Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Júliusban Sárai-Szabó Kelemen OSB ad útravalót.
A mai vasárnapnak különleges a témája: a vendégszeretet. Ritkán hallott ószövetségi történetet hallunk Ábrahámról és három különleges vendégéről. Talán a leghíresebb ábrázolása ennek az eseménynek az orosz ikonfestő, Andrej Rubljov Szentháromság-ikonja. A 14–15. században alkotó művész már a Szentháromság látogatását látja a történetben. Az első század keresztényei még csak angyalokat vesznek észre a titokzatos látogatókban. Ezért is buzdít így a Zsidóknak írt levél szerzője: „El ne hanyagoljátok a vendégszeretetet: amikor némelyek ezt gyakorolták, tudtukon kívül angyalokat láttak vendégül” (Zsid 13,2–3). Akárhogy áll is a dolog, a vendégszeretet igazi ismérvük lesz a keresztényeknek. Szent Benedek atyánk a regulában külön is felhívja a figyelmet a vendégekkel, zarándokokkal való kiemelt bánásmódra: a szerzetesek Krisztust fogadják be a monostorba. Az utóbbi években társadalmunkban, közösségeinkben eléggé megkopott a vendégjárás szokása. Pedig milyen nagy szükségünk lenne erre az alapvető emberi kapcsolatra is! Figyeljük meg, hogy Ábrahám rögtön félretesz mindent, és csak a vendégeire figyel. Ezzel szemben ma semmire sincs időnk, beosztjuk a látogatások idejét, időtartamát. S figyeljük meg azt is, hogy milyen bőkezű Ábrahám a vendégekkel! A túlzott jólét nekünk már nem enged meg ilyen idő- és energiapazarlást. Egy régi haszid történetben egy nem túl gazdag kereskedő, aki híres a jótékonyságáról és a vendégszeretetéről, egy rabbi látogatása után hirtelen elkezd gazdagodni, és az üzlet egyre több idejét köti le. Nincs már ideje emberekkel találkozni, személyesen leülni velük, adni nekik magából. A rabbi is hírét veszi ennek és meglátogatja, nagy nehezen be is jut hozzá. Ahogyan ülnek a meggazdagodott kereskedő otthonában, a rabbi felhívja a figyelmét arra, hogy milyen sokan mennek el ablaka alatt, s mennyi mindenkit észre tud venni így. Majd egy tükröt tart elé, és azt kérdezi: – Kit látsz ebben? – Csak magamat, természetesen – feleli a kereskedő. – Ugye, pedig csak egy vékony kis ezüstréteg a különbség az ablakod és a tükör között. – Így van, de… – felelte a kereskedő, ám nem fejezte be a mondatot. Hirtelen ráébredt, mire céloz a szent életű, bölcs rebbe. Az ember olyan, mint a kvarchomokból készült üveg. Egyszerre megértette, hogy róla van szó: amíg be nem ezüstöződött, addig mindenkit látott, de amióta gazdag lett, csak magát nézi… Mária és Márta történetében is komoly figyelmeztetést kapunk, ám itt egy másik aspektust érdemes szemügyre vennünk. A túlzott sürgés-forgás is káros lehet: nem arra figyelünk, aki érkezett hozzánk. Okosan és bölcsen kell látnunk magunkat: nem lehet, hogy éppen elszalasztunk egy életet adó találkozást, mert túlpörgetjük magunkat? Nem menekülés-e a nagy igyekezetünk attól, hogy alakuljunk, javuljunk egy találkozás által? Szent feszültség megtalálni a helyes egyensúlyt. S közben nem szabad elfelejtenünk, hogy Mária is csak egy részt választott, igaz, a jobbik részt, de mégis csak részt. Valahogy ilyen töredékes a földi életünk. Ahogy Szent Pál írja a szeretethimnuszban: „most még csak töredékes a tudásunk”. A teljesség, a tökéletes majd csak az örök életben lesz a miénk. De azért ne szűnjünk meg keresni a tökéletest, a jobbik részt, gyakorolni a vendégszeretetet, észrevenni a másikat, s befogadni nemcsak a házunkba, hanem a szívünkbe is!
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
