Szívvel, akarattal, és két kézzel az oroszlán torkában
Amikor Simone Inzaghi júniusban búcsút intett az Internazionale kispadjának, kevesen gondolták, hogy alig egy hónappal később már a világ egyik leggazdagabb klubja, a szaúdi Al-Hilal élén fogja megleckéztetni a futballvilág egyik szentélyét – a Manchester Cityt.
A világbajnokság amerikai kiadásában (mert ma már mindent lehet világbajnokságnak nevezni, ha elég pénzt pakolnak alá) a szaúdi csapat egyre csak emelkedett. Túlélte a Real Madrid elleni nyitányt (1:1), nem rogyott meg a Salzburg ellen (0:0), majd higgadtan legyőzte a mexikói Pachucát (2:0). Ez már önmagában is figyelemre méltó volt – de a java csak ezután következett.
Pep Guardiola Cityje úgy érkezett az egyenes kieséses szakaszba, mint a tornagyőzelem várományosa. Három meccs, három győzelem, százszázalékos teljesítmény – a megszokott kék gépezet. Az angolok gyorsan jelezték is az erőviszonyokat: a 9. percben Bernardo Silva révén megszerezték a vezetést. Mindenki legyintett: ez csak formalitás lesz.
Csakhogy Inzaghi emberei nem így gondolták.
A második félidőben Marcos Leonardo, majd Malcom villant – és máris fordított az Al-Hilal. Erling Haaland egyenlített, jött a hosszabbítás. Koulibaly újra előnyhöz juttatta a szaúdiakat, Phil Foden egalizált, de Leonardo második gólja a 112. percben végleg eldöntötte a történelmi összecsapást: 4:3 – Al-Hilal a negyeddöntőben, Manchester City otthon csomagol.
A 49 éves olasz tréner, aki Milánóban többnyire az örök második szerepét játszotta, úgy tűnik, újra feltalálta magát. „Ha valaki legyőzi a Manchester Cityt, az olyan, mintha oxigénpalack nélkül mászná meg a Mount Everestet” – fogalmazott a meccs után. És ezúttal nem túlzott.
Inzaghi dicsérte játékosait, a háromhetes közös munka intenzitását, a csapatszellemet. Nem kérdés: ez a győzelem nem pusztán taktikai, hanem mentális diadal volt.
A spanyol edző, aki az USA-ban láthatóan jól érezte magát, csalódottan nyilatkozott. Elismerte, hogy remek utat jártak be, de most jött el a vége. „Egyszer négyévente van esély itt lenni. Sajnos mi most hazamegyünk” – mondta Guardiola, majd már a következő szezonra terelte a szót.
Miközben Inzaghi sikert aratott új csapatával, régi klubja, az Inter Milánó tovább süllyed. A PSG-től elszenvedett 0:5-ös BL-döntő után most a Fluminense ütötte ki őket 2:0-val. Lautaro Martínez, az Inter kapitánya nem is kertelt: „Aki nem akar itt lenni, az menjen is. Ez egy fontos mez, csak azok viseljék, akik tényleg küzdeni akarnak érte.”
Talán ez is árulkodik valamiről. Mert lehet, hogy a világ leggazdagabb klubjai és legfényesebb játékosai játszanak a pályán – de a futballt, ahogy mindig is, szívvel és gerinccel nyerik meg.
Körkép.sk
Nyitókép: SITA
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
