Ádám László írása:
Úgy tűnik, semmiképpen sem járhatnak jól. Ha például a férfi pénzes és
sikeres, a nő azért panaszkodik, mert párja elhanyagolja őt, nem tölt vele
elegendő időt. Ha pedig a férfi érzelmileg elérhető és gondoskodó, a nő azért
panaszkodik, mert párja nem elég pénzes és sikeres. Nem tudja a férfiút
eszményíteni, nem találja őt érzékien vonzónak, mert hiányolja az érzelmi,
illetve az anyagi ellátást. És hajlamos másnál keresni a boldogságot.
A fentebb vázolt két lehetőség, úgy tűnik, kölcsönösen kizárja egymást. Ha van
pénzed, nincs időd; ha van időd, nincs pénzed – mondja Murphy.
Mindamellett létezik középút, és észszerű lenne azt választani, az emberek jó
része azonban nem hajlandó megalkudni. Kevesebbel, mint a minden nem érik
be. Anyagi és érzelmi jólétet akarnak: sikert és vagyont, valamint meghittséget
és szenvedélyt. És ha nem elképzeléseik szerint alakulnak ügyeik, hajlamosak
kilépni a kapcsolatból, mással kezdeni új vállalkozást.
Ha valaki saját akaratából fordít hátat kapcsolatának, többnyire úgy hiszi,
jobbat is találhat. Van valahol valaki, aki mentes korábbi társának
gyengeségeitől. Valaki, aki többet kínál. Megkapja tőle, pontosan azt, amire
mindig vágyott: a feltétlen elfogadást, a gondoskodást, a hűséget, az izgalmat, a
korlátlan szerelmi örömöket, a rajongást s egyebeket. Ám ha talál valakit,
hamarosan ráébred, hogy új párja sem úgy „működik”, ahogyan ő szeretné.
Gyakorta előfordul, hogy a nő elhagy egy megbízható, de középszerű és
„unalmas” férfit egy másikért, akitől jobb anyagi ellátást vagy izgalmasabb
életet remél. Nem ritkán azonban rajtaveszt, mert a férfi nem akarja elkötelezni
magát, nem mutat hajlandóságot az anyagi és érzelmi befektetésre. Vagy sokkal
kevesebbet tud nyújtani, mint a nő gondolta. Kiderülhet például, hogy a
kiszemelt férfiú álmodozó, aki magát és a nőt is elbolondította a szebb jövő
ígéretével. A nő odébbáll, s valószínűleg újrapróbálkozik. Megtörténhet, hogy
ugyanannál a középszerű, de megbízható és odaadó férfinál köt ki, akit
elhagyott.
A kapcsolatban élő férfi pedig érezheti úgy, hogy kimarad valamiből. Elképzeli,
milyen lenne a legényélet. Sportautót birtokolna, fiatal és vonzó nőkkel
ismerkedne, velük forró érzéki kalandokba keveredne. Elválik ágytól-asztaltól,
mert úgy gondolja, találhat vonzóbb és izgalmasabb nőt, mint a párja. Álmai
azonban legtöbbször nem válnak valóra. Hamar ráébred, hogy ő bizony nem az
élet császára. Rendszerint nincs, illetve – a vagyonmegosztás után, tetézve a
tartásdíjjal – nem marad annyi pénze, hogy megvalósítsa elképzeléseit. A
párkeresők piacán kudarcot vall, mert tombol a verseny, és a nők igényei az
eget rohamozzák. Azon nők, akiket ő vonzónak talál, rendszerint nem méltatják
figyelemre, mert nem tud felmutatni a hölgyek képzeletét megragadó, királynőhöz méltó javakat. Hamar ráébred, hogy nehezen találhat különbet volt
párjánál. Vágyakozva gondol a családi élet biztonságára, és hiányoznak neki
gyermekei is.
Ha valaki képes és hajlandó tanulni kudarcaiból, és kész megismerni a nemek
vágyai és törekvései közötti alapvető különbségeket, végül megbékélhet
sorsával, és új életet kezdhet. Ha tartós kapcsolatot szeretne, figyelembe kell
vennie a másik fél alapvető igényeit és szükségleteit. A férfinak megfelelő és
megbízható anyagi és érzelmi ellátást kell nyújtania, és nem oszthatja meg
erőforrásait más nőkkel. A nőnek pedig ellen kell állnia a kísértésnek, hogy
más férfiaktól is szerezzen anyagi és érzelmi ellátást.
A nők legfőbb törekvése, hogy lehetőség szerint a legkisebb ráfordítással a
legmagasabb szintű anyagi és érzelmi támogatáshoz jussanak. Ha férfi nem
tudja vagy nem akarja kiszolgálni a nő igényeit, illetve nem várakozásának
megfelelően viselkedik, akkor a hölgy hajlamos leértékelni, és habozás,
megfontolás nélkül, gyakorta megalázó módon eldobni a jeles urat.
Ugyanolyan gyorsan elszakad tőle, mint ahogyan csatlakozott hozzá.
A férfiak alapvető vágya pedig, hogy lehetőségeik szerint a legkisebb
ráfordítással minél több vonzó és fiatal (termékeny) nőt terítsenek le. Ha a nő
nem tudja vagy nem akarja kiszolgálni a férfi igényeit, illetve nem
várakozásának megfelelően viselkedik, akkor az úr odébbáll… És így tovább,
és így tovább.
A nők úgy gondolják, nem adják fel önállóságukat mindaddig, míg nem
találnak nagyra törő terveiknek megfelelő párt. Csakhogy, tudjuk – a dal
szövegét Zágon István írta –, „a királyfi oly kevés”. A nők jó része nem
alkuszik. Csatlakozik egy vagy több jelesebb úr háreméhez, aki pedig ezt
valamiért nem teheti, inkább él egyedül. Ezért aztán a férfiak többsége is
hoppon marad. A teremtés kevésbé szerencsés gyermekei nem ok nélkül érzik
magukat a korlátlan szabadság vesztesének. Szerezzen magának ellátást
mindenki, mondja Természet Ősanyánk – a nők támogatást, a férfiak megtermékenyíthető nőt –
onnan és úgy, ahonnan, illetve ahogyan tud.
Bizonyos vallási csoportoknál a feleség és a férj kötelezettségeire vonatkozó
szabályok elismerik a nemek közötti alapvető különbségeket. A nőknek
támogatniuk kell férjüket, nem pedig versenyezni vele a családfenntartó
szerepéért. Felügyelniük kell a háztartást, és gondozniuk a gyermekeket. A
férfiaknak pedig el kell kerülniük a változatos szerelmi élet csábítását,
keményen kell dolgozniuk feleségük és gyermekeik jóléte érdekében, valamint
szeretetteljesnek és nagylelkűnek kell lenniük, s időt kell szánniuk családjukra.
Az ilyen szabályok megalkotásával e csoportok megkísérlik helyreállítani a
házasság hagyományos alapjait.
Felmérések szerint a nők jellemzően azért kacsintgatnak kifelé a kapcsolatból,
mert elégedetlenek párjuk befektetési hajlandóságával, és már nem tudják
eszményíteni őt. Vagy találkoznak valakivel, aki több anyagi és érzelmi
erőforrást tud nyújtani. A férfiak pedig többnyire a visszautasítás, a túlhajtott
házasélet hiánya miatt keresik másnál a boldogságot. Tudniillik párjuk
szűkösen méri vagy megvonja tőlük az ágy örömeit. Vagy találkoznak
valakivel, aki vonzó és elérhető.
A mondottakból következik, hogy nőnek és férfinak kölcsönösen előnyös
kapcsolatra kellene törekednie. Dolgozniuk kellene mindkettejük alapvető
vágyainak és szükségleteinek kielégítésén. Továbbá határt kellene szabniuk
természetes késztetéseiknek a kapcsolat fenntartása érdekében. Ha így járnának
el, akkor nagyobb eséllyel táplálnának meleg érzéseket egymás iránt, és
nagyobb eséllyel maradnának együtt.
Az együttélés egyik legnagyobb próbatétele elfogadni, hogy nőnek és férfinak
egyaránt van saját élete, szempontjai, véleménye és (a másik számára)
bosszantó jellemvonásai, szokásai. Ezek, illetve a nemek közötti alapvető
különbségek szívósan ellenállnak minden megváltoztatásukat célzó
törekvésnek. Ezért – tetszik nekünk vagy sem – a csalódások és összeütközések
elkerülhetetlenek. Egy részüket remélhetőleg kivédhetjük, ha megbékülünk a
gondolattal, hogy párunk viselkedése nem függ kívánságainktól, és ha nem
várunk tőle többet, mint amit ő képes megadni.
Fájdalom, Hölgyeim és Uraim! Az élet nehéz. Olyannyira, hogy végül
mindenki belehal.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
