A boldog békeidőben, amikor sürgető aktualitások hiányában elgondolkodhattunk hosszútávú nemzeti sorskérdéseinkről, határozott véleményem volt, hogy első helyre a demográfiai problémát kell tennünk. Azóta a sorskérdés-versenybe újabbak is beneveztek. Olyanok, amelyek talán nem hosszútávúak, de erőteljesek. Ilyen a szomszédunkban dúló háború és mindaz, ami ehhez kapcsolódik. Reméljük, előbb-utóbb minden tartozékával együtt kiesik a versenyből. Egy komoly kihívó még maradt, a szuverenitás kérdése. Az évszázadok során ezt a küzdelmet úgy megszoktuk, hogy jelenlétét már észre sem vesszük – írja Harrach Péter, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elnöke, az mkdsz.hu-n megjelent cikkében.
A népesedési helyzet érzékeltetésére elég két adat, hogy érezzük a helyzet súlyát. 2024-ben 50.000-el többen haltak meg, mint születtek. A teljes termékenységi arányszám 1,38 volt. Tudjuk, hogy a társadalom akkor képes reprodukálni önmagát, ha ez a szám legalább 2,1.
Ha az okokat keressük, gazdasági, társadalmi, de leginkább kulturális hatással találkozunk. Az otthonteremtés és gyermeknevelés anyagi gondjain túl a családi hagyományok és társadalmi elvárások is befolyásolják a gyermekvállalási hajlandóságot, leginkább azonban a társadalomban uralkodó életforma, a közgondolkodástól befolyásolt magatartás. Egyszóval a kialakult kultúra. Sok demográfus szerint a gyermekvállalás kulturális döntés kérdése.
Ezek új emberképet rajzoltak és más értelmezést adtak olyan fogalmaknak, mint a szabadság, az emberi jogok, az önmegvalósítás és a nemi szerepek. Természetesen a kultúraváltásnak nem csupán eszmei oka van, de ez a legfontosabb.
Nem nehéz elfogadni, hogy a tartós párkapcsolat és a gyermekvállalás megfelel az emberi természetnek, vagyis normális. A terméketlenség különböző formában történő hirdetése, sőt kultusza viszont az emberi természettel ellentétes.
Addig nem lenne baj, amíg ez ideológia marad. Sajnos azonban befolyásolja az emberek életét és a társadalom állapotát. Ha tovább keressük a természetes fogyás és a gyermekvállalási kedv napjainkban bekövetkezett csökkenésének okait, megemlíthetjük, hogy a nagy létszámú korosztályok elhagyták a szülőképes kort, vagy hivatkozhatunk a háborús és az ún. „zöld” szorongásra a bizonytalan jövőtől. Van azonban egy sajátos jelenség, egy tömeges életforma, ami nem kedvez a családi életnek és a gyermekvállalásnak. Ezt a komfortos jelen kultúrájának nevezném.
A húszas és harmincas éveiben élő fiatalok jelentős része a szabadságuk érvényesülésének tartja a kötöttségek nélküli életet, amiben fizikai és szellemi kedvteléseiknek, utazási igényeiknek, baráti társaságaik fenntartásának, hosszabb-rövidebb ideig tartó párkapcsolataiknak élhetnek. A család és gyermek nem illik bele ebbe az életmódba, tönkre tenné azt.
Negyven felé közeledve fel-fel ébred a vágy a végleges párkapcsolat, az egymás és a gyermek iránti felelősség élménye, egyáltalán a „családban élni jó” gondolata iránt. Ez vagy összejön, vagy nem, sajnos gyakran nem. Hogy nem csupán szubjektív tapasztalatról van szó, igazolják azok a felmérések, amelyek a halasztott gyermekvállalás szándékáról szólnak. Említhetjük például az Eurobarométer felmérését, amely szerint az európai – köztük a magyar – 30-35 éves nők körében 30-40 %-os az ún. temporális gyermektelenség, ami lényegében halasztott gyermekvállalási szándékot jelöl.
Mindezek után az a kérdés, mi a teendő?
Az okok ismeretében kettős feladat van. Egyrészt a tervezett gyermekek megszületésének útjából elhárítani az akadályokat, állami támogatásokkal megkönnyíteni az otthonteremtést és gyermeknevelést. A jelenlegi családtámogatási rendszer rendkívül nagyvonalú, és minden élethelyzetre ad megoldást.
Ez a kultúra, bár jelen van sok családban, vannak képviselői iskolában, médiában, a közéletben, és természetesen az egyházi közösségekben, de a társadalom egészében nem meghatározó. Bízzunk benne, hogy az emberi természetnek megfelelő kultúra képes megerősödni, és visszaszorítani a terméketlenség ideológiáját.
Harrach Péter
A szerző országgyűlési képviselő, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elnöke, egykori miniszter, az Országgyűlés korábbi alelnöke.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
