„Fogjunk össze a Garamért!” – kérik a természetvédők, akik a helyiekkel együtt a forrástól a torkolatig eveznek Kacsinecz Krisztián2025. 08. 25., h – 16:49 Garamfő/Garamkövesd |
Szombaton kezdődött Garamfőn, a Garam folyó Királyhegy alatti forrásánál az a tíznapos vándorlás, amely a második leghosszabb, Szlovákiában eredő folyó védelmének és helyreállításának fontosságára hívja fel a figyelmet. Az akció a Természetvédelmi Világalap (WWF) szlovákiai fiókszervezetének szervezésében valósul meg.
Az akcióhoz csatlakozó természetvédők, vízitúrázók, horgászok, önkormányzati képviselők és helyiek tíz nap alatt csónakon és kerékpáron több mint 200 kilométert tesznek meg a Garam mentén, a forrástól a Duna-torkolatig. Eközben meglátogatják a tervezett revitalizációs projektek helyszíneit, beszélgetnek a helyi közösségekkel és szakértőkkel, valamint felhívják a figyelmet a folyóágak és vizes élőhelyek helyreállításának fontosságára. A vándorlás augusztus 31-én, vasárnap ér véget a Párkány melletti Garamkövesden.
„A Garam folyását a múltban nagymértékben módosították a folyószabályozások és duzzasztások, amelyek több tucat kilométerrel rövidítették meg a folyót, elpusztították természetes mellékágait és élőhelyeit, ennek következtében gyengült a táj vízmegtartó képessége is. Ennek ellenére még mindig megmaradt néhány értékes, természetes szakasz, amelyeket érdemes megvédeni”
– hívta fel a figyelmet Kristína Bocková, a WWF Szlovákia szóvivője.
A vándorlással a természetvédők azt akarják megmutatni, hogy a folyóélet helyreállítható, valamint hogy egy egészséges folyó a természetnek és az embereknek egyaránt hasznot hoz.
„A Garam olyan folyó, amely évtizedeken át megélhetést és életteret biztosított az embereknek és a természetnek egyaránt. Ma azonban a segítségünkre szorul. Vándorlásunkkal azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a Garam jövője mindannyiunk közös felelőssége – a természetvédőktől a vízitúrázókon át egészen a helyi önkormányzatokig”
– mutatott rá Martina Paulíková, a WWF Szlovákia vízvédelmi munkatársa. Hozzátette: egy egészséges folyó partvidéke képes visszatartani a vizet, mérsékelni a klímaváltozásból fakadó szélsőségeket, emellett teret ad a sportnak és a pihenésnek is.
Kapcsolódó cikkünk
A felmelegedés hatásait fokozza a nem megfelelő tájhasználat, és itt nemcsak a múlt hibáiról van szó – a rossz gyakorlattól ugyanis máig nem tudunk, vagy nem akarunk elszakadni.
Az évről évre ismétlődő aszályoknak egyfajta dominóhatásuk van. A 2024/2025-ös telet, tavaszt és kora nyarat is meghatározó csapadékhiány következményeit ugyanis tovább fokozza a korábbi években tapasztalt szárazságok negatív hatásainak felhalmozódása. Ez pedig a talaj egyre mélyebb rétegeinek kiszáradásához vezet Szlovákiában is, különösen a legintenzívebben művelt déli területeken. Ugyanakkor az aszály nem feltéltenül kellene, hogy automatikusan vízhiányt is jelentsen, az ugyanis Martina Paulíková ökológus, a Természetvédelmi Világalap (WWF) vízvédelmi munkatársa szerint hatékony és racionális vízmegtartó intézkedésekkel kiküszöbölhető lenne.
hogyan lehet megfogni a vizet a mezőgazdasági területeken;miért káros a folyók túlszabályozása;és miért hatékonyabbak a természetközeli megoldások a mesterséges víztározóknál.
Az egyre durvább aszályok Paulíková szerint nem írhatók kizárólag a klímaváltozás számlájára. Még ha a globális felmelegedés nyilván meghatározó tényező is ebből a szempontból, a hatásait tovább erősíti a nem megfelelő tájhasználat – és itt nemcsak a múlt hibáiról van szó, a rossz gyakorlattól ugyanis máig nem tudunk, vagy nem akarunk elszakadni.
Ismertek a klímaváltozás rövid és hosszú távú hatásai: felmelegszenek a vizek, hosszabbodnak a csapadékhiányos időszakok, egyre gyakoribbak a villámárvizek. Ahelyett azonban, hogy alkalmazkodnánk a megváltozott viszonyokhoz, folytatjuk azt a tájhasználatot és vízgazdálkodást, amely már a korábbi éghajlati körülmények között is káros volt
– magyarázza az ökológus, példaként említve a lápok lecsapolását vagy a víz „kivezetését” a tájból annak megtartása helyett.
A mértéktelen folyószabályozás, a medrek „kiegyenesítésének” is most szenvedjük el a következményeit: a folyók ezáltal olyanokká váltak, mint a csúszdák a strandon, vagyis nagyon gyorsan elvezetik a vizet, a tájban lévő, vagy a föld alatti vízkészleteknek így esélyük sincs feltöltődni.
Vízmegtartás a Csallóközben
Szlovákia ugyan 2022-ben elfogadott egy jó stratégiát az aszályok következményeinek mérséklésére, ezek az intézkedések azonban sajnos papíron maradtak. Paulíková a legsürgetőbb teendők között említi a víz megtartását közvetlenül a tájban, a mezőgazdasági területeken például úgy, hogy a már meglévő vízelvezető kanálisokat vízgyűjtő kanálisokká alakítják át, amelyek aszály idején párologtatják a vizet, és hűtik a környezetet. Fontos lenne a széltörő erdősávok visszatelepítése is az olyan mezőgazdasági területekre, amelyek óriási parcellákból állnak – ilyen a Csallóköz is. Ezek ugyanis megakadályozzák, hogy a szél még inkább kiszárítsa a talajt.
A gazdákat is motiválni kellene, hogy gondoskodjanak a víz megtartásáról.
Nagyon gyakran találkozom azzal, hogy a mezőgazdászok azt mondják, ez a környezetvédelmi tárca feladata lenne, nekik a vízmegtartás nincs a munkaköri leírásukban. Csakhogy ezeket az intézkedéseket mindnyájunk közös érdeke meghozni, legyen szó akár mezőgazdasági vagy erdős tájról, akár a lakóövezetekről
– hangsúlyozza Paulíková.
A másik legsürgősebb intézkedés az lenne, hogy a vízgazdálkodási vállalatok megszüntessék azt a gyakorlatot, hogy az árvízvédelemre hivatkozva rendszeresen lecsupaszítják a partszakaszokat, vagyis teljesen likvidálják a vegetációt. Ezáltal ugyanis tovább gyorsítják a víz elfolyását.
A vízmegtartó intézkedésekre a tájban van szükség, nem a folyókon
A szakértő kifejtette azt is, miért kellene előnyben részesíteni a természetközeli vízmegtartó intézkedéseket a szürke infrastruktúra (duzzasztógátak, mesterséges víztározók) építésével szemben. Utóbbiak folyamatos karbantartást és „tisztítást” igényelnek, amire Szlovákiában általában nincs kapacitás, így van olyan víztározó, amelynek már a 80%-a feltöltődött iszappal és egyéb hordalékkal. Ráadásul a duzzasztógátak és a vízerőművek miatt egyre inkább mélyülnek a folyómedrek. Előfordul az is, hogy a meder a talajszint alá süllyed, így ahelyett, hogy a folyó feltöltené a tájat vízzel, a gravitáció következtében valójában „elszívja” a vizet a talajból.
Ezenfelül sok víztározó rossz műszaki állapotban van, a szakértők növekvő átszakadási kockázatra figyelmeztetnek.
A víztározók nem vízforrások, ami az aszályos időszakokban is jól látható, amikor a nagy tározók szinte üresek. A víz forrása ugyanis maga a táj, nem pedig a műszaki létesítmények
– figyelmeztet az ökológus.
Szerinte azt kellene végre tudatosítaniuk a vízügyi szakembereknek, hogy a vízmegtartó intézkedésekre a tájban van szükség, nem pedig a folyókon.
Nem mindegy, hogy száraz vagy nedves-e a szivacs
Az lenne tehát a leghatékonyabb megoldás, ha bizonyos fokig „szabadjára” engednék a folyókat, hogy időközönként eláraszthassák a hullámtereket, vizes élőhelyeket.
Ezek nedves szivacsként működnek: áradás vagy nagymértékű csapadék esetén képesek magukba szívni és elraktározni a vizet, aszály idején pedig lassan visszajuttatják azt a tájba és a felszín alá, a talajba. Próbáljunk meg viszont vizet önteni egy száraz szivacsra: elfolyik rajta. Ugyanígy van a teljesen kiszáradt talajjal is – a víz végigfolyik rajta, vissza a csúszdaként funkcionáló folyókba
– fejtette ki.
Paulíková hangsúlyozta, hogy a kiszáradt folyóágak, lápok revitalizálása mellett nagyon fontos lenne a még meglévő árterek, vizes élőhelyek megőrzése is, hiszen ezek nemcsak lassítják a víz elfolyását a tájból, hanem áradás idején lehetővé teszik annak természetes szétterülését is kevésbé kockázatos területeken. Ennek egyik módja, ha úgy módosítanák a települések területrendezési terveit, hogy az ilyen területek tartósan beépítetlenek, beavatkozásmentesek maradjanak. Sajnos Szlovákiában sok esetben ez sem működik.
Legalább harminc éve beszélünk róla, mit kellene tenni az időjárási szélsőségek hatásainak mérséklésére, és harminc éve szisztematikusan ignorálják ezeket az intézkedéseket
– zárta a szakértő.
Kapcsolódó cikkünk
Egyre valószínűbb, hogy megismétlődik – akár súlyosabb formában – a 2022-es, történelminek nevezett aszály. Az ilyen mértékű szárazságok korábban csak néhány évtizedenként egyszer fordultak elő. Úgy tűnik, ezentúl két-háromévente számolnunk kell velük.
A drámaian csapadékhiányos tél és tavasz után a nyár sem kecsegtet túl sok jóval – figyelmeztetnek a meteorológusok.
A legnagyobb európai meteorológiai szolgálatok szezonális előrejelzései szerint nagy a valószínűsége, hogy a következő három hónapban tartós és kiterjedt anticiklonok fogják meghatározni Európa időjárását – ez pedig átlag feletti hőmérsékletet és újabb csapadékszegény időszakot jelent.
Egyre valószínűbbnek tűnik tehát, hogy megismétlődik – akár súlyosabb formában – a 2022-es, történelminek nevezett aszály. Az ilyen mértékű szárazságok korábban csak néhány évtizedenként egyszer fordultak elő. Úgy tűnik, ezentúl két-háromévente számolnunk kell velük.
Ínséges esztendő
Márciusban bejárták az internetet az Ínség-szikláról készült fotók: a budapesti Szabadság hídtól pár tíz méterre fekvő, természetes eredetű homokkő sziklaszirtről van szó, amely akkor bukkan elő, ha a Duna felszíni vízállása a magyar fővárosnál 94 cm alá csökken. A zátony viszonylag gyakran megjelent eddig is a nyári aszályok idején, arra viszont nem volt eddig túl gyakran példa, hogy márciusban – normális esetben a hóolvadás és a tavaszi áradások idején – tűnjön fel.
Már ha lett volna minek elolvadnia – a tél ugyanis nemcsak a síkságokon, hanem az Alpok és a Kárpátok hegyláncain is rendkívül csapadékszegény volt.
Pavol Faško, a Szlovák Hidrometeorológiai Intézet (SHMÚ) klímakutatója márciusban arról tájékoztatott, hogy Szlovákiában 1881 óta csak kétszer volt példa szárazabb téli időszakra, mint az idén. Nem javult sokat a helyzet tavasszal sem, az “aranyat érő” májusi esőből is csak alig-alig jutott néhány csepp. Az alábbi térképen látszik, hogy az ország számos pontján – és nem csak a déli régiókban – a lehulló csapadék mennyisége mélyen az 1991-2020 közötti átlag alatt maradt.
Mire számíthatunk?
Ha felidézzük a 2022-es történelmi aszály ökológiai és gazdasági következményeit, semmi jóra. Európa-szerte erdőtüzek tomboltak, komplett vizes élőhelyek száradtak ki, a víz oxigéntartalmának csökkenése miatt tömeges halpusztulásokat jelentettek például a Tiszán is.
A dél-szlovákiai járásokban a kukorica- és napraforgótermés 30–50%-kal esett vissza, súlyos hiány alakult ki a takarmányozásra szánt szénából is. Az Agrárkifizetési Ügynökség (PPA) éves jelentésében a 2022-es aszályt, amely miatt több mint 41 millió euró kártérítést fizetett ki a gazdáknak, természeti katasztrófának nevezte.
A szárazság azonban korántsem csak a mezőgazdaságra volt pusztító hatással. A bősi vízerőmű 2022 első felében a tízéves átlagnál egyharmaddal kevesebb áramot termelt, de félgőzzel működött az összes többi vízerőmű is. A Duna rendkívül alacsony vízállása miatt a teherhajók csak a szokásos rakományuk töredékét tudták szállítani, de előfordult az is, hogy teljesen leállt a hajóforgalom a folyó egyes magyarországi és romániai szakaszainak hajózhatatlansága miatt.
Ezen túl több tucatnyi településen kellett vízkorlátozást bevezetni, főleg Közép- és Kelet-Szlovákiában – tilos volt például ivóvízzel locsolni, autót mosni, vagy a medencét megtölteni.
A rozsnyói járásbeli Pacsán rendkívüli helyzetet is hirdettek az ivóvízhiány miatt, miután kiszáradtak a községi vízvezetéket ellátó források, és kiürültek a helyi víztározók is.
Mi lenne a megoldás?
A lehetséges megoldásokat felvázolja az Európai Bizottság múlt héten közzétett, Szlovákiáról szóló éves jelentése, amely nagy hangsúlyt fektet a klímaadaptációs intézkedések értékelésére, és amelyről itt írtunk bővebben.
A jelentésben rámutatnak, hogy a 2022-es aszály Szlovákia területének 20 %-át érintette súlyosan. Ez az arány a jövőben várhatóan nőni fog, ami a vízügyi ellenállóképesség erősítését sürgeti.
Ami a vízgazdálkosást illeti, az Eb jelentése szerint
Szlovákiának az új víztározók és az egyéb „szürke infrastruktúra” építése helyett a vízi ökoszisztémák állapotának javítására, az áradásokkal, valamint az aszályokkal szembeni ellenállóképesség növelésére és a folyó-revitalizációs projektekre kellene helyeznie a hangsúlyt.
Ugyanakkor, noha a szlovák helyreállítási és ellenállóképességi terv tartalmaz a vízfolyások revitalizációját érintő intézkedéseket, az Európai Bizottság szerint ezek nem elégségesek a kihívások kezelésére.
A bizottság a jelentésben arra is felhívta a figyelmet, hogy a környezetvédelmi minisztérium leállította azoknak a projekteknek a nemzeti társfinanszírozását, amelyekkel a zöld civil szervezetek sikeresen pályáztak a LIFE program keretében, és amelyek egy része éppen a vizes élőhelyek, kiszáradt holtágak revitalizálására, illetve a folyók eredeti, meanderező medrének visszaállítására irányulnak.
Miért fontos a természetes vízmegtartás?
A WWF Szlovákia egyik aktuális kampánya éppen az aszályok és a villámárvizek elleni védekezésre fókuszál. A természetvédők szerint a két probléma gyökere ugyanaz: az emberi beavatkozások miatt a környezet elveszítette a vízmegtartó-, illetve elvezető képességét, ezt pedig
csak természetes módszerekkel lehet visszaállítani: a vizes élőhelyek, ártéri erdők, holtágak revitalizálásával, a folyók kanyarulatainak visszaállításával, illetve talajkímélő gazdálkodással.
Az ártéri erdők és mocsarak egykor természetes módon szegélyezték a folyókat, és szivacsként működtek: áradások, esőzések idején magukba szívták a vizet és lassították annak elfolyását. Aszály idején pedig lassan visszajuttatták azt a tájba és a felszín alá, a talajba. A folyók vízhozama egyenletes maradt, a talaj megőrizte nedvességtartalmát, és a környező élővilág virágzott.
Mióta azonban a folyókat kiegyenesítették, a víz túl gyorsan elfolyik, és a betonnal burkolt mederfenéken vagy partokon keresztül nem jut tovább.
Ha megszakad a kapcsolat a folyó és a környezete között, a táj kiszárad, és ez katasztrófával egyenértékű aszályokhoz vezet
– figyelmeztetnek a természetvédők.
Kapcsolódó cikkünk Kassa-vidéki járás |
A Kassa-vidéki járás egyes falvaiban az elmúlt napokban vízhiányra lett figyelmes a Kelet-szlovákiai Vízművek (VVS) vezetése. A vállalat tájékoztatása szerint ez elsősorban a Kassához közeli Poproč, Ďurkov, Ruskov és Svinica csoportos vízellátást érintette.
A vízművek szerint a helyzet nem újdonság a lakosok számára, gyakorlatilag rendszeresen ismétlődik. A vízellátást azóta már sikerült stabilizálniuk.
A hétvégén szükségellátáshoz kellett folyamodnunk. Speciális, ivóvíz szállítására szánt szállítóeszközöket alkalmaztunk. A falvakba lajtos kocsival vittünk ivóvizet, és volt, ahol ideiglenes tartályokat helyeztünk el
– közölte a vízmű azzal, hogy a hirtelen megnövekedett vízhasználat nagy valószínűséggel a meleg időjárásnak és a medencék feltöltésének, illetve a kertek öntözésének volt köszönhető.
A vállalat véleménye szerint azért történt gond a vízellátással, mert Poproč községet jelenleg csak egy föld alatti vízforrásból látják el, és ez a forrás a hirtelen megnövekedő vízellátás esetén nem képes kellő mennyiségű vizet biztosítani.
Magyarbőd (Bidovce) ismét korlátozza az ivóvízellátást a VVS számára, amely a Ďurkov, Ruskov és Svinica települések vízműveit látja el. Az általuk szolgáltatott vízmennyiség korlátozása a vízforrás limitált kapacitásának köszönhető
– közölte a VVS.
A vállalat állításai szerint már dolgoznak a zábavai (Zábava) vízforrás rekonstrukciójának projektjén, és jelenleg a hájnyai (Hájny) vízforráson is javítások folynak, amelyből az átalakítások után a vállalat számításai szerint Poproč községet is kellő mennyiségű ivóvízzel láthatnák el. A vízművek tájékoztatása szerint a Ruskov, Ďurkov és Svinica települések számára a Starina felől érkező vízellátó rendszerre való bekötés jelenti a megoldást, amelynek a megvalósításához szükséges projekt már az engedélyeztetési folyamatban van. (TASR, Németi)
Kapcsolódó cikkünk Kassa/Jekefalva (Jaklovce) |
A hőség és a szárazság következtében a Ruzsini-víztározó vízszintje is jelentősen csökkent. A vízveszteség nemcsak a víztározóhoz gyakran ellátogató nyaralókat és a halászokat, hanem a víztározóban élő vízi állatokat is egyaránt érinti. A vízgazdálkodók szerint Európa-szerte száraz időszak van, ami a vízfolyások és víztározók szintjének természetes csökkenését is eredményezi. Állítólag nincs mitől félni, ugyanis a víztározó vízszintje továbbra is jóval az államilag megszabott értékek felett mozog.
Ahogy azt Marián Bocák, a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat (SVP) szóvivője az Új Szónak elmondta, a vízfolyások és víztározók vízszintjének csökkenése jelenleg szinte Európa teljes területére jellemző. „A folyók vízszintje aszályos időszakokban természetesen alacsonyabb. Vannak folyók, amelyek aszály idején teljesen kiürülnek. Ahol a vízfolyásokon emberileg kialakított vízszabályzó berendezések és építmények vannak, ott az előírásoknak megfelelően szabályozható az alattuk lévő vízszint. Más szóval, az ilyesfajta berendezések az árvízvédelem mellett elsősorban arra szolgálnak, hogy többletvíz idején vizet tároljanak, hiány idején pedig az alattuk lévő vízfolyásokat támogassák, hogy megőrizzék a folyó életét és a felhasználók (például a városok, a szennyvíztisztító telepek, az ipar – a szerk. megj.) igényeit. A rekreációs célok ebben az esetben az utolsó helyen állnak” – közölte lapunkkal az SVP szekembere.
Nincs vészhelyzet
Akik már korábban is jártak a Ruzsini-víztározó partján és látták, hogy normális esetben mennyi víz van benne, annak a jelenlegi állapot rémisztőnek tűnhet. A helyiek állítása szerint legutoljára 2015-ben volt hasonlóan alacsony a víztározó vízszintje, de ilyen kevés vizet még nem láttak benne. „Mindenki tisztában van azzal, hogy hónapok óta nem érkezett a térségünkbe kiadós esőzés, ezért az sem meglepő, hogy a víztározó vízszintje megcsappant. Ilyen kevés vízre én nem emlékszem, de a szakemberek szerint nincs mitől tartanunk, hiszen még most is bőven elég víz van benne” – nyilatkozta lapunknak Jozef Papcun, a víztározó partján működő szabadstrand tulajdonosa. A Ruzsini-víztározónak a vízszintje a tegnapi naphoz képest 321,61 méter tengerszint feletti magasságban tetőzött, ami a teljes térfogat 66%-át teszi ki. „A jogszabályban előírt legalacsonyabb szint 298 méter tengerszint feletti magasságban, a legmagasabb pedig 326,6 méter tengerszint feletti magasságban van. Ennek fejében még a korábbi évekhez képest sem kivételes a helyzet. A tározóba történő víz beáramlása ebben az esetben az aktuális időjárástól függ, a tározóból történő kiáramlást pedig a vízszerkezet alatti felhasználók igényeit és a folyó életének megőrzését figyelembe vevő jogszabály határozza meg. Mivel múlt év novembere óta nem volt a térségünkben kiadós eső, a víztározó vízszintjét csak az esőzések állíthatják vissza” – zárta Bocák.
Gyönyörű környezet
A Ruzsini-víztározó a Hernád gátjával a Bujnai-hegyek mély és kanyargós völgyében épült meg. Szlovákia egyik legszebb víztározójaként is emlegetik. A Fekete-hegység hegyei alatt két víztározó van. A főtározó, a Ružín I., 1967-ban épült, űrtartalma 59 millió köbméter, az 1972-be megépült kiegyenlítő víztároló, a Ružín II., űrtartalma 4,5 millió köbméter. A víztároló keskeny és hosszú, mivel a Hernád szűk völgyében épült. A tó helyenként a 60 méteres mélységet is eléri, területe 390 hektárt borít be. A víztározót a Herdnádon kívül a Hnilec és Béla patatok is táplálják. A víztároló vizét villanyenergia termelésre használják, gyönyörű természet és érdekes helyek ölelik körbe, ezek közül figyelemre méltó a szirtes Sivec, melynek kicsúcsosodó ormáról elbűvölő kilátás nyílik a víztárolóra. A smaragdzöld víztükrön és a sűrűn övező erdőkben való utazás felejthetetlen élményt nyújt, pontosan ezért a helyiség a turisták köreiben is közkedvelt úti cél. A víztároló vízfelszínén el lehet csónakázni a mélyből előbukkanó sziklás Szerelem szigetére vagy a Kis-szigetre.
Ezzel kapcsolatban említett néhány pozitív példát is, amikor az egyes önkormányzatok helyi szinten nyilvánítják védetté a hozzájuk tartozó partszakaszt. Szlovákia első ilyen, helyi védett területe a Garamszentbenedek melletti Garam-allúvium. Ennek része az az egykori, mára kiszáradt mellékág is, amelynek a revitalizálására a természetvédők most adományokat gyűjtenek.
A Garam-menti vándorlás résztvevői ahhoz az összeurópai kezdeményezéshez csatlakoznak, amelynek célja 2030-ig legalább 25 000 kilométernyi, szabadfolyású folyószakasz helyreállítása.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
