Ma, augusztus 6-án van Mustó Péter jezsuita atya (1935–2023) halálának második évfordulója. Ami megtart című utolsó könyve párlata a benne felgyűlt, megérlelt bölcsességnek. A többi művéhez képest ebben gyakrabban reflektál kortárs gondolkodók írásaira.
A kötet egy kincsesbánya, szívből ajánlja Prokopp Katalin. Írását az ujvarosonline.hu nyomán közöljük.
Olyan volt számomra ennek a könyvnek az olvasása, mint egyfajta lelkigyakorlat a hétköznapokban. Ahogy haladtam vele – hol hosszabb, hol rövidebb részeket elolvasva –, többször váratlanul, mélyen meghatódtam, megérintődtem. Néha abszolút nem is értettem, miért pont az adott rész érkezett el hozzám. Nem tudnék egy egybefüggő, logikus gondolatmenetet végigvinni a könyv nyomán, így inkább szubjektív ízelítőt adok belőle; lejegyzek néhány olyan gondolatot, mondatot, melyek megragadtak szintetikusságukkal, valóságtartalmukkal, és néhol megemlítem a saját megélésemet is:
A modern ember életét a következő alapkonfliktus jellemzi, Hartmut Rosa német szociológus állítása szerint vágyik rá, hogy megérintődjön, miközben arra törekszik, hogy rendelkezésére állítsa a világot. Ez pedig feloldhatatlan feszültségként végighúzódik az élet minden területén. Egyrészt a dolgok, események kontrollja, irányítása, másrészt annak engedése, hogy azok csak úgy történjenek. „Hogy meghalljuk, ahogy a dolgok, események megszólítanak minket, és megtaláljuk a magunk kreatív, spontán válaszát.” [1]
Amikor kapcsolódásaimban a „világgal való” rezonanciát élek át, akkor vagyok elégedett az élettel.
Amikor egyszerre fontos, hogy elér valami és hogy én is tudok hatni. Ennek feltétele: a nyitottság. „A rezonancia élménye összeférhetetlen azzal az erőfeszítéssel, amellyel biztosítani szeretnénk a számunkra eredményes kimenetelt.” [2]
Jó volt, hogy Péter atya újra felhívta a figyelmem, hogy nem a hatékonyság és a munka határozza meg az élet értékességét.
Az elmélkedésről, amely Péter atya számára a szemlélődő imádságot jelenti, megállapítja: meditálni azért nehéz, amiért élni is nehéz. A jelenben mindig ott van az is, ami nekünk fájdalmas. [4] Az életben és a meditációban megtapasztaljuk, hogy Isten fölött nem rendelkezünk. De sosem hiába fordulunk felé. [5]
Számomra egy kibontakozó élmény Isten szabadságának és az én szabadságomnak a megengedése, amely mindig új kapcsolatra visz vele.
A következő részben kezd el Péter atya beszélni a kapcsolatokról, és az egymásra gyakorolt (kölcsön)hatásunkról, akár tudatában vagyunk, akár nem. „Nem dönthetünk úgy, hogy kivonjuk magunkat a minket érő hatások alól. De felvállalhatjuk ennek elkerülhetetlenségét, védtelenségét, kitettségét. Felelősségét.” [6]
Mélyen megérintett, ahogy a lélek megtartó erejének dinamikáját kibontja a könyv, például amikor arról ír: „A lélek rendezi, amin a jóra törekvés nem segít.” [7]
Sok évembe tellett, amíg eljutottam annak átfordítására, amit Péter atya Christian Bobin francia író, költő gondolataira reflektálva így fogalmaz meg: „Azt gondoljuk, akkor vagyunk reálisak, amikor azt tartjuk teljes valóságnak, ami teherként maga alá temet minket, s naivitásnak tartjuk a derűlátást.” [8] Számomra ehhez kapcsolódik egy pár fejezettel arrább a fényről szóló rész is: „A meditációban azt tanuljuk, hogy ne a sötétség ellen küzdjünk, hanem keressük a világosságot”. [9]
Segítőként, mások mellett álló emberként is kapunk gondolatokat.
„Kilátástalan helyzetben nem segítőre van szükség, hanem olyanra, akinek van tartása, amikor a másik nem érzi a talajt a lába alatt… A figyelmes jelenlétben bátorságra találhat a másik. Tartásra. Örömre, könnyedségre… Ebben a könnyedségben sok munka van. Hinni Isten jóságában – sokat kíván.” [10]
A könyv utolsó részében, az atomfizikából vett gondolatok nyomán, újra a lélekről szól, mely „képes elviselni a bizonytalanságot”.
[1] Mustó Péter SJ – Hári Ildikó SSND: Ami megtart, Jezsuita Kiadó, 2023. 66.
[2]. uo. 14–19.
[3] vö. uo. 30–33.
[4] vö. uo. 35.
[5] uo. 41.
[6] 72.
[7] 82.
[8] 118.
[9] 146.
[10] 125–127.
[11] 165–166.
Forrás: szerzetesek.hu; ujvarosonline.hu
Fotó: jezsuitakiado.hu/Földházi Árpád
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
