Huszonharmadik alkalommal menetelték végig a szervezőcsapat tagjai, a püspökök és a mindig fiatal résztvevők is a tinédzser korosztályt megszólító görögkatolikus ifjúsági zarándoklatot. Több mint háromszáz fiatal indult el Debrecenből, hogy Máriapócsra zarándokoljon augusztus 11. és 16. között.
A nyár most, augusztus derekán tombol a legjobban, a forróság olykor elviselhetetlen, de a falvak és városok közötti főutcák, a poros földutak és az árnyat adó erdei ösvények az ország keleti szegletében megteltek fiatalokkal. Különféle színű kendőkkel jelölt zarándokkeresztek után gyalogolva több mint háromszáz fiatal indult el Debrecenből, hogy Máriapócsra zarándokoljon augusztus 11. és 16. között.
Huszonharmadik alkalommal menetelték végig a szervezőcsapat tagjai, a püspökök és a mindig fiatal résztvevők a tinédzser korosztályt megszólító görögkatolikus ifjúsági zarándoklatot. Aki eljön, életre szóló élményekkel gazdagodik. Aki eljön, zarándokká válik, aki eljön, lehetőséget ad az Istennek, hogy megszólítsa lelkét. Aki eljön, társaság helyett közösségre talál.
A debreceni ismerkedős, játékos est és a nyitó vecsernye ráhangolódást nyújtott a színek szerint kisebb csoportokba beosztott nagy létszámú fiatalnak, majd Vámospércs, Nyíracsád, Nyírlugos, Nyíradony, Nyírlugos-Szabadságtelep, Nyírmihálydi, Nyírgelse érintésével, Nyírbogát, Kisléta, végül Máriapócs útvonalon a testi fáradtság és érzelmi töltődés mellett lelki történéseknek is részeseivé váltak ezek a fiatalok.
A főpásztorok, Kocsis Fülöp érsek-metropolita, Szocska Ábel és Orosz Atanáz megyéspüspökök a gyóntatásban, elmélkedésekben, együtt gyaloglásban is jelenlétüket ajándékozták a résztvevőknek.
Az idei mottóhoz („Bővelkedjetek a reményben” – Róm 15,13) kapcsolódva
(…)
Milyen is volt belülről a 23. görögkatolikus ifjúsági zarándoklat? – a kérdésekre a zarándoklat szellemi atyja, Seszták István főhelynök, a szervező, Vadász Viktória, valamint két résztvevő válaszolt a nagy út végén.
(…)
Mit kaptak a zarándokok és mit kapnak a szervezők, vagy épp maga az Egyház a fiatal zarándokoktól? – fogalmazódott meg a kérdés, amelyre Seszták István így válaszolt:
„Nagyon sok mindent kapunk mi tőlük. Egy ötnapos zarándoklat azért eléggé átalakítja az ember arcát, és átalakítja a fizikai állapotát is, a nem éppen ötcsillagos szálláshelyek és egyéb megpróbáltatások pedig megdolgozzák az embert. Mégis van igény erre a zarándoklatra: önmagában ez már, azt hiszem, egy reménysugár. Hogy mi mit tudunk adni? Leginkább azt, hogy próbáljuk megértetni velük, hogy a zarándoklás és a zarándoklat egy fantasztikus műfaj, ami kikapcsolja a zarándokokat abból a komfortzónából, amiben élnek, és egy teljesen más világba viszi át őket.
Én azt hiszem, hogy aki eljön ide, végigcsinálja, és még örül is neki, az rájön: nem a földi fiatalos jólét vagy biztonság az üdvözítő. Arra is szükség van olykor. De a zarándoklattal megéreztetjük velük, hogy a földi létünk egy folyamatos zarándoklás. S ez nagyon szorosan összekapcsolódik azzal az isteni erénnyel, amit reménynek nevezhetünk. Egy egyházi ember vagy egyházi vezető számára maga a remény, ahogy látja ezeket a fiatalokat közösen imádkozni, hogy külső felszólítás nélkül beszélgetni akarnak az Istennel.
A zarándoklatnak elsőleges célja, hogy istenélményt adjon, ami a mi esetünkben elsősorban a közösségen keresztül valósul meg, de nem abban szeretnék megerősödni, hogy ez egy jó közösség, hanem hogy jó az Isten útján járni, jó hívőnek lenni és az Istent követni.”
(…)
Az elmúlt zarándoklatok történetére Vadász Viktória főszervező, aki már húsz éve koordinálja a gyalogos zarándoklat gyakorlati megvalósulását, így emlékezett:
„Amikor elkezdtem a zarándoklat szervezését, akkor leginkább barátként vagy kortásként vettem részt benne. Ez az idő múlásával megváltozott, ahogy haladtam a korban, másképp tekintettem a zarándokokra, kvázi gondoskodó anyukaként voltam jelen. Nekem minden évben nagyon fontos ez a zarándoklat. Lehet, hogy fizikailag elfáradok, de lelkileg nagyon sokat kapok. Az, amikor látom, hogy 300 fiatal elindul együtt egy célért, egy felajánlásért az Istenszülőhöz, és végiggyalogolnak 100-120 kilométert, az nekem is erőt ad. Velük együtt megyek én is: értük, a közösségemért, a görögkatolikus egyházamért, a családomért. Nem feladatként élem meg, hanem azoknak segítek a háttérből, akik a forró nyári melegben gyalogolnak. Támogatom őket, igaz, kocsiba ülve, vagy cipekedve, vagy gondolva szükségleteikre, de én így vagyok mellettük. Így zarándokolok.”
(…)
S hogy kik is állnak a zarándoklat mögött? „(…) Egymás munkája nélkül összeomolna a szervezés. Másrészt: minden munkánk hiábavaló volna, ha nem állnának mellénk az egyházközségek, hívek, a parókusok, atyák, akik az út során befogadnak minket. Az idős néni süteménye éppoly fontos, mint a pályázati támogatás.”
(…)
További fotók megtekinthetők az ifjúsági gyalogos zarándoklat Facebook-oldalán. A beszélgetéseket hamarosan meghallgathatja és megtekintheti média csatornáinkon.
A teljes írás ITT olvasható.
Szöveg: P. Tóth Nóra
Fotó: Horváth Kristóf, utómunka: Zadubenszki Norbert
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
