Hónapok óta nem érkezik sem élelmiszer, sem gyógyszer a palesztin enklávéba, miközben áramhiány bénítja a mindennapokat, és folytatódnak a bombázások. Ibrahim Faltas ferences szerzetes, a Szentföldi Kusztódia vikáriusa megrendítő szavakkal írt a gázai gyermekek szenvedéséről. Írása, mely július 24-én jelent meg a Vatican News oldalán, egyben kiáltás is a világ felé.
„Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.” (Mt 5,6) A gázai emberek tragikus helyzete és a tehetetlenség érzése oda vezet bennünket, hogy elveszítjük a reményt és a bizalmat. Mégis, az a bizonyosság, hogy a gázai éhezők és szomjazók egy nap majd betelnek, megerősíti elkötelezettségünket, hogy követeljük az igazságot.
Tiltakozó demonstráció
Július 20-án, vasárnap a kétségbeesés és az elfeledettség érzése arra vitte a gázai embereket, hogy tömeges tiltakozó tüntetést szervezzenek, és így üzenjenek a világnak: gyermekek halnak éhen. A lakosság hónapok óta szenved a túléléshez szükséges alapvető szükségletek hiányától, testük a közel két évnyi nélkülözés és szenvedés után legyengült és törékeny. Hónapok óta nem érkezik élelmiszer, gyógyszer és áram a Gázai övezetbe – ezeket a létfontosságú szükségleteket mindössze néhány kilométerre zárják el azoktól, akiknek szükségük lenne rájuk, és ez embertelen. A mentőszirénák hangja hosszú és fülsiketítő zajt kelt, és ennek fel kellene ébresztenie azoknak az eltompult lelkiismeretét, akik némán szemlélik a mészárlást, amely népirtássá válik, amikor az éhezőktől megtagadják az ételt, a szomjazóktól a vizet. Ez a legnagyobb botrány, egy olyan világ kitörölhetetlen szégyene, amely a gazdasági érdekeket és a hatalomvágyat az értékskála tetejére helyezte, az emberi életet és az emberi jogok tiszteletben tartását pedig a legalsó helyre.
Halál élőben
Idősek, fogyatékkal élő emberek és gyermekek teszik ki annak a népességnek a nagy és sebezhető részét, amelynek nincs többé otthona, és talán már földje sem – annak a népességnek, amely halálos támadásoknak van kitéve, miközben sátrakban és rögtönzött menedékekben alszik. Azok rendkívül nagy számához, akik elvesztették életüket, akik még mindig a romok alatt rekedtek, akik megsebesültek, akik elárvultak, most hozzáadódik azoknak a fájdalmasan magas száma, akik az éhezés miatt haltak meg. A világ tudja, hogy már hónapok óta számtalan gyermek szenved alultápláltságtól, és hogy ezrek haltak meg az éhezéstől a Gázai övezetben. Hihetetlennek tűnik, de mindez csupán néhány kilométerre történik attól a világtól, amely szükségén felül fogyaszt és elpazarolja a létfontosságú erőforrásokat. A világ élőben nézi az éhen haló gyermekek elkerülhető halálát: a 900 áldozat közül, akiket meggyilkoltak, miközben megalázva, egy darab kenyérért álltak sorba, a legtöbben apák voltak, akik megpróbáltak élelmet szerezni a családjuknak. Azok, akiknek sikerült hazatérniük valamivel, amivel túlélhettek volna, gyakran már holtan találták gyermekeiket. Egy videó szívszaggató tragédiát láttat: egy idős és törékeny férfi, aki, miközben ételért állt sorban, meghalt az éhezés és a hőség miatt. Ez a barátaim mindennapi, fájdalmas valósága Gázában, ahogy sok más emberé is – emberi lényeké, gyermekeké, akik megérdemlik, hogy nemzeti vagy vallási megkülönböztetés nélkül tiszteljék őket, mint a világ összes gyermekét.
A szenvedés képei, amelyek egyesítik a lelkiismereteket
Ez alatt a hosszú ideje tartó erőszak alatt a szenvedés képei – a gázai gyermekeké, fogyatékkal élőké és az időseké – voltak azok, amelyek egyesítették azok lelkiismeretét, akik tehetetlennek érzik magukat e mérhetetlen gyötrelem láttán, akik nem akarnak cinkostársak lenni abban, ami történt és ami továbbra is történik Gázában. A gázai gyermekek mély, szomorú tekintete, a szenvedés és az éhezés miatt hullatott könnyeik, a súlyos testi és érzelmi megrázkódtatás mind egy-egy néma sikoly az emberiség felé. A Szentatya erőteljes felhívásait, a mentőszirénák szívfacsaró hangját, a nemzetközi civil társadalom mozgósítását, az államfők, tekintélyes vezetők és kiemelkedő személyiségek szavait mind figyelmen kívül hagyják azok, akik továbbra is mindenféle fegyvert emelnek a fegyvertelenekre, és akik nem fogják fel, hogy a megtagadott jogok olyan örökséget jelentenek, amit nem lehet kitörölni a történelemből. A gázai gyermekek tekintete, könnyei, összetört és reszkető kis testei felháborítanak bennünket, és arra késztetnek, hogy békéért kiáltsunk, hogy éhezzünk és szomjazzunk az igazságra!
Forrás és fotó: Vatican News angol nyelvű szerkesztősége
Hollósi Judit/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
