Kiabálás Kulcsár Péter2025. 07. 23., sze – 18:39
Elemzőként, eltartott kisujjal mondhatnánk, érezhetően romlik a magyarországi és szlovákiai politikai közbeszéd színvonala. Köznyelvien mindezt megfogalmazhatjuk úgy is, hogy akárhová is nézünk, elkerülhetetlenül belebotlunk a vulgáris, kioktató, gyalázkodó megnyilvánulásokba. Üdvözlet a szép új világban.
Aktív hírfogyasztóként az elmúlt években apránként tudatosítottam, hogy az elmúlt időszakban teljesen használhatatlanná vált a Facebook. A szociális hálózat jobb esetben érdektelen, rosszabb esetben kimondottan káros tartalmakat önt a felhasználókra. Az ismerősök státuszüzenetei helyett politikai pártok és influenszerek által előállított hatásvadász posztokat. A platform ebben nincs egyedül. A YouTube videói, vagy újabban a Google keresései hasonló módon árasztanak el olyan tartalommal, amit soha nem kértünk és ugyanez igaz a felvillanó reklámokra is. Az internetet követni határozottan árt a mentális egészségnek: elfáraszt, feldühít, vagy egyszerűen csak eláraszt olyan tartalmakkal, amin nem akartunk gondolkodni – mégis megtesszük, mert elénk kerül. A politikai tartalmak különösen rosszak, mert jellemzően arról szólnak, kit és miért kell gyűlölni. A sikerekkel való dicsekvés kevésbé éri meg és nem is nagyon érdekel senkit.
A jelenségben a legrosszabb, hogy csak mértékkel kezelhető. A különféle blokkolók elrejtik az üzenetek egy részét, de a reklámok kerülőutakon visszafurakodnak a felületekre. Elhatározhatjuk, hogy nem, vagy keveset vagyunk az interneten, de a munka, a barátokkal való kommunikáció miatt megkerülni sem tudjuk. A saját személyes kis menedékem a papírra írt tartalom lett – leginkább a könyvek. Nincsenek reklámok és többszörös a minőség-ellenőrzés szintje.
Gondolok itt arra, hogy valaki energiát fektetett abba, hogy leírjon egy hosszú szöveget, jobb esetben egy másik ember átnézte és korrektúrázta, végül pedig valaki jó ötletnek tartotta rányomtatni a papírra. Napi egy óra garantált digitális csend.
A könyveket olvasva szembesülhetünk azzal, mennyire más közeg az internetes szociális hálózatok világa. Harsány, mint egy zsúfolt piac, ahol az elmélyedés helyett mindig üvöltözik valaki. Aki pedig a leghangosabban, a legfigyelemfelkeltőbben, a legtöbb anyagi forrást belefektetve teszi, arra odafigyelnek, legalább pár másodpercig. A figyelemverseny-spirál azonban egymás túllicitálásába fordul. Az eredményét látjuk: leromlott a közbeszéd, az ember elé ideológiától függetlenül szponzorált tartalomként kerül a gyűlölet és a véglegesen leegyszerűsítő üzenetek.
Mondhatnánk azt, hogy minden megszokható, személy szerint azonban egy okból nehéz napirendre térni a jelenség felett. A gyalázkodással terhelt közbeszéd ugyanis hosszú távon a demokrácia halálához vezet. A jó kormányzás, az emberek és a megfelelő témák képviselete nemcsak a leghangosabbakat érinti, hanem azokat is, akik messziről nézik az cirkuszt és próbálják magukat távol tartani az aktív véleménynyilvánítástól. Ezek az emberek azok, akik elkönyvelik, hogy a politika a mocsok és a fertő világa, a közéletbe belefolyni pedig veszélyes, ellentmondásos tevékenység. Aki pedig ezt teszi, az nyilván lopni szeretne. A digitális háttérzajban könnyű arra a következtetésre jutni, hogy „az egyik olyan, mint a másik”, tehát a vélemény megosztása mellett például a szavazásnak sincs értelme. Végeredményben pedig ezeket a csalódott embereket nem is képviseli senki. A kiabálás nem szép dolog.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
