Idén június 1. és 4. között Olaszországban tartottak találkozót a Cursillo Mozgalom koordináló szerve, az OMCC és a nemzetközi csoportok vezetőinek részvételével. 2023. április 26-a óta a Cursillo Mozgalom Európai Titkárságának vezetésének szolgálatát Magyarország végzi. Várdai Judit, az Európai Titkárság (GECC) vezetője számolt be a találkozóról.
A GECC vezetősége tagjai – Várdai Judit (elnök), Szűcs Imre atya (lelkivezető), Scharle András (alelnök), Scheiling Tamás (kancellár) és Pál Annamária (titkár). Magyarországországon tíz egyházmegyében van aktívan jelen a Cursillo Mozgalom.
– Hogyan épült fel, miként zajlott az esemény?
– A legfontosabb élményem, hogy bár nagyon különböző országokból, kultúrából, egyházi hagyományokból érkeztünk, a közös imádságok, a barátság erejével könnyen rá tudtunk hangolódni egymásra.
A találkozót az OMCC koordinálta. Erőt és lendületet adott, hogy, a napi imádság és szentmisék mellett, minden témát a Szentlélek irányítására bízva hosszas imádság előzött meg. Így a megbeszélések, bár sokszor nagyon különböző álláspontokat ütköztetett, baráti, békés, előremutató hangulatban zajlottak. A legfontosabb témák a megújulást, a szinodalitás útját, illetve az ifjúság megszólításának, mozgalomban tartásának kérdéseit járták körül.
Természetesen sor került az OMCC és a nemzetközi csoportok beszámolóira is. Mit tettünk az elmúlt két évben, és milyen terveink vannak a jövőre nézve? Mi négyen, akik Európa országait képviseltük, beszámoltunk az egyes országok cursillós helyzetéről. Amikor megbíztak minket az Európai Titkárság (GECC) vezetésével, megfogalmaztuk, hogy a hídszerepre fogunk törekedni.
Az alapkarizmánk – a barátságon keresztüli apostolkodás – megőrzősét, az Alapeszmék betartását fontos küldetésünknek tartjuk. Büszkén mondhatom, hogy Magyarország a legaktívabb cursillós országok közé tartozik Európában. Sokszínűségünk fontos alkotóeleme a börtön-, illetve a református cursillo is.
Európa tizenhárom országában működnek cursillós közösségek, és tíz különböző nyelven beszélünk. Ez nemcsak nyelvi, hanem történelmi, kulturális és temperamentumbeli különbözőségeket is jelent. Ebben a nemzetközi közegben kell megtalálnunk, megfogalmaznunk az egységes törekvéseket, a közös célt. Terveink között szerepel 2026-ban egy Európai Találkozó (ultreya) megszervezése Mallorcán, a Cursillo Mozgalom bölcsőjében, és egy európai imaháttér, imalánc létrehozása is.
– Hogyan látja az OMCC és a nemzetközi csoportok együttműködését? Érzékelhető volt köztük az egység ?
– Az OMCC és a nemzetközi közösségek együttműködése valóban példaértékűnek számít. Nem csupán formális vagy szervezeti szinten volt érzékelhető az egység, hanem a mély lelki összhangban is. A különböző országokból érkező cursillisták testvérként köszöntötték egymást, hiszen ugyanaz a lelkiség, ugyanaz a küldetés és ugyanaz az élő Krisztus iránti szeretet köt össze bennünket.
A testvéri szeretet kézzel fogható volt a személyes kapcsolatokban is: ölelésekben, figyelmes gesztusokban, nyitottságban, érdeklődésben és a közösen elmondott imákban. Még akkor is, ha a nyelvi korlátok olykor-olykor akadályt jelentettek, a szív szavát mindenki értette. Az OMCC koordináló szerepe kulcsfontosságú abban, hogy ezek az eltérő háttérrel rendelkező közösségek egymást erősítve, tapasztalatokat megosztva, egymás hitéből is töltekezve tudjanak tovább haladni a közös úton – „a remény zarándokaiként”.
– Gondolom, sor került a tapasztalatok megosztására is, hogy ami más országokban már jól működik, az itthon is megvalósuljon.
– Igen fontos téma volt például, hogyan tudjuk a fiatalabb korosztályt bevonni a mozgalomba. Horvátországban és Latin-Amerikában igen erős a fiatal cursillisták közössége, akik aktívan szerveznek eseményeket, képzéseket, lelkigyakorlatokat a saját korosztályuknak. Ezek a programok erősítik az összetartozásukat, és így együtt könnyebben teremtenek kapcsolatot az idősebbekkel is. Ezek a tapasztalatok hasznosak lehetnek a számunkra, miután a magyar valósághoz igazítottuk őket.
– Milyen célkitűzéseket sikerült megfogalmazni az olaszországi találkozón?
– A cél mindannyiunk számára kézenfekvő volt: a Cursillo Mozgalom életben tartása, megújítása az idők jeleinek figyelembevételével. Az ehhez való utat kutattuk a megélt tapasztalatok alapján. Az OMCC összegzésére várunk még, de abban mindannyian egyetértettünk, hogy apostolkodni kötelességünk. Ezt pedig hiteles élettel, tanúságtétellel, szeretettel tudjuk művelni.
– Lehet-e ez az esemény fordulópont vagy megújulási impulzus a magyar Cursillo Mozgalom számára?
– A közös élmény, az egységtudatunk megerősítése inspirál és lendületet ad nekünk. Ha mindezt itthon is tovább tudjuk adni, és eköré szervezni a közösségi folyamatokat, akkor az valódi megújulással járhat.
A vezetőségi megbeszélések után még két fontos programot szerveztek az olasz cursillisták. Az első egy világtalálkozó volt, amin mintegy háromezer cursillós vett részt a világ minden tájáról. A másik a lelkiségi mozgalmak közös imaestje a Szentatyával, a Szent Péter-bazilika előtti téren.
– Hogyan élték meg, hogy ennyi cursillistával lehettek együtt? Mit adott önnek ez a közösségi tapasztalat?
– Nagyon nagy élményként maradt meg, ahogy megtöltöttük a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikát. Nem kevesen jöttek népviseletben, ezzel is hangsúlyozva nemzeti hovatartozásukat. Például a japán cursillós lányok kimonót viseltek. Az elfogadás, a rácsodálkozás és a szépség együtt volt jelen: az ölelések, a mosolyok, a közös éneklések és a szentmise mind-mind az összetartozás érzését mélyítették el bennem. Az egyetemes könyörgések öt különböző nemzet nyelvén hangzottak el. Bogi, aki ezután egy héttel Budapesten kapta meg a bérmálás szentségét, nagyon izgult, mert az első könyörgésre őt kértük fel. Örömmel és büszkeséggel vegyes megrendüléssel hallgattuk a magyar nyelvű imádságot. Fontos a szeretetközösség az Egyházban, küldetésünk van a társadalom evangelizálásában. Krisztus számít ránk!
– Melyik esemény vagy pillanat volt a legemlékezetesebb az ön számára a hét során, és miért?
– Több ilyen élményem is van, de csak kettőt emelnék ki közülük. Az egyik a magyar közösséghez kapcsolódik. Kálmán József atya egy katakombában celebrált nekünk szentmisét, és mindannyian a paténára tehettük saját felajánlásunkat. A másik meghatározó élményem a lelkiségi mozgalmak Szent Péter téri imaestjéhez kötődik. Meleg volt, sokan voltunk, lassú volt a térre bejutás. Több ezren vártuk a Szentatyát, hogy velünk imádkozzon. Csendben és tisztelettel várakoztunk. Mögöttünk egy ázsiai házaspár állt egy kisgyermekkel. Két székük volt, amelyeken felváltva pihentek a hosszú várakozás alatt. Az egyik széket felajánlották nekünk, mi pedig hálából vizet adtunk nekik.
Örömmel fedeztük fel, hogy ugyanolyan sálat, a cursillós világtalálkozón kapott ajándékot viseljük. Ez is erősítette bennünk az összetartozás élményét. Sajnos – a kötött repülőjáratok miatt – a másnapi pünkösdi szentmisén már nem tudtunk személyesen részt venni és meghallgatni Leó pápa pünkösdi homíliáját, amelynek központi gondolata ez volt: „A Szentlélek megnyitja a határokat bennünk és egymás között.”
– Mit jelentett az ön számára a jubileumi év mottója: „A remény zarándokai”? Hogyan tapasztalta meg ennek valóságát az események során?
– „A remény zarándokai” számomra azt jelentette, hogy
A Szentatyával való imavirrasztás során is érezhető volt, hogy mi, az egyházi mozgalmak tagjai, valóban a remény hordozói vagyunk a világ számára. Mi, cursillisták is mindig úton vagyunk „a belső egység és evangelizálás érdekében”.
– Egyszerű résztvevőként is tudott lelkileg töltekezni?
– Határozottan igen. Az imák, szentmisék, tanúságtételek, közös éneklések – mind hozzájárultak ahhoz, hogy szívből töltekezhessek. Tapintható volt az öröm és a szeretet, ami nem engedi a lelket „szárazon” maradni. Különlegesen megható volt, hogy sokan felismertek a világ minden tájáról érkezett cursillósok közül. Az elmúlt évek során sokakkal találkoztunk már különféle cursillós eseményeken világszerte. Az Istenhez való kapcsolódásunk, a felebaráti szeretet legyőzi a nyelvi akadályokat, a baráti ölelés nyelve mindenki számára érthető.
– Vezetőként miben kapott megerősítést Istentől?
– A hűség és az elköteleződés dolgában. Ahogy említettem már, fontos üzenete volt ennek a hétnek, hogy semmiképpen ne azt keressük, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt! Ragaszkodjunk a hagyományainkhoz, de a szeretet parancsát semmi sem írhatja felül! Imádság, szeretet, elfogadás, őszinteség, önátadás a helyes sorrend, a többit a Lélek úgyis megadja.
– Milyen arcát mutatta ez alkalommal az Egyház?
– Egy szerető, befogadó, sokszínű, mégis egységes Egyházét. Egy olyan közösségét, ahol a Lélek valóban fúj, és ahol a laikusok élő, hiteles küldetést hordoznak.
Mi, akik részt vettünk a világtalálkozón, és csatlakoztunk az egyházi mozgalmak találkozójához, továbbvisszük küldetésünket az Egyházon belül. Imádkozunk az Egyházért és annak tagjaiért, az emberiségért, a békés jövőért, a Cursillo Mozgalomért és más lelkiségi mozgalmakért is.
– Mit üzenne azoknak, akik nem tudtak ott lenni a találkozón? Miért érdemes a jövőben részt venni egy ilyen eseményen?
– Az Egyház közösség. Jézus közösségre hív minket: gondoljunk csak bele, hogy az apostolokat sem egyesével küldte a világba. Nagy erő rejlik a közösség támogatásában. 2025. október 11-én tartunk egy országos, majd 2026-ban egy európai cursillós találkozót Mallorcán, a Cursillo Mozgalom bölcsőjénél, hogy együtt kereshessük az Úr kegyelmét, válaszolhassunk hívására, élhessük meg a sokszínűségünkben rejlő ajándékokat!
Szerző: Zsirosné Seres Judit
Fotók: Várdai Judit
Magyar Kurír
Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2025. július 27-i számában jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
