Máris bejelentették, mikor lesz jövőre a 35. Művészetek Völgye Kacsinecz Krisztián2025. 07. 29., k – 12:19
10 nap, 130 ezer látogató, 40 helyszín, 3300 program. Vasárnap véget ért Magyarország legnagyobb összművészeti fesztiválja, a Kapolcs, Taliándörögd, Vigántpetend hármast felölelő Művészetek Völgye.
A fesztivál idén új helyszínekkel, teltházas programokkal várt mindenkit a három faluban. Nézőszámban a tavalyi évhez képest ismét növekedés volt tapasztalható, a 10 nap alatt összesen 130 ezer völgylakó töltötte meg élettel az udvarokat.
A zene mellett természetesen a többi művészeti ág sem maradhatott ki. A MűvészVölgy Kúria ráadásul nem csak ebben a 10 napban, de egész évben képzőművészeti és kulturális programokkal várja látogatóit.
A fesztivál idén is nagy lépést tett a zöld megújulás irányába. A korábbi években elkezdett fenntarthatósági stratégia mentén ismét csökkent a nem újrahasznosítható hulladék mennyisége, a vendéglátóhelyek mindegyikében lehetett az idei évtől vegetáriánus ételeket is kapni, illetve bármilyen érzékenységgel is jót lehetett enni a fesztiválon, amiben a tájékozódást a most bevezetett gasztrotérkép is segítette.
A fesztivál munkáját a Green Destinations is elismerte, a Good Event Engaged minősítéssel jutalmazták az évről-évre tett újabb zöld lépéseket. A fesztivál ezzel a világon az első 10 olyan rendezvény közé került, ami megkaphatta ezt a címet.
A környezeti törekvések mellett a fesztiválon a társadalmi felelősségvállalás is nagy hangsúlyt kapott: többek között ingyenes mammográfiai szűrővizsgálatra volt lehetőség, a véradáson a 10 nap alatt 1382 ember összesen 520 liter vért adott napijegyekért, míg a Segítő Udvar állandó helyszínként az akadályozottsággal élők világát hozta közelebb a völgylakókhoz. A közönség szórakozását és kikapcsolódását 156 völgyönkéntes és közel 500 munkatárs segítette.
A Művészetek Völgye jövőre már 35. alkalommal kerül megrendezésre, és már a dátum is ismert: 2026. július 17. és 26. között várja a fesztiválozókat az ország legnagyobb összművészeti fesztiválja. A leglelkesebb rajongók kedvezményes áron már július 28-tól beszerezhetik a 10 napos bérletüket.
Kapcsolódó cikkünk
Nem fordul elő túl gyakran, hogy szlovák fellépő érkezik a Művészetek Völgyébe, most azonban egy olyan előadóművész pótolta ezt a hiányt, aki az egyik legelmélyültebb, s egyben legfelszabadultabb koncertjét adta a fesztiválnak. A jazz határait feszegető énekesnő, Sisa Fehér Taliándörögdön, Harcsa Veronika udvarában mutatta be legújabb, Mammatus című lemezét, amellyel 2024-ben elnyerte az Év Jazzalbuma díját.
A koncert előtt az énekesnőt sikerült elcsípnünk egy rövid beszélgetésre. A beskatulyázhatatlanság és a disztópikus jövő romantikája mellett szóba került az is, hogy miért költözött vissza néhány éve Szlovákiába.
Jártál már valaha ezen a vidéken?
Gyerekkoromban sokat jártunk fürödni a Balatonra, de ezekben a falvakban még sosem voltam korábban. Nagyon tetszik a fesztivál atmoszférája, családias hangulata. Nem nagyon szeretem a nagy, „reptéri” fesztiválokat, ez a megoldás, hogy a programokat tulajdonképpen a falusi házak udvaraiban rendezik meg, sokkal autentikusabb, „organikusabb”.
Legújabb albumod címe – Mammatus – egy különleges felhőtípusra utal, amely a viharfelhők felszakadása előtt jelenik meg, szimbolizálva a hanyatló társadalmat, de egyben a jövőre vonatkozó reményt is. Ezt a kettősséget egy korábbi interjúban úgy fogalmaztad meg, hogy a dalokban megpróbáltad romantizálni a disztópikus jövőt. Ez mit jelent pontosan?
Természetesen foglalkoztatnak azok a kérdések, amelyek a legtöbb kortársamat is – globális felmelegedés, túlnépesedés és még sorolhatnám. Úgy tűnik, az emberiség nem igazán tud mit kezdeni ezekkel a problémákkal, ezért sok barátom, ismerősöm egyáltalán nem akar gyereket vállalni, mert arra számítanak, hogy nagyon nehéz jövő elé nézünk, és ez ráadásul már nem is a távoli jövő.
Ugyanakkor ha az embernek nincsen hatalma, nincs befolyása ezekre a dolgokra, akkor egyedül a pozitív hozzáállás marad neki, vagyis az, hogy a jó dolgokra fókuszáljon. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy képesek legyünk valami pozitívat teremteni a környezetünkben. Úgy azonban nagyon nehéz, ha az ember rezignálttá válik, ami Szlovákiában gyakran megtörténik.
Én is kissé belecsúsztam ebbe, de amikor teherbe estem, elhatároztam, hogy megpróbálok egy másik, pozitívabb szemléletmódot keresni – és éppen ez a törekvés határozta meg az egész album hangulatát. A legtöbb dal a mai társadalmi kihívásokat boncolgatja, és azt, hogyan mutatom majd meg ezeket a még meg nem született gyermekemnek. Gyengédséggel és optimizmussal, ugyanakkor disztópikus részletekkel is – a realizmus kedvéért (nevet).
Ez az album lett 2024-ben az év jazzalbuma. Az Espirit-díj a műfaj legkomolyabb elismerése Szlovákiában, melyet egy nemzetközi zsűri ítél oda. Vágytál erre az elismerésre?
Természetesen örültem neki, bár a díjátadón sajnos nem tudtam részt venni, mert egy héttel korábban született meg a második gyermekem. Ugyanakkor egyáltalán nem számítottam rá, mert azt gondoltam, hogy a zenénket semmilyen kategóriába nem lehet besorolni, főleg nem a tradicionális jazz műfajába.
Bár az is igaz, hogy 2023-tól már alternatív jazz kategóriában is osztanak ki Grammy-díjakat. Mi is valami ilyesmit játszunk. A hangszerek ugyanazok, mint egy jazz-zenekarban – fúvósok, nagybőgő, billentyűk, dob –, ami kiegészül modern szintetizátorhangzással is, és fontos szerepet játszik az improvizáció, de a szerzemények nem követik a hagyományos jazz standardjának mintáit és szerkezetét.
Az albumot a Slnko Records adta ki, amely bár a legszínvonalasabb független lemezkiadó Szlovákiában, a jövője mégis elég bizonytalan. Mit gondolsz a független kultúra aktuális helyzetéről, túl fog élni?
Szerintem igen. A Művészeti Alap egy remek intézmény, sok művészt és akciót támogatott, de az is igaz, hogy a biztos anyagi háttér miatt volt olyan rendezvény, amit nem igyekeztek jobban propagálni, nem tettek bele több munkát, hogy minél több emberhez eljusson. Abban bízom, hogy ez az időszak megtanít minket is arra, hogyan vonzzuk be jobban a közönséget, hogyan váljunk függetlenebbé az állami dotációktól. A művészetnek szüksége van az emberekre, az embereknek pedig, még ha sokan nem is értenek ezzel egyet, szükségük van a művészetre.
Persze minden fellépés nagyon költséges, manapság pedig kevesen engedhetik meg maguknak a magas jegyárat, ilyenkor jönnek képbe a különféle alapítványok. És vannak olyan alternatív vagy kísérleti produkciók, amelyeket szinte lehetetlen megvalósítani támogatás nélkül. Az, hogy nem a széles közönségnek szólnak, és így nem „önfenntartók”, még nem jelenti azt, hogy ne lenne létjogosultságuk. Gyakran épp az ellenkezője igaz. Ezért szimpatikus számomra az a koncepció, hogy ne a széles közönség, hanem egy szakmai bizottság döntsön a megvalósításukról.
Ez igaz az én produkciómra is – hattagú a zenekar, négyen Prágából érkeztek a Művészetek Völgyébe, így a csehországi szerzői jogvédelmi szövetség (OSA), a Művészeti Alap és a budapesti Szlovák Intézet támogatása nélkül nem valósulhatott volna meg.
Te is Prágából érkeztél?
Nem, három éve visszaköltöztem Szlovákiába, előtte tizenhét évig éltem külföldön.
Miért költöztél vissza?
Azt akartam, hogy a gyerekeim ismerjék a nagyszüleiket, és akkoriban volt egy ilyen hullám, sok fiatal visszajött. Aztán így jártunk – a dezinformációs kampány elérte a célját. Most pedig ismét fontolgatjuk, hogy elmegyünk.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
