Nemrég fejeztem be Louise Perry A szexuális forradalom kritikája című könyvét (eredeti cím: The Case Against the Sexual Revolution), és azt kell mondjam: régen olvastam ennyire józan és mélyen elgondolkodtató művet a férfi–női kapcsolatok jövőjéről. Perry brit újságíró, aki nem vallási, hanem empirikus, adatokra és személyes tapasztalatokra támaszkodó alapon jut arra a következtetésre, hogy a monogám házasság és a hosszú távú elköteleződés nem csupán szép eszmény, hanem a társadalom és az egyének számára is a legbiztonságosabb és legjobb út.
Ez azért ütött nagyot, mert én hívőként jól tudom: Jézus is ugyanezt tanította. De Perry nem teológiából indul ki, hanem a mai szexuális kultúra következményeiből. Ez a józanság az, ami miatt a könyv nagyon megszólító – mert nem „erkölcsi leckét” oszt, hanem bemutatja, mi történik, ha a szexuális forradalom ígéreteinek engedünk.
Perry kendőzetlenül elemzi a hookup kultúrát, a pornót, a prostitúciót, az erőszakos szexuális szokásokat és a társkereső appok világát. Kimondja: a „szexuális szabadság” nem egyformán kedvezett mindenkinek. A legnagyobb nyertesek a magas státuszú férfiak lettek, akik könnyedén „szereznek” alkalmi partnereket, míg a nők és a kevésbé vonzó férfiak gyakran sérülnek.
Néha talán túlzottan általánosít, és néha a férfiakat mintha sötétebben ábrázolná a kelleténél – de ezt meg lehet érteni, hiszen a könyvet szigorúan női szempontból írta. A célja az, hogy a nők ráébredjenek: a saját biztonságuk, lelki egészségük és boldogságuk érdekében jóval tudatosabban kell dönteniük a szexről és a párkapcsolatokról.
A könyv 5. fejezetének végén Perry egyszerű tanácsot ad: „ne használj pornót”. Igaza van. De ott van a kérdés: mit kezdjenek azok a férfiak, akik már most szexuálisan frusztráltak? Saját tapasztalatból mondom, hogy volt pornófüggőként nehéz leszokni, mert a valóságos kapcsolatok – legalábbis egy ideig – kevésbé stimulálnak.
Perry nem ad részletes választ erre, de én úgy látom: talán a pornó „fapados verziója”, a puszta fantáziálás lehet egy átmeneti megoldás. Ez nem egyszerű, de hosszú távon ez a megtisztulás útja. Én magam is érzem, hogy a pornó nemcsak az én szexuális életemet torzította, hanem közvetve hozzájárultam a nők szenvedéséhez, az ipar fenntartásához. Erről is őszintén beszél Perry, és ez fájdalmas, de fontos felismerés.
A könyv legnagyobb ereje, hogy szembenéz a realitásokkal: a férfiak és nők biológiailag, pszichológiailag különböznek, és a modern szexuális kultúra sokszor figyelmen kívül hagyja ezeket a különbségeket. Perry szerint (és ezzel én is teljesen egyetértek): a monogám házasság és a tartós elköteleződés az a keret, ami meg tudja védeni a nőket, és ami hosszú távon a férfiaknak is értelmet ad.
Nem egy könnyű olvasmány, mert sokszor szembesít minket a saját hibáinkkal. De ha van könyv, amit a mai 18–30 éves korosztálynak kötelezővé tennék, ez az lenne.
Kérdés hozzátok: Ti mit gondoltok Perry állításairól? Tényleg a házasság a legbiztonságosabb forma ma is? Hogyan lehet kimenekülni a pornófüggésből, ami annyi férfi életét megmérgezi?
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
