Boldog Pier Giorgio Frassati járványos gyermekbénulásban halt meg, amit valószínűleg a szegények segítése közben kapott el. Lelkes természetjáró, domonkos harmadrendi, az Actio Catholica tagja, a szegények és a szenvedők barátja volt. Boldog Carlo Acutisszal együtt avatják szentté szeptember 7-én. Tokodi László OP debreceni házfőnök róla szóló személyes hangú írását ajánljuk olvasóink figyelmébe.
Előrebocsátom: rendhagyó szöveg következik. Saját gondolatok, amelyeket a huszonnégy évesen elhunyt Frassati Péter György (1901. április 6. – 1925. július 4.), világi domonkos élete indított el bennem.
Hogy miért fordítottam le magyarra a nevét? Hogy a menő Pier és Giorgio nevek ne tereljék el a figyelmet az egyszerűségéről. Talán így nem ugrik be rögtön Pierre Richard francia színművész vagy Giorgio Armani olasz divattervező neve. A Peti és Gyuri túl hétköznapi, szinte már tanyasi egyszerűséget idéz fel, és pont ezt akarom. (…)
Az első részlet, amit ki szeretnék emelni Péter György életéből, hogy húga otthonuk légkörét „leírhatatlan rémálom”-ként jellemezte. Az apja ugyanis a vacsorák alatt rendszeresen kiabált a feleségével és megalázta őt, aki sírva rohant el az asztaltól és hagyta ott mindnyájukat. Anyja pedig kemény nevelési elvekkel, szigorúan, túlzó elvárásokkal nevelte gyermekeit, így életterük, szintén húga szavaival élve, a „tilalmak tengere” is volt számukra. Hosszan lehetne sorolni, hogy mennyi gyermekkori sérülést és lelki traumát élt át Péter György (húgával együtt), ennek ellenére mégis szentté vált.
Nem, a sérülések és traumák nem elkerülhetetlenül szükségesek a szentté váláshoz, de nem is feltétlenül képesek megakadályozni azt. Egy kiegyensúlyozott és szeretetteljes családi légkör, nem is lehet kétséges, hogy Isten akarata, de sajnos nem mindenkinek adatik meg. Péter György azonban soha nem vádolta a szüleit, hogy tönkretették őt és a tőlük elszenvedett sérelmek miatt nem élhetett „normális” életet. Nyalogathatta volna a sebeit, generációk bűneinek áldozataként tüntethette volna fel magát, de nem tette. Tudta, hogy Istennek semmi sem jelent akadályt, hogy őt eljuttassa a csúcsra, neki csak mászni kell felfelé, akkor is, ha néha erőt próbáló. Egy biztos, Péter György sokat imádkozott (ha lehetősége volt az Oltáriszentség előtt), és amikor csak tehette (pedig szülei még ezt is akadályozták), szentáldozáshoz járult. Isten lett az, akinek gyermekeként élhetett, Ő lett sebei gyógyulásának forrása. (…)
Péter Györgyről ismeretes, hogy rengeteget beszélt, ráadásul harsányan, mondhatni zavaróan. Szeretett énekelni is, és azt is lármásan tette, ráadásul hamisan és fülsértően, mivel nem volt hallása. Radikális vitatkozó volt, ha vallásról és politikáról kezdtek el beszélgetni vele. Heves természete és megalkuvás nélküli szíve miatt a Domonkos Világi Rendben Savonarola tiszteletére a Jeromos nevet vette fel. Hogy állíthatott egy máglyán elégetett „eretneket” példaképként maga elé? Leveleiben sokszor írt alá Robespierre-ként, aki a francia forradalom jakobinus terrorjának diktátora volt, és akinek a lefejezésével véget is ért a katolikus egyházban viszolyogva emlegetett esemény. Mondhatnánk, hogy még viccnek is rossz, ilyen emberhez hasonlítani magunkat. Péter György mégis megtette, mivel forradalmár, lázadó, újító és szent volt. (…)
Számomra talán a legmegdöbbentőbb Péter György életében az, hogy a saját családja nem is tudta, hogyan élt. Nem ismerték őt otthon. A halála után derült fény arra, hogy rengeteg rászorulón segített, akik a szegénynegyedekben laktak. Amikor végleg lecsukódtak szemei, futótűzként terjedt el halálhíre Torinó városának utcáin, és mindazok, akikkel jót tett, a város szegényei, a család számára teljesen ismeretlen emberek ezrei jelentek meg a ház előtt, ahonnan barátai saját vállukon vitték koporsóját a plébániatemplomba a gyászszertartásra. Ezrek a semmiből. (…) Szerintem pont ez Péter György szent életének a legfontosabb mondanivalója nekünk, legyünk akár fiatalok, akár kevésbé fiatalok: a jót, amit teszek, rejtekben tegyem. (…)
A teljes írás IDE KATTINTVA olvasható.
Forrás: domonkosok.hu
Fotó: english.op.org
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
