A túra
Valentina Utochenko (17 éves)
Viktoriya Zalesova (16)
Aleksander Krysin (23)
Denis Shvachkin (19)
Tatyana Filipenko (24)
Timur Bapanov (15)
A túra célja az volt, hogy találkozzanak Korovina lányával, Nataljával, aki egy másik túracsoportot vezetett a környéken. Az útvonal nehézsége IV-es kategóriájú volt, de a csapat célja mégis az volt, hogy már augusztus 5-én találkozzanak ezzel a másik csoporttal [1]!
A csapat Petropavlovszk Azimut sportklub tagjaiból állt. Vezetőjük, Lyudmila 41 éves volt és közismerten gyakorlott túrázónak számított. Maga a túravonal nagyjából 70-80 kilométer volt és IV-es nehézségű útvonalnak számított. Ennek megértéséhez itt egy kis összefoglaló: [2].
Már ez önmagában is kérdéseket vet fel. Jó ötlet-e fiatalokat nehéz terepen ilyen szűkös határidővel erőltetett menetben túráztatni egy olyan környezetben, amire alapból jellemzőek az extrém időjárás változások. Ezek a kérdések akkor is relevánsak, ha történetesen sportolókról van szó. Az emberi szervezetnek megvannak a maga határai. Ezeket feszegetni előre vihet, de adott esetben akár életveszélybe is sodorhat… Több leírás is említi, hogy a túra közben a nyári idő ellenére havazott, de legalábbis nagyon hideg eső hullt, máskor meg 30 fok körüli hőséget lehetett tapasztalni. A kimerülés és kihűlés kockázata tehát adott volt. A túravezetőnek – a források szerint [3] – különös gondja volt arra, hogy mindenki a megfelelő ruházattal és felszereléssel induljon útnak. Erre utalnak a helyszínen készített képek és videók is, amelyeket nem illesztek ide, de akit érdekel, itt egy eredeti videó attól a keresőcsapattól, amelyik végül megtalálta őket, kommentár és felirat is van alatta: [4].
A területet ma is sokan látogatják:
1. ábra – A helyszín ma is népszerű túraútvonal, majdnem maximum értékeléssel (forrás: maps.google.com)
2. ábra – Az 1993-as tervezett túraútvonal (forrás: https://dyatlovpass.com/hamar-daban?flp=1#testimony)
Az incidens
Magát az incidenst „Mount Tritrans-i incidens” néven is illetik. Ez a hegy egy teljesen kopasz hegy, amelyen csak köveket és füvet lehet találni. Gyakori, hogy erős bukószél rohangál fölötte, amely olykor nagyon hideg, már-már fagyos tud lenni. Az alábbiakban a különböző, számos forrás alapján megkísérlem összefoglalni a történteket. Ehhez nem sok adat áll rendelkezésre, mert a mentőcsapat és az egyetlen túlélő leírásain kívül más nincs. Ráadásul az internet népe azóta már elárasztotta az online teret mindenféle elméletekkel, akár még konspirációkkal is, olyan „ötleteknek” is teret adva, mint jeti támadás, vagy földönkívüli invázió. Ezért az incidens részletezésénél csak ezt a két megadott forrást használtam [5, 6a, 6b]. Az elmondások alapján a hegyekben néhány napig havazott, felváltva jéghideg esővel. Ez jelentősen megváltoztatta a túra menetét, mert nehezebbé tette a haladást. 2396 méteres magasságban a megfáradt csoport ezért szünetet tartott, hogy erőt gyűjtsön. Az első rejtély máris itt van a történetben, ugyanis alig 4 km-re a hegyoldalon lefelé ott volt a fenyőerdő. A fennmaradt adatok szerint szél is fújt, nagyon hideg. Ennek megfelelően célszerű döntés lehetett volna aláereszkedni az erdő védelmébe. Talán a fáradtság miatt ezt a lehetőséget kihagyták. Ez a túravezető túra-tervezésének és a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodásának egyfajta hibája is lehetett, vagy épp így akarta megkímélni a fiatalokat a további megerőltetéstől. Annyit tudunk biztosan, hogy elég idő eltelt itt ahhoz, hogy sátrakat állítsanak és átvészeljék az éjszakát.
Erre Valentina így emlékezett vissza a rendőrségi kihallgatásán: „Erdő nélküli magasságban álltunk meg, két sátrat vertünk. Hajnali 4-kor megszakadtak a sátorponyvák a szélben. Mi javítottuk őket. Reggel 6-kor felszedtük a karókat. A hálózsákok nedvesek voltak. Mivel aznap este nem tudtunk tüzet rakni, a csapat a nyomorúságos időben görnyedt, majd augusztus 5-én a hajnali órákban végre lángokat gyújthattunk. Miután megfőztük a reggelit és együtt ettünk, elkezdtük folytatni az utunkat.”[7]
Augusztus 5-én délelőtt, körülbelül 11 óra magasságában, amikor már elég meleg volt az idő a továbbinduláshoz, s amikor már javában szedelőzködött a csapat, bekövetkezett a tragédia. Alexander Krysin megbetegedett, szájából hab tört elő, fülei véreztek. Mindenki szeme láttára összerándulva elesett és nem sokára meg is halt. Lyudmila, a túravezető odalépett hozzá, hogy segítsen neki, de hamarosan ő is hasonló tünetekkel a földre rogyott és maga is elhunyt. Az egyetlen túlélő, Valentina Utochenko elmondása alapján rögtön ezt követően káosz tört ki és pánik lett úrrá a csoport tagjain. Denis elfutott és a kövek közé próbált rejtőzni, míg Tatyana a kövekhez kezdte verni a fejét, majd összeesett és ő is meghalt. Victoria és Timur is menekülni próbáltak, de pánikszerűen össze-vissza futkostak. Szinte egyszerre estek el, miközben széttépték a saját felső ruházatukat és a torkukhoz kaptak, miközben nekik is habzott a szájuk, véres habot köhögtek fel és fülük is vérzett. Valentina és a kövek közül előmerészkedő Denis elkezdték a dolgaikat a táskájukba szórni, hisztérikusan próbáltak menekülni a helyszínről, néhány dolgot nem is sikerült a táskába szórni, hanem mellé a földre. Ekkor Denis is a földre rogyott és a hegyoldalon lefelé kezdett gurulni, a többiekével megegyező tünetek kíséretében. Ekkor a még egyedül életben lévő lány mindent hátrahagyva az életéért futva lemenekült az erdőbe. Az erdő szélén elrejtőzött egy nagyobb szikla, vagy kő alá és kivárta a következő reggelt. Ekkor összeszedte minden bátorságát és visszament a hegyre, hogy összeszedje az élelmiszert és a vizet, amely akkor az egyetlen dolog volt, ami az élet és a halál között döntött. A többiek ugyanabban a pózban voltak, amiben előző délelőtt meghaltak. Egyikük sem élte túl. Ekkor Valentina a hegy tetején álló állomástól lefelé futó elektromos kábeleket kezdte követni, hogy civilizációra bukkanjon. Napokig bolyongott egyedül az erdőben a vezetékeket hol elvesztve, hol újra megtalálva. Tartalékai pedig kimerülőben voltak. Végül elért egy folyamot, ahol egy ukrán evezős csapat haladt éppen. Köszöntek a lánynak, aki nem válaszolt nekik, csak sikítozott, integetett és nézte őket, sokkos állapotban. Az evezősök ekkor úgy döntöttek, hogy visszafordulnak, mert látták, hogy a lánynak véres a ruhája és nagyon furcsa, izgatott állapotban van. Nekik köszönhette az életét…
A nyomozás
A helyi rendőrségen aztán kihallgatták és felvették a jegyzőkönyvet. Itt elmesélte, hogy mi történt és ellátták a sebét is, amit akkor szerzett, amikor az egyik lány közvetlenül a halála előtt megharapta. A sokkos állapotú Valentinát pszichológusok és pszichiáterek is kihallgatták és megerősítették, hogy erős szorongás és poszttraumás stressz szindróma tüneteit mutatja. Ennélfogva a rendőrök hazaküldték. Soha többet nem beszélt erről az esetről senkivel és senkinek.
A rendőrség aztán megnyitott egy új aktát és nekiláttak, hogy előkerítsék a csapat többi tagját is. Több nap kellett hozzá, mire minden engedély és parancs megérkezett, hogy a nyomozás egyáltalán meginduljon. Ennek a késlekedésnek azonban még közel sem volt vége, ugyanis további két hét telt el, mire a hatóságok komolyan belefogtak a csoport keresésébe. Ezt követően kettő nap alatt helikopterről kiszúrták a hegyoldalon fekvő holttesteket. Jurij Golius vezette a keresést. Őt számtalan forrás megerősíti, de nem találtam róla olyan forrást, amelyben a visszaemlékezései hitelesen le lennének írva, így inkább anekdotaként érdemes kezelni az alábbiakat:
„Szörnyű kép volt. A srácok egy kis párkányon feküdtek, voltak, akik egymáshoz szorultak, volt, aki kicsit távolabb. Nem volt szemük már. Férgek kúsztak az üres szemüregekben és kissé nyitott szájakban. Miután visszavittük őket, a halottkémek az összes halott túrázón zúzódásos tüdőt és fehérjehiányra utaló jeleket találtak.”[7]
A testeken boncolást végeztek, amelyek megállapították, hogy a fiatalokkal hipotermia és fehérjehiány, valamint a vezetőjükkel tüdőembólia végzett. Felmerült a hegyi betegség is, mint kiváltó tényező, de ezt végül elvetették. Azt emelték ki, hogy a hipotermia tünetei közé tartozik a hallucináció és a hőérzékelés zavara, ez magyarázta a ruhák letépését és a hisztérikus állapotot. Nem adott magyarázatot azonban a vérző fülre, az öngyilkossági kísérletre, valamint arra, hogy miért egy időben, szinte néhány perc leforgása alatt történt az egész incidens, s miért maradt egy túlélő. A fehérjehiány különösen érdekes, hiszen mindössze pár napig tartott a túra és annak megkezdésekor még jól táplált fiatalok voltak.
A boncolás eredményeiről több forrás is elérhető, talán ez a leghitelesebb: [8].
Mindez aztán egy sor spekulációt is elindított…
Mi történt valójában?
Ennek a kérdésnek a megválaszolásához folytassuk Jurij Golius beszámolójával:
„Kutató-mentő szolgálatunk szakemberei hegymászókat, túrázókat és síelőket szolgáltak ki. A Polgári Védelmi és Vészhelyzeti Bizottságba bejegyzett túracsoportok mind szervezett túracsoportok voltak, amelyek útvonallistával és útvonalkönyvvel rendelkeztek. Beleértve Ljudmila Korovina csoportját, aki egy kazahsztáni gyerekcsoportot vezetett.
1993-ban az ország megtartotta az úgynevezett „Turiada“ – tömeges túrák az erdőkben és a hegyekben. Ljudmila Korovina csoportja részt vett benne. Ugyanebben az időben a Hamar-Dabanon egy másik csoport tagjaként a lánya volt. Anya és lánya megegyeztek, hogy előre találkoznak egy bizonyos helyen, de a második csoportnak nem volt ideje időben jönni.
Kyrenben voltam, amikor arról értesültem, hogy a folyóban evezős turisták behoztak Slyudyankába egy, lányt a hegyekben elveszett csoportból. Valya Utochenkóval találkoztam. A lány sokkos állapotban volt. Ennek ellenére megkértem, hogy adjon tanúvallomást. Elmondása szerint a sorsdöntő éjszaka kezdete előtt a csoport összegyűlt és a hágón tartózkodott egész nap. Azon a napon hideg eső és hó volt, erős széllel. A kimerült túrázók nagyon fáztak és éhesek voltak.
A lány fogott egy hálózsákot, és lement a dombról. Egy éjszakát az erdőben töltött, másnap reggel pedig felmászott a hágóhoz, és lehunyta halott bajtársai szemét. Ezt követően végigment a gerincen, látta, hogy az oszlopok lemennek a közeli átjátszótoronyból, lement a Sznezsnaja folyóhoz, és lefelé haladt. A turisták ott figyeltek fel rá.”[1, 7]
További érdekes részletek derültek ki a beszámolóból. A hegy tetején ugyanis volt egy átjátszó ház szerkezete, amely némi védelmet jelentett volna a csoportnak a szél ellen. Jurij Golius saját maga is úgy vélte, hogy a túrázókkal a hipotermia és a vészes erővesztés végzett.
3. ábra – Az incidens helyszíne és az átjátszó ház a hegytetőn egy korabeli újságcikken (forrás: https://dyatlovpass.com/resources/340/Hamar-Daban-article-page-1-thumb.jpg)
4. ábra – Az átjátszóház 2301 méteres magasságban, 20 évvel az incidens után (forrás: https://dyatlovpass.com/hamar-daban?flp=1#testimony)
Vlagyimir Zharov túrája a tragédia ötéves évfordulóján – újabb kérdőjelek
A számtalan félreértés és kérdőjel miatt egy túrázó-újságíró Vlagyimir Zharov maga is végigment ezen a végzetes útvonalon, hogy megtapasztalhassa, min mentek keresztül azon a tragikus túrán a fiatalok. Így fogalmaz:
„Ebben az incidensben nagy volt a zűrzavar. Ezért úgy döntöttem, hogy teljesen megismétlem a kazah csoport útvonalát, és megtudom, mi történt a helyszínen.” forrás: „Inform Polis“ – a link azóta megszűnt, replikát nem találni róla…
Az útját pontosan a tragédia ötödik évfordulójára időzítette. „Ugyanígy jártam végig a Langutai folyón, a Langutai-kapun keresztül, és felmentem a Tritrans tetejére, amelynek lejtőjén a csoport meghalt.”
Ennek a túrának a segítségével további következtetéseket vont le:
„Tragikus körülmények egész láncolatát találhatod. A legfontosabb természetesen az időjárás. 1993 augusztusa nagyon esős volt. Később a csoport halálának helyére érkező kazah sportolók nem tudták elhinni – kint nyár volt, a hőség alig 30 fok alatt volt, és az emberek megfagytak hazánkban. Ez azonban nagy valószínűséggel így volt. Gyakorlatilag minden nap, amikor Korovina csoportja az útvonalon sétált, esett az eső.
Képzeld el, éjjel-nappal hideg eső esik. A ruhák és a sátrak nedvesek. A tábortüzet nehéz meggyújtani. Hamar-Dabanon ezt nehéz megtenni akkor is, ha normális az idő, minden kietlen és nedves. És itt van néhány napunk, amikor egész nap esik az eső! Augusztus 5-re a srácok fáradtak és fáztak. Az étel, amely csak a test úgynevezett „külső fűtésére“ volt elegendő, nem ment meg a hidegtől.
Számos egyéb oka is volt a tragédiának. Sokan például azon töprengtek, hogy a csoport miért állt meg a lejtőn, és miért nem kezdett felmászni a csúcsra, ahol volt egy menedék, egy speciális platform. Volt tűzifa, pihenőhely. Már csak 30 percig kellett folytatniuk. De a csoport ehelyett megállt egy csupasz lejtőn.”[1]
További kérdéseket is megfogalmazott az újságíró:
„1993 volt. A térképek nem voltak olyan pontosak, mint most. A különbség aközött, ami a térképen van, és ami a valóságban volt, akár 100 méter is lehet. A hegyekben pedig 100 méter sok. Lehetséges, hogy a csoportvezető, a tapasztalt Ljudmila Korovina egyszerűen nem tájékozódott a közelgő alkonyatkor. Vagy talán megsajnálta a fáradt srácokat, és megállt anélkül, hogy elérte volna a csúcsot, miközben fújta a szél.”[1]
Folytatódik a beszámolója az éjszakai és másnap reggeli eseményekre is kiterjedően:
„Reggel Ljudmila Korovina látta, hogy az éjszaka folyamán hó esett. Tapasztalt utazó volt, és azonnal rájött, mi fenyegeti ezt a fáradt és fagyos csoportot. Parancsot adott, hogy azonnal forduljanak meg, és menjenek le az erdő szélére. A srácok pont ezt tették. Összegyűjtötték a holmijukat, a sátrak felgöngyölítették. És ekkor történt a tragédia. Mindenki szeme láttára a legidősebb diák, Alexander hirtelen elesett és meghalt.
Ez sokkoló volt. Az elsőként meghalt túrázó volt a legerősebb és legidősebb a srácok közül, aki tüzet tudott csinálni, ágakat vágni, nehéz dolgokat cipelni, támogatni és segíteni a csoportvezető Ljudmila Korovinát. Nem nehéz elképzelni, milyen érzések lepték el abban a pillanatban. Végül is ő volt a felelős az ifjúsági csoport minden tagjának életéért. Korovina kiadja az egyetlen megfelelő parancsot – minden túrázónak azonnal le kell ereszkednie az erdőbe. De ő maga közel marad az elhunyt fiú holttestéhez.
Hogy mi történt ezután, azt most nehéz kideríteni. A tinédzserek csoportja szervezett ereszkedésbe kezdett az erdőbe. De aztán hirtelen visszatértek. Miért? Visszahívta őket a csoport vezetője? Vagy úgy döntöttek, hogy nem hagyják el Ljudmila Korovinát a havas lejtőn egyedül a testtel? De amit a gyerekek láttak, az rémületbe sodorta őket – a csapatvezető is a szemük láttára halt meg.
A további akciókat mély rejtély övezi. A fórumok azt mondják, hogy a tinédzserek kétségbeestek. Csak Valentina Utochenko, aki megpróbálta átvenni az irányítást a csoport felett, nem veszítette el önuralmát. Megpróbálta megnyugtatni barátait, követelte, hogy kövessék Korovina utolsó parancsát – menjenek az erdőbe. A kezüknél fogva húzta őket, lökte őket, hogy menjenek le.
De úgy tűnik, nem engedelmeskedtek neki. A lány, felismerve, hogy minden cselekedete haszontalan, egyedül ment az erdő szélére. Reggel felfedezte, hogy a csoport összes többi tagja meghalt.” [1]
Vlagyimir Zharov szerint az incidens helyének vizsgálata megmutatta, hogy a halál oka hipotermia volt. Ebben teljes mértékben egyetért Jurij Goliusszal. Úgy vélte, hogy semmiféle rendhagyó dolog nem történt, minden elmélet csupán összeesküvés.
Az újságíró arra nem adott választ, hogy miért írt le Valentina olyan tüneteket, amelyek nem egyeznek meg a hipotermiával: vérző fül, habzó száj, stb. Egyesek szerint a kormány bízta meg az újságírót, hogy erősítse meg a hivatalos verziót. Ez azonban erősen spekulatív megjegyzés, így sem megerősíteni, sem cáfolni nem lehet.
Elméletek – egyikre sincs egyértelmű bizonyíték
Ahogy már fentebb is láthattuk, a hivatalos hatósági leírások szerint hipotermia és végkimerülés okozta a csoport tagjainak halálát. Ebben azonban nincs egyetértés, sokan más válaszokat keresnek és más magyarázatokkal állnak elő. Mivel mindegyik elméletben, így az államiban is – vannak üres foltok, ezért ez jelentős teret ad a feltételezéseknek.
Katonai vegyi, vagy biológiai fegyver tesztelése
Orvosi feljegyzések szerint toxinokat nem találtak a vérben, ami mérgezésre utalna. A terület ráadásul akkor és azóta is aktívan bejárt, sokak által látogatott helyszín volt. Bár a közelben több katonai létesítmény is található, nincs információ arról, hogy a katonaság tesztelt, vagy bevetett volna bármilyen mérgező harci gázt. Persze a hivatalos nyilatkozat hiánya nem jelenti automatikusan, hogy nem történhetett ilyen esemény. Ennek ellentmondani látszik, hogy Valentina a csoport többi tagjával együtt étkezett és túrázott, ő mégis túlélte az eseményeket. [9]
Gombamérgezés, természetes toxin ivóvízből
Noha az előzőekben láttuk, hogy mérgezésre utaló jeleket nem lehetett kimutatni a vérből, vannak olyan – maguktól is lebomló toxinok, amelyek képesek a Valentina által elmondott tüneteket okozni. Egyes leírások szerint például a túrázók eljutottak a Bajkál-tó vizéhez is és beleihattak, ha kifogytak a vízkészletekből. Ez akkoriban nem volt egy életbiztosítás, mivel a tó vize tele van baktériumokkal, köztük toxintermelőkkel is. Emellett nem lehet kizárni, hogy ipari toxinokkal fertőződtek meg, amelyek szintén a Bajkál-tó vizébe kerültek a gazdasági tevékenység nyomán. A tó környéki papírmalmok 10-20 km-es körzetében ki is mutattak életveszélyes toxikus szulfidokat a vízből. Bár népszerű elmélet, Valentina, az egyetlen túlélő elmondása alapján nem fogyasztottak a vízből, ráadásul mindannyian ugyanazt ették és itták, sőt az incidens után a lány a többiektől összegyűjtött vizet fogyasztotta, mégis életben maradt. [10]
Infrahangok
Egyes elméletek kidolgozói arra a következtetésre jutottak, hogy infrahangok is végezhettek a túrázókkal. Ez már az úgynevezett Gyatlov-incidens körül is felmerült. Az elmélet támogatói úgy vélik, hogy a hegyoldalon végigszáguldó szél olyan erős infrahangokat generálhatott, amelyek koordinációvesztést, pánikot, sőt akár hallucinációkat is okozhattak. Ez a tünetek egy részét magyarázhatná, de nem mindet. Emiatt sokan elutasítják. Ennek forrásai főleg a Redditen terjednek, de aránylag gyakran törlik is ezeket a bejegyzéseket, így nem tudom idelinkelni.
Magas-hegyi tüdőödéma és a paradox vetkőzés
Alacsonyabb hegyekben is okozhat tüdővérzést és vér felköhögést, spontán tüdővizenyőt. A hideggel és vitaminhiánnyal karöltve paradox vetkőzést idézhet elő. Az agresszív tünetekre és az esemény mindenkinél való azonnali bekövetkezésére és gyorsaságára azonban nem ad egyértelmű választ. [11, 12]
Saját elméletem – szintén spekuláció
Ne felejtsük el, hogy a Szovjetunió csak pár évvel azelőtt szűnt meg, hogy ez az incidens megtörtént. Akkoriban a hatóságoknak még a vérében volt az eltussolás, titkolózás. Ugyanekkor már érvényben voltak az új Oroszországra és a FÁK országaira is azok az egyezmények, amelyek tiltották bizonyos nukleáris (ezért nem rendelkezik jelenleg Ukrajna sem atomfegyverrel abból az arzenálból, ami valaha szovjet atomfegyver volt), kémiai, vagy biológiai fegyverek birtoklását. Ezek leszereléséről és semlegesítéséről az adott – többnyire rossz gazdasági helyzetű – országok maguk kellett, hogy gondoskodjanak. Ennélfogva nem feltétlenül szabályosan jártak el minden esetben.
Ebből az előfeltevésből kiindulva nem tartom kizártnak, hogy a túrázók halálát szaringáz (vagy hasonló foszforszerves idegméreg) okozta, amelyet valószínűleg titkosított katonai, vagy vegyi szivárgás révén engedtek ki a levegőbe a Khamar-Daban hegység térségében.
Mivel rossz idő volt, a szarin pedig jól oldódik vízben, de hamar le is bomlik, talán azt feltételezték, hogy hamar megszabadulnak tőle egy lakatlan területen. A szél azonban közbeszólt és elfújta épp a túrázók felé. Képzeljük magunkat az egység parancsnoka helyébe, aki megkapja a semlegesítésről szóló parancsot, de sem eszközei, sem lehetőségei nincsenek annak végrehajtására. Talán írásos dokumentáció nem is maradt erről az „akcióról”. Ez magyarázná a hatósági késlekedést és a boncolás felületességét, valamint azt, hogy a holttestekben nem találtak mérgezésre utaló tüneteket, hiszen a szarin pár nap alatt lebomlik, amire itt 2-3 hét állt rendelkezésére napos-esős időszakok váltakozásában.
A szaringáz tünetei mindenben megegyeznek a Valentina által leírtakkal: vérző fül, habos-véres felköhögés, görcsrohamok, pánik, hallucináció, értelmetlen viselkedés, ráadásul mindez gyors lefolyásban, akár tömegeknél egyszerre.
Ami ezt megerősíti, az a túlélői beszámoló, aki talán csak a puszta véletlennek köszönheti, hogy a szaringáz felhőt elkerülte (pl. épp akkor ment el tűzifáért, vagy kicsivel később ült le a többiekkel enni, mert még felvette a bakancsát). Megerősíti még az időpont és helyszín, valamint az, hogy a toxikológiai jelentést sehol nem lehet elérni, ráadásul a hatóságok is megmagyarázatlan okokból túlságosan is későn reagáltak. Ez mindenesetre gyanús.
Persze itt is vannak nyitott kérdések: pontosan hol történt a gázok kibocsájtása? Szándékos, vagy véletlen kibocsájtás lehetett? Ne feledjük, hogy akár a rossz tárolási körülmények is vezethettek a tragédiához, amely más ágensekkel, de számtalanszor előfordult már a történelemben. Miért nem jelentkezett máshol is a hatás? Miért nem volt más áldozat is?
Sajnos nem maradtak fenn leírások arról, hogy azon a napon volt-e tömeges állathullás, mert ez fontos tényező lenne a fenti kérdés megválaszolásához.
Hiteles orvosi leírás a szaringáz hatásairól: [13, 14]
Konklúzió
Ameddig nem kerülnek elő újabb bizonyítékok, addig marad a hivatalos álláspont elfogadása. Lássuk be, hogy a természet és a saját testünk is képes olykor meghökkentő dolgokra, amelyek elsőre bonyolultabbnak tűnnek, mint amilyenek valójában. Mindemmellé tegyük még hozzá, hogy egy sokkos állapotú túlélő beszámolója maradt csak fenn, amely akár lehet pontatlan is (egyesek meg is vádolták, hogy tizenévesen ő ölte meg a többieket, de véleményem szerint ez merő képzelgés és teljesen alaptalan is). Szóval ahogy a cikk megírása előtt is, úgy most is megmaradtak a kérdések, de egy fontos tanulságot le tudunk vonni így is: mindig készüljünk fel a lehetőségeink szerint a legjobban minden olyan túrára, amely a gyors segítségtől távol van, valamint mérjük fel testi és szellemi teljesítőképességünket. Ha feszegetjük is határainkat, mindig tegyük felelősséggel és felesleges kockázatot ne vállaljunk!
Békességet az áldozatoknak, megnyugvást a hozzátartozóknak, valamint egy új életet kívánok a túlélőnek!
Erre az alábbi linkre kattintva (vagy bemásolva a böngésző címsorába) elérhetőek az én cikkembe is átvett interjúk, illetve a végén találhat a Kedves Olvasó egy fényképalbumot is, amely emléket állít az elhunytaknak. Nyugodjanak békében!
https://dyatlovpass.com/hamar-daban?flp=1#testimony
Hivatkozások:
1] https://dyatlovpass.com/hamar-daban
2] https://vandorlass.eu/tura-nehezsegi-fokozatok/
3a] https://www.kp.ru/daily/26858/3901230/
3b] https://www.kp.ru/daily/26859/3901807/
4] https://www.youtube.com/watch?v=MnYphRRF71M
6a] https://www.infpol.ru/106452-populyarnyy-rossiyskiy-portal-rasskazal-o-buryatskom-perevale-dyatlova/
6b] https://realt.onliner.by/2024/01/23/na-kalvarijskom-kladbishhe
9] https://everything.explained.today/Khamar-Daban_incident
10] https://thehawthornfiles.com/2024/04/24/the-khamar-daban-incident-the-other-dyatlov-pass/
11] https://thehawthornfiles.com/2024/04/24/the-khamar-daban-incident-the-other-dyatlov-pass/
12] https://imaginaryhistory.com/mysterious-tragedy-the-khamar-daban-incident-unfolded/
13] https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC9816293/
14] https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/27705071/
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
