A pszichodráma műfaja, tudománya Jákob Lévy Moreno orvos, pszichiáter (1889–1974) nevéhez fűződik. Az általa megalkotott módszertan az egész világon elterjedt a klinikai gyakorlatban, és a személyes önismereti fejlődés iránt érdeklődők körében. Magyarországon Mérei Ferenc pszichológus honosította meg.
Az alábbiakban Süttő Márta pszichodráma-vezető a Bízd Rá Magad Média honlapján megjelent írásából közlünk részleteket kapcsolataink cselekvés- és élményközpontú terápiájáról, a pszichodrámáról.
Sokunkkal megtörtént már, hogy nem tudtuk, miért keveredünk mindig konfliktusba egy családtagunkkal, házastársunkkal, egy kollégánkkal vagy éppen a gyermekünkkel. Nem értjük, mi zajlik bennünk ilyenkor, és azt sem, hogy mit él meg ebben a konfliktusban a másik fél. Miért keveredünk újra és újra nagyon hasonló helyzetekbe, miközben ugyanazokat a (láthatóan nem működő) megküzdési módokat ismételjük újra és újra?
Ahhoz, hogy változtatni tudjunk, elengedhetetlen, hogy lelkünk mozgatórugóit megismerjük, hogy rálássunk a cselekedeteink mögött rejlő érzésekre, gondolatokra, arra, hogy mi motivál minket.
A kérdések, a motivációk, amelyek elindítanak az önismereti úton, nem mindig egyértelműek. Néha csak azt érezzük, hogy nem vagyunk a helyünkön. Mintha nem a saját életünket élnénk, vagy éppen kommunikációs, kapcsolódási nehézségeink vannak. De lehetnek nagyon konkrétak is ezek a motivációk, attól is függ, mennyire járunk tapasztaltan az önismeret útján.
Miért értem mindig félre a férjemet, a gyermekeimet? Miért nem tudok örülni? Hol vannak az érzéseim? Szüleim nehéz sorsa miként hat az életemre? Meghaladhatom az ő életüket? Miért nincs önbizalmam? Miért félek a főnökömtől? Hogyan tudnám a haragomat jól kezelni? Miért nincs párkapcsolatom? Hol van az a tér, ahol biztonságban tudok élni? Miként tudom ezt mások felé jelezni és megvédeni nehézpáncélzat nélkül? Miért félek egyedül lenni? Miért olyan nehéz elengedni a gyermekeimet? Hová lett az életörömöm? – hogy csak néhány problémakört említsünk, amellyel pszichodráma-csoportokban találkozhatunk.
Egy egy ilyen csoportban – akár konkrét kérdéssel érkezik oda valaki, akár csak tapogatózik – válaszokat fog kapni. Első lépésként kitisztul, mi a témája, a kérdése, majd megkezdődhet ennek átdolgozása.
A pszichodráma célja, hogy saját belső erőforrásainkat megtalálva, belső sebzettségeinket átdolgozva eljussunk a spontán, kreatív önkifejezésekhez. Nevét onnan kapta, hogy a belső lelki folyamatainkat nem elbeszéljük, hanem a dráma eszközeinek segítségével megjelenítjük, eljátsszuk. Mindez nem igényel színészi képességeket, csak nyitottságot. A gyakorlatban úgy működik, hogy a „protagonista” kéri a csoport segítségét egy konkrét kérdésben. Ahhoz, hogy ezt a kapcsolódási mintát megértse és meg tudja változtatni, a protagonista nemcsak elmeséli, amit megél, hanem konkrétan szereplőkkel el is játssza ezt a csoport, figyelve arra, hogy ez a protagonista belső képe, minden úgy jelent meg, ahogy ő megélte.
Már önmagában az, hogy egy csoporthoz tartozunk, terápiás lehetőséget hordoz magában. Összefog 12–16 ember, két vezetővel, egymás támogatására, minimum egy évre. 21–75 év közötti nők és férfiak vegyesen.
Miközben látjuk egymás életét és a másokban zajló változást, reményt kapunk arra, hogy mi is tudunk változni. Hallgatva mások történeteit megtapasztalhatjuk, hogy amit érzünk, az mind teljesen „egyetemes” érzés. Nincs azzal baj, ha „valahogy” érezzük magunkat. Jó látni, inspirálódni mások megküzdési stratégiáiból.
Az elsődleges családi kapcsolataink korrektív felidézése felszabadít a spontán, kreatív életre. Megtapasztalhatjuk, hogyan hatunk egymásra, milyen érzéseket, gondolatokat hívunk elő egymásból. Azzal, hogy egymás fejlődésében aktívan tudunk segíteni, adunk és kapunk is a csoportban. Mindeközben megtapasztalhatjuk, hogy képesek vagyunk adni abból, amink van, és átélhetjük, hogy mások is tudnak nekünk adni. Lehetőségünk van több szerepben kipróbálni magunkat, ezáltal megtapasztaljuk, melyik szerep önazonos számunkra, és melyik nem.
Ahhoz, hogy a csoportban mindezt meg tudjuk élni, szükség van egy jól körülhatárolt szabályrendszerre is, amit a vezetők tanítanak meg, és szabályoznak a csoportfolyamat végéig. Ezek a szabályok megteremtik a biztonságos fejlődés lehetőségét: az első legfontosabb szabály a titoktartás; nem adunk tanácsot; nem bíráljuk egymást; elfogadjuk egymást, ahol éppen tart. Aki többet beletesz a csoportba, többet is vesz ki.
Biztonságos módon tudunk kipróbálni más utakat; begyakorolhatjuk, és már nem lesz járatlan az új út.
A pszichodráma-csoportok működését a Magyar Pszichodráma Egyesület képzési rendje szabályozza. Egy csoportfolyamat 120–250 óra között van, és minimum egy év időtartamú, hiszen a változásokhoz nemcsak a találkozókon történtekre van szükség, hanem a köztes időkre is – ekkor történnek meg az igazi mélyreható változások. Csoportot csak az vezethet, aki elvégezte a pszichodráma egyesület képzését.
*
„Tudtátok-e azt, hogy az életben nincs egyetlen kapcsolat, egyetlen történés sem, amelyet nem ti fejezhettek be szabadon? Minden élettörténetet szabadon befejezhettek! Még azokat is, amelyekben a másik szereplő már nem is él ezen a földön (…) Tehát életem valamennyi történetét befejezhetem, a legfájdalmasabbat, a legnyomorultabbat, a legszívbemarkolóbbat is. Még ott is, ahol a halálos sebet megkaptam, van annyi szabadságom, hogy írjak egy utolsó jelenetet. Egy zárójelenetet.” (Pál Feri atya)
„A pszichodráma maga a felszabadulás. A lendületet felvenni félelmetes, de mikor elkap a ritmus, nem akarsz leállni. A pszichodráma számomra egy önismereti utazás, ahol kapcsolati összefüggések, szálak rajzolódnak ki. Ha valami fáj, rámutat a problémámra, arra, hogy ezzel dolgom van. Lehetőség csodás emberek megismerésére, és rájönni arra, hogy más is hasonló problémákkal küzd. Lehetőség, hogy a saját problémáinkra kívülről ránézzünk és ezáltal változzunk.” (egy résztvevő)
Süttő Márta írása teljes terjedelmében ITT olvasható.
Forrás és illusztráció: Bízd Rá Magad Média
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
