Ünnepi Szent Liturgiával emlékezett meg a vajdácskai görögkatolikus egyházközség alapítása 100. évfordulójáról. Ezen a jelentős eseményen a helyiek az elszármazottakkal és a környékbeliekkel együtt adtak hálát az elmúlt évszázadért a templom védőszentje, Illés próféta emléknapján. Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök a jubileumra Aranyszájú Szent János ereklyéjét hozta el a templomba.
„A görög nyelv megújulásnak nevezi a templomszentelés évfordulóját, és ez olyan megújulást jelent életünkben, amely Szent Pál szavai szerint Isten akaratán alapul – mondta ünnepi beszédében Atanáz püspök. – Ha itt ki-ki Isten akaratát fogja követni, ez a közösség még évtizedek múlva is élni és virulni fog. S ez a világ is szeretetre szomjazik, tehát
„A tettetés nélküli szeretet pedig a hitelesség mércéje” – állapította meg a püspök a Szent Páltól felolvasott szakasz alapján.
„Embertársaink felé irányuló szeretetünk sokféle lehet; olykor izzó, máskor pedig ridegebb. De az Istennel való kapcsolatunkban törekedni kell az első szeretetre, az eredeti buzgóság fölelevenítésére.
Merjünk megújulni ezekből a szép emlékekből” – biztatta az ünneplő közösséget Atanáz püspök.
„Te, Uram, megtartasz minket és megőrzesz minket e nemzedéktől, mindörökké” – énekelték a hívek a prokiment a liturgián.
és amelyek által annak idején épült a közösség. Ezek az emlékek segítenek abban, hogy az a megújulás, amit az apostol vár el tőlünk, tökéletes és Istennek tetsző legyen” – biztatott a püspök.
„Szent Pál tapasztalata szerint a keresztények egy testet alkotnak, s ez bizony maga a feltámadott Krisztus. A Szent Liturgia során megtört kenyér biztosít mindnyájunkat erről. A vajdácskai egyházközségben is az egyéni tehetségek az egész Egyház javát kell hogy szolgálják. Azt kéri az apostol; legyünk egymás segítségére” – fogalmazott Orosz Atanáz, hozzátéve: Ki-ki a képességei és adottságai szerint járulhat hozzá a közösség további fejlődéséhez, megerősödéséhez.
A parókia története sajátosan alakult, hiszen 1924 novemberében Miklósy István püspök lukai anyaegyházként alapítja meg a parókiát („Luka” a Vajdácskával szomszédos Bodroghalom község korábbi neve), de – valószínűleg a Vajdácskán ekkor már meglévő, 1902-ben épült templom miatt – mégis itt alakult ki az önálló lelkészség központja. Vajdácskán 1925 januárjával kezdődnek a saját anyakönyvek. A templom történetének különleges darabja egy 18. századi, mindkét oldalán festett körmeneti kereszt, amely a Görögkatolikusok évszázados öröksége című kiállításon is megtekinthető volt.
Nagy Tamás parókus az ünnep kapcsán megfogalmazta, hogy „a templom nem csupán épület, hanem élő közösség”,
A parókián az elszármazottak templom iránti hűségének számos emlékét őrzik és használják mind a mai napig. Például azt az ezüstkelyhet, ami Philadelphiában készült, valamint azt az evangéliumos könyvet is, amit szintén az Egyesült Államokban köttettek be és küldték haza a szülőfaluba az elvándoroltak.
A legutóbbi években is több jelentős felújítás történt, köztük a templom újrafedése, padfűtés beszerelése és az ikonosztázion restaurálása.
Tamás atya reménnyel telve köszönt el az ünneplőktől: „Szívből reméljük, hogy ez az ünnep nem csak a múltról szól, hanem az emlékezés egyúttal egy újabb 100 év kezdete is!”
Szerző: Varga-Juhász Bernadett
Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
