Tovább bővült Szent Benedek családja. A bencés rend alapító atyjának nyári ünnepén, július 11-én hét világi testvér köteleződött el Pannonhalmán a Bencés Oblátusközösségben. Hárman a reggeli laudesben öltöztek be jelképesen, míg a szentmisén négyen tettek örökfogadalmat.
„Az Egyház története összekapcsolódik a társadalommal. A bencés szerzetesség kezdetei Európa kezdetéhez vezetnek el. Magyar bencés szerzetességünk története pedig magyar hazánk sorsával fonódik össze. Mi is részesei vagyunk az Egyház, a bencés szerzetesség, Európa és Magyarország történelmének” – mondta Hortobágyi T. Cirill főapát Szent Benedek ünnepén. Hozzátette: „Küldetésünk Szent Benedek nyomdokait követve, a Jézus Krisztus által ránk bízott szolgálat gyakorlása, az evangélium hirdetése. Mint Szent Benedek családjának tagjai, tekintsünk feladatunkra meghívásként.”
Szent Benedek nyári ünnepe hagyományosan az oblátusok elköteleződésének ideje a Pannonhalmi Főapátságban. Azokat a világiakat nevezik így, akik arra tesznek ígéretet, hogy Szent Benedek szellemében és regulája alapján, az evangélium vezetése mellett élik keresztény életüket.
Július 11-én a reggeli laudesben hárman – Patrícia, Franciska és Mária testvérek – öltöztek be, azaz kezdték meg próbaidejüket. Ők egy év letelte után örökfogadalommal köteleződhetnek el, ahogy azt az aznapi konventmisén is négy társuk tette: Margit, Izabella, Gertrúd és Benedek testvérek tettek oblációt. Velük egy évvel ezelőtt, beöltözésük idején beszélgettek.
A szentmisén Gérecz Imre OSB, a Pannonhalmi Főapátság alperjele mondott homíliát. Igehirdetését az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.
*
A mai napon sokan ünneplünk itt együtt. Oblációra készülő testvéreinkkel a hivatásunkra, a bencés életstílusra figyelünk. A mai liturgia olvasmányait elődeink úgy válogatták össze, hogy azokban tükröződjék valami Szent Benedek evangéliumi értékrendjéből: bölcsesség, alázat, egység, béke, szolgálat. Elmélkedésemben ezzel az utóbbival, a szolgálattal szeretnék foglalkozni.
Egy héttel ezelőtt gyalogos zarándoklatot vezettem. Tihanyból indultunk útnak Pannonhalma felé a gimnázium frissen felvett, leendő diákjaival. Hat napon át úgy zarándokoltunk településről településre, ahogy évezredekkel korábban Jézus és a tizenkét tanítvány is tette, igaz, ők három éven keresztül. Biztonságot adott nekünk, hogy minden szálláshelyen vártak bennünket. Volt szállásadónk, házigazdánk, voltak konyhásnénik, akik gondoskodtak rólunk. Volt, aki ellátta a zarándokok vízhólyagjait.
Úgy képzelem, Jézus is sokat kapott azoktól, akik egy-egy településen fogadták őt és tanítványait. Talán nem véletlen, hogy az evangéliumban egy helyen éppen egy ilyen nőt állít példaként a szemünk elé: azt a nőt, aki egy Simon nevű farizeus házában saját könnyeivel mosta meg a lábát, saját hajával megtörölte, aztán megcsókolta, majd olajjal meg is kente. Ahogy aztán az utolsó vacsora termében Jézus maga is megmosta a tanítványok lábát, és az asztalnál szolgált nekik.
Amikor a mai ünnepen Jézus tanítását olvasom a szolgálatról, én is rájuk gondolok: a szállásadók, házigazdák, konyhásnénik szolgálatára.
Aki zarándokokat fogad, gondoskodik a szállásról és az étkezésről. Szent Benedek is előírja, hogy a monostorban legyen mindig kellő számú ágy készen, legyenek testvérek, akik a közösség tagjaira és a vendégekre főznek, és legyen egy testvér kijelölve, hogy az érkezőket fogadja, hiszen a vendégek – Szent Benedek szavai szerint – sohasem hiányoznak a monostorból.
Az utolsó vacsora előtt Jézus is utasította tanítványait az asztal megterítésére, majd ő maga látta el az asztalszolgálatot, miközben tanítványai az asztal körül étkeztek, és – ahogy imént olvastuk – vitatkoztak egy nagyot egymás között. Jézus szolgálata ugyanakkor nem merült ki ebben. A vacsora előtt ugyanis a rabszolgák munkáját elvégezve megmosta a tanítványok lábát. Szent Benedek is előírja, hogy amikor vendég érkezik, mossák meg a lábát.
Ez az első mozzanat, amit szeretnék ma a figyelmetekbe ajánlani. A másik ember lábának megérintése ritka dolog. Zavarba ejtő. Közeli, személyes kapcsolatot feltételez, vagy éppen hoz létre közöttünk. Kifejezi, hogy nem akarom föléd helyezni magam, inkább lehajolok.
Figyelmet, törődést, enyhülést szeretnék adni neked. Vajon kik azok, akik a te életedben ezt a szolgálatot igénylik tőled? Kik azok a testvéreid, akiknek a lábát neked kellene megmosnod?
A második mozzanat, amire zarándokként a szálláshelyeken felfigyeltem, hogy milyen lelkülettel látták el a bennünket fogadók a szolgálatukat. Tihanyból Pannonhalmáig gyalogolva találkoztunk határozott és félrehúzódó, fáradt tekintetű és mosolygós segítőkkel. Volt olyan, akiből túlcsordult a lelkesedés, de olyan is, aki egy tábornok asszony határozottságával vezényelte le a vacsorát. Eltérően reagálunk ezekre az élethelyzetekre.
És mire tanít Jézus? Beszédes, ahogy a mai evangéliumban a helyhatározókat használja. A világ vezetői uralkodni akarnak fölöttünk. A tanítványoknak azt mondja: köztetek ne így legyen. De még beszédesebb az a hely, amit Jézus a fizikai térben elfoglal. Hol van Jézus, miközben a tanítványok veszekszenek? Nem fölöttük, nem is közöttük, hanem az asztal körül.
Azt a helyet foglalja el, ahol ő érintkezik a legtöbbet az asztalnál ülőkkel.
Olykor talán nekünk is nehezünkre esik leülni az asztalhoz mások mellé. Éppen azokkal a testvérekkel, akik olyan kiábrándítóan tudnak egymás között veszekedni. Ha viszont vállalom az asztal szolgálatát, ez a szabad mozgás, a közelség és távolság váltakozása talán ahhoz is meghozza a kedvem, hogy megkeressem a saját helyemet az asztalnál.
A második szempont tehát, amit ma megfontolásra javaslok, hogy milyen lelkülettel végzed a szolgálatodat? Találsz-e benne őszinte örömöt? Segít-e neked szeretettel kapcsolódni másokhoz?
Végül a harmadik mozzanat, amit a szolgálatról tanulhatunk, arra vonatkozik, amiből a szolgálathoz erőt meríthetünk. A zarándoklat során vezetőként azokkal a tanácsokkal tudtam a legjobban segíteni, amiket én is a korábbi zarándokútjaim során tanultam. Mit érdemes a hátizsákba pakolni, és mit érdemes otthon hagyni? Mennyi vizet vigyünk magunkkal? Mit kezdjünk a vízhólyagokkal, és mit tegyünk napszúrás esetén?
Jó, hogy felnőtt fejjel is akadnak élethelyzetek, amikor én lehetek a legkisebb. Amikor semmi hatalmam sincs, mégis én kapom a legtöbb figyelmet.
És ez is jézusi tapasztalat. Ahogy Jézus mondja: „ahogy engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket”. Ahogyan bennünket szeret Jézus, ahogy neked mossa meg a lábadat, ahogy neked terít asztalt, ahogyan te tapasztalod meg a gondoskodását: ez ad neked lelki erőt, követhető példát és szabadságot, hogy ugyanezzel a gondossággal és szolgálattal fordulj a testvéreid felé.
És ez a mai nap harmadik kérdése: miben tapasztaltad meg életed folyamán Istennek ezt a gondoskodó szeretetét? Mikor adatik meg neked, hogy te legyél a legkisebb?
Hogy te is őszintén el tudd mondani: „Uram, nem vagyok méltó, hogy a hajlékomba jöjj. Te mégis hajlékodba fogadtál engem, asztalt terítettél nekem, megszólítottál és meggyógyítottad a lelkem.”
Forrás: Pannonhalmi Főapátság
Fotó: Siska Gábor Krizosztom/Pannonhalmi Főapátság
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
