, elmélkedni, vagy akárcsak megpihenni, gyönyörködni – átsuhanni egy másik világ misztikumába. Innen közelről megtekinthetjük a szép főoltárt is.
Természetesen nem ez az érték adja meg a fürdőváros fő arculatát, hiszen az a gyógy-turizmus, ami természetes kénes gyógyvizének köszönhetően számos felüdülési, egészségjavító regenerációs lehetőséget, egyben szórakozást kínál. Mindezekről azonban rengeteg információ található, tehát erre nem térünk ki.
Külön említést érdemel viszont a hatalmas kiterjedésű gyógyfürdőpark, amely szerves része a több épületet magába foglaló fürdőkomplexumnak. Mintegy 8 hektáron terül el, és szabadon látgatható. A parkot még a 18. század derekán alapították, az angolkertek stílusában, főként őshonos fafajokkal, de ma már az egzotikus növényfajok is megtalálhatók. A parkban rengeteg, sétára, pihenésre alkalmas hely van, de több kültéri edzőgép és játszótér is bővíti az aktív pihenés lehetőségeit – így a hatalmas kert családi kirándulásokra is alkalmas.
A parkon keresztülfolyik a csendes csobogású Teplička – patak, a tájnak mesés, romantikus hangulatot adva; az egész térség így lassú átmenettel, szinte észrevétlenül beleilleszkedik a környező erődégbe.
Ha valakinek túrázni támad kedve, arra is van lehetőség, elindulhat például a város fölött domborodó, mindössze 575 méter magas Klepáč-hegyre. Ha a parkból a piros túrajelzésen haladunk, nagyjából egy óra alatt elérhetjük a Jánošík – barlangot, amelyet hajdanán betyárok használtak búvóhelyként. Aki pedig feljut a hegytetőre is, panoráma-távcsővel csodálhatja meg a szép fekvésű völgyet.
És még néhány apró adalék ismét a belvárosról: A hosszan elnyúló főtér középtáján láthatjuk a fürdővároska egyik jellegzetességét, a királyi koronát viselő bronzbékát. Közvetlenül mellette található az Ifigénia ivókút, amely állítólag a városka egyetlen szabadon hozzáférhető külső gyógyforrása. Azt azonban el kell mondani, hogy 30 fokos hőségben a kénes, szúrós szagú meleg víz nem igazán alkalmas szomjúság oltására, lehűtve már sokkal élvezhetőbb.
Viszont: van a fent említett katolikus templom előtt egy vízcsappal ellátott kút, nagyon kellemes (színtelen, szagtalan) hideg ivóvízzel, amit persze nem nagyon reklámoznak. Nincs is szem előtt, a templomkert növényzete között búvik meg, számomra a kegytárgyakat árusító asszonyok fedték fel. A helyiek állítása szerint szintén gyógyító hatással bír.
Végül azt is eláruljuk, hogy közvetlenül a templommal szemben található a Koruna élelmiszerbolt – ha nem akarnánk a vendéglátó egységek egyébként nagyon kellemes teraszán túl sok pénz otthagyni; vagy ha esetleg a gyerekeknek szeretnénk az útravaló elemózsiát bebiztosítani.
Összegzésként, a prózai dolgokat félretéve, Trencsénteplic egy varázslatos kisváros, ahol ötvöződik a természet szépsége, a levegő üdesége az épített örökség gazdagságával és a vízforrások gyógyító erejével. Rövidebb vagy hosszabb kirándulásokra egyaránt alkalmas hely.
Buday Mária
A képek a szerző felvételei
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
