Kiégő, elszáradt gabona, satnya gyümölcstermés – egyre durvábbak az aszály következményei Kacsinecz Krisztián2025. 06. 26., cs – 15:23
A csapadékhiány leginkább a takarmánynövényeket sújtja. Kezd gondot jelenteni a talajvízszint csökkenése is. Problémát okoz a kártevők, különösen a levéltetvek fokozott jelenléte is.
A meteorológusok országszerte csapadékhiányt jelentenek, ami a magas hőmérséklettel és a széllel kombinálva jelentősen rontja a talaj nedvességtartalmát. Kelet-Szlovákiában a növényállományok már érezhetően szenvednek a vízhiánytól, felgyorsulnak és lerövidülnek a fejlődési fázisok, a burgonya hervad.
A Szlovák Hidrometeorológiai Intézet (SHMÚ) az önkéntes riporterek jelentései alapján arról számolt be, hogy
a Duna-menti síkságon a gabonafélék egyre nagyobb állománya ég meg, és elszárad még az érés előtt.
Ami az őszi és a tavaszi árpát illeti, a pozsonyi Regionális Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kamara (RPPK) csökkent számú oldalhajtásokat, ezáltal pedig kisebb terméshozamot jelent.
Apró, fejletlen termés
A Duna mentén a kukorica leveleinek feltekeredését is jelentették, Kelet-Szlovákia egyes részein pedig alacsony növésű kukoricaállományokat dokumentáltak. A csapadékhiány miatt kialakult talajrepedéseket több szlovákiai helyszínről is jelentették.
A csapadékhiány a bogyós gyümölcsök apró terméseiben is megmutatkozik, a növények gyenge növekedést mutatnak, ami negatívan befolyásolja a jövőbeli termést. apró, fejletlen termésekről számoltak be a fiatal gyümölcsfák – például szilva, őszibarack, kajszi – esetében is.
A vízhiány miatti korai lombhullás legyengíti a fákat
A nagyon száraz körülmények meglehetősen régóta tartanak. „A növényzet száraz időszakokban úgy próbálja csökkenteni a vízveszteséget, hogy lezárja a levelek légzőnyílásait. Hosszabb és intenzív aszály esetén – mint amilyen idén is tapasztalható – ezek a nyílások tartósan zárva maradnak, így a levelek nem képesek megfelelően fotoszintetizálni, elveszítik a klorofillt és besárgulnak. Ennek következménye a levelek idő előtti lehullása az erősen stresszelt egyedeken” – olvasható a SHMÚ jelentésében.
Az aszályra érzékenyebb lombhullató fafajok közé tartozik a bükk, a közönséges nyír , valamint a fekete bodza. A vegetációs időszakban ismétlődő, aszály miatti korai lombhullás jelentősen legyengíti a fákat, és sokkal fogékonyabbá teszi őket a másodlagos kártevők támadására.
Az aszály miatti negatív következmények, amelyeket idén is tapasztalunk, Szlovákiában nem számítanak normálisnak ilyen gyakorisággal. Hasonló esetek ismétlődően előfordultak már a korábbi években is, 2022-ben, 2023-ban és 2024-ben
– figyelmeztetnek a meteorológusok.
Kapcsolódó cikkünk Pozsony |
Szlovákiában a tavaszi hónapok nem hoztak kiemelkedően magas átlaghőmérsékletet – mutattak rá a Szlovák Hidrometeorológiai Intézet (SHMÚ) klimatológusai. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a globális felmelegedés hirtelen megszűnt létezni, hiszen az egész bolygóra vonatkozó adatok továbbra is aggasztó tendenciákat mutatnak.
Peter Kajaba, az SHMÚ klimatológusa szerdai sajtótájékoztatóján elmondta, a globális adatokat tekintve a 2025-ös tavasz volt a mérések történetének második legmelegebb tavasza. Az 1991 és 2020 közötti időszakban mért tavaszi átlaghőmérséklethez képest idén 0,59 Celsius-fokkal melegebb volt.
Ha viszont csak Európát vesszük figyelembe, akkor a mérések történetének negyedik legmelegebb tavaszáról beszélhetünk. Ennek oka, hogy májusban a kontinensen beköszöntött egy olyan hidegfront, melynek következtében jócskán visszaesett az átlaghőmérséklet – a 2018-as májushoz képest például 2,36 Celsius-fokkal.
Kapcsolódó cikkünk
Sorra dőlnek meg a melegrekordok világszerte és Szlovákiában is – múlt héten az Európai Unió Copernicus klímafigyelő szolgálata figyelmeztetett, hogy a Föld északi féltekén a mérések történetének legmelegebb nyarát jegyezték, ezzel együtt pedig a Szlovák Hidrometeorológiai Intézet (SHMÚ) is jelezte, sosem volt még ilyen forró a nyár az országban.
A hőségnek súlyos következményei vannak mind az emberek egészségére, mind a mezőgazdaságra nézve, és a globális felmelegedés következtében a helyzet egyre csak kilátástalanabbnak tűnik. A Copernicus adatai alapján a június elejétől augusztusig végéig tartó időszak átlaghőmérséklete 0,69 Celsius-fokkal volt magasabb, mint az 1991 és 2020 közötti nyári átlaghőmérséklet. Ezzel megdőlt a tavalyi rekord, hiszen 2023 nyara 0,66 Celsius-fokkal volt melegebb, mint az 1991 és 2020 közötti időszak átlaga.
Ha csak Európát vesszük figyelembe, a nyári szárazföldi átlaghőmérséklet 1,54 Celsius-fokkal volt magasabb, mint a korábbi vizsgált időszakban – mindezt úgy, hogy az Egyesült Királyság jelentősen lefelé húzta a számokat, hiszen 2015 óta nem volt ilyen hűvös nyár a szigetországban. A csapadékeloszlás aránytalansága szintén figyelemre méltó, a EU klímafigyelő szolgálata szerint a Nyugat- és Észak-Európában az idei nyár az átlagosnál több esőt hozott, míg Kelet-Európában, illetve a mediterrán térségben komoly szárazság uralkodott, több helyen aszályt okozva.
A legmelegebb év?
Nemcsak a teljes nyári időszakot jellemezték melegrekordok, hanem az augusztust is. A Copernikus adataiból kiderült, hogy a mérések kezdete óta (1880) ez volt az év legmelegebb nyolcadik hónapja: a levegő felszíni átlaghőmérséklete elérte a 16,82 Celsius-fokot, ami 0,71 Celsius-fokkal haladta meg az 1991–2020. augusztusi átlagot.
Bár még 4 hónap hátravan, de az intézet szakértői már most komoly esélyt látnak arra, hogy az idei lehet a mérések történetének legmelegebb éve, ezzel megdöntve a tavalyi rekordot. A januártól augusztusig tartó időszakban az átlagos hőmérséklet-ingadozás 0,23 Celsius-fokkal volt magasabb, mint 2023-ban. Ahhoz, hogy ne szülessen újabb rekord, az év hátralévő részében az átlagos ingadozásnak legalább 0,3 Celsius-fokkal csökkennie kellene, és a tudósok jelenleg nem látnak arra utaló jeleket, hogy ez bekövetkezhet.
Kongatják a vészharangot
Samantha Burgess, a Copernicus igazgatóhelyettese elmondta, az előző három hónapban a bolygó lakossága átélhette a mérések történetének legmelegebb júniusát és augusztusát, a legforróbb napot, valamint a legmelegebb nyári időszakot is, így ilyen rekordok mellett kicsi az esélye, hogy a 2024-es év nem kerül be a történelemkönyvekbe. A szakértő szerint az adatok a jövőre nézve is meglehetősen aggasztóak.
„A nyáron tapasztalt szélsőséges hőmérséklet-ingadozások csak még intenzívebbek lesznek, és pusztítóbb következményekkel járnak majd az emberiségre és a bolygóra nézve, ha nem teszünk sürgős lépéseket az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére”
– figyelmeztetett.
Hazai adatok
A melegrekordok idén Szlovákiában sem maradtak el. Milan Lapin klimatológus elmondta, a mérések története óta ez a nyár volt a legforróbb az országban. Június és augusztus között összesen 5 hőhullámot jegyeztek, a leghosszabb húsz napig tartott. A legtöbb mérőállomáson látványosan magasabb hőmérsékletet mértek, mint az előző években, évtizedekben. Ógyallán például 4,3 Celsius-fokkal volt magasabb az átlaghőmérséklet, mint az 1960 és 1991 közötti időszakban. A Szlovák Hidrometeorológiai Intézet tegnapi sajtótájékoztatóján közölték: a három nyári hónap átlaghőmérséklete 20,7 fok volt, ezzel megdőlt a 2022-ben felállított 20,3 fokos országos rekord. Ezen belül a július volt a legforróbb: a 21,7 fokos országos átlag (ezen belül Ógyalláé 24,9 fok) szintén havi abszolút rekordnak számít.
Az augusztus a második legmelegebbnek bizonyult a mérések történetében. Az ógyallai állomáson 0,1 fokkal megdőlt az 1992-es csúcs, az átlaghőmérséklet elérte a 24,6 Celsius- fokot. Ha csak a nappali átlaghőmérsékletet vesszük figyelembe, 31,7 Celsius-fokot mértek, ami 5,5 fokkal magasabb, mint az 1960 és 1990 közötti időszakban. Lapin hozzátette, 1992 augusztusa volt az eddigi legmelegebb hónap a mérések történetében, 21,8 fokkal, azonban az idei is kitett magáért a 21,4 fokos átlagával. Ráadásul az idei hőhullám egy héttel tovább tartott, mindössze szeptember 9-én köszöntött be az enyhülés.
Mint a trópusokon…
Lapin elmondása alapján idén nyáron az ógyallai mérőállomáson összesen 48 trópusi napot mértek: 7-et júniusban, 19-et júliusban, 22-t pedig augusztusban. A meteorológiában azok a napok minősülnek trópusinak (a magyar szakterminológia hőségnapot használ), amikor a hőmérő higanyszála eléri a 30 Celsius-fokot. Az úgynevezett szupertrópusi napok száma (35 Celsius-fok vagy annál több) országosan júliusban 8, augusztusban pedig 9 volt. Ez elképesztő ugrás, hiszen az 1970-es évtizedben, azaz 10 év alatt mindössze egyszer mértek ilyen hőséget, konkrétan Ógyallán. A nyári napok, azaz a 25 fok felettiek száma ugyancsak csúcsot döntött: az Ipolyság közeli Gyűgyön június derekától szeptember 9-ig egyfolytában 87 napon át volt 25 foknál melegebb. Gyakran az éjszakák sem hoztak enyhülést, hiszen 20 trópusi éjszakát (20 fok alá nem megy a hőmérséklet) és 73 nyári éjszakát (15 fok alá nem megy a hőmérséklet) jegyeztek. Ráadásul a forróság az ősz beköszöntével is folytatódott. Szeptember első négy napján a hőmérséklet valamely mérőállomáson meghaladta a 35 Celsius-fokot, és az is garantált, hogy valahol mértek trópusi éjszakákat.
Hullámzás
Pavol Faško, az SHMÚ klimatológusa megkeresésünkre újabb számokkal támasztotta alá a felmelegedés tényét. Erre utalnak az adatok, amelyeket például a pozsonyi reptéren vagy az ógyallai mérőállomáson mértek az előző 12 hónapban. 2023 szeptembere és 2024 augusztusa között a levegő átlagos hőmérséklete elérte 14 Celsius-fokot, ami csaknem 1 fokkal magasabb, mint az eddigi csúcshőmérséklet (2019-ben átlagban 13,1 Celsius-fokot mértek a Vágselylyei járásban található Zsigárd községben).
Mivel az utóbbi években szinte állandóan újabb rekordok születnek, a szakértőnél arra is rákérdeztünk, mire számíthatunk az elkövetkező időszakban. Faško elismerte, hogy a 21. században a levegő hőmérsékletével kapcsolatos mutatók esetében valóban felgyorsult a rekordok cseréje, ugyanakkor nem gondolja, hogy a következő években az állandó felmelegedés lesz jellemző. Szerinte biztosan jönnek majd olyan évek is, amikor alacsonyabb hőmérsékletet mérünk, amit azonban újabb felmelegedések fognak követni, és ezek során biztosan újabb rekordértékeket is jegyeznek majd.
„Így nyilvánul meg az emberi tevékenység által kiváltott klímaváltozás, amit jelenleg olyan jelenségek is befolyásolnak, mint az El Niño, melynek felerősítő hatása még most is érezhető a globális felmelegedés szempontjából”
– fogalmazott Faško.
Változnak az évszakok
A szakértőt arról is faggattuk, szerinte 10–15 év múlva hogyan néznek majd ki az évszakok Szlovákiában.
„A következő évtizedekben nálunk is folytatódni fog a felmelegedés. Ennek eredményét fogjuk látni nyáron, egyebek mellett a gyakori hőhullámok felbukkanásában. A jövőbeli nyarak főként a hőhullámok számában, erejében és hosszában térnek majd el a mostaniaktól. A hőmérséklet-ingadozások természetesen minden évszakban hangsúlyosabbak lesznek. Az évszakok mindezek ellenére a jövőben sem tűnnek el, de az átmeneti időszakok jelentős változásokon esnek át”
– mondta a klimatológus, hozzátéve, a nyári időszakban veszélyeket hordozhatnak majd a viharok, de egyéb kockázatokkal a többi évszak során is számolni kell.
Szélsőségből szélsőségbe
A felsorolt időjárási körülmények a mezőgazdászok munkáját is rendkívül megnehezítik. Felkerestük a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kamarát (SPPK) és rákérdeztünk, milyen eredményeket hozott az idei aratás, illetve hogyan hatott a rendkívüli meleg a termés minőségére.
„A gazdáknak folyamatosan szélsőségekkel kell szembesülniük. Elsőként a hosszan tartó esőzések és a 2023 őszén kezdődő csapadékos időszak, most pedig a rendkívüli szárazság és forróság. Az utóbbi napokban végre lehűlést tapasztaltunk, és hosszú idő után megjelent az első csapadék is. Az éghajlatváltozás mezőgazdasági termelésre gyakorolt hatása sajnos már megszokottá vált, amit az idei időjárás és a betakarítási munkálatok eredményei is megerősítenek”
– nyilatkozta lapunknak Jana Holéciová, az SPPK szóvivője.
Befejezték az aratást
A kamara megerősítette, hogy a sűrűn vetett gabonafélék, valamint a repce betakarítása már lezárult, és a termés tekintetében átlagos eredményeket könyvelnek el, régiónként változó szemminőséggel. A vetést jelentősen nehezítette a már említett őszi csapadékos időjárás, de az év végi és a tavaszi esőzések sem tettek jót a termény fejlődése szempontjából. Főként a déli régiók termőterületein, Komárom és Érsekújvár környékén okoztak milliós nagyságrendű károkat a viharok, a jégesők és az ónos eső.
„Az egyes termények hozama és minősége függ az adott régiótól, annak időjárásától és a kártevőktől is”
– közölte az SPPK.
A szervezet tagjai átlagban 5,41 tonna gabonát arattak le hektáronként, míg a repce esetében ez a szám 2,79 tonna volt. A kamara hangsúlyozta, a megterhelő és sújtott tenyészidőszak ellenére Szlovákia továbbra is önellátó marad a sűrűn termő gabonafélék és a repce tekintetében.
Az érem két oldala
A nyári meleg és szárazság bizonyos szempontból segített a gazdákon, hiszen ennek köszönhetően zavartalanul zajlott az aratás – 2017 óta ezek voltak a leggyorsabb betakarítási munkálatok, mindössze 74 napig tartottak. Másrészt azonban a szélsőséges hőség és a csapadékhiány nem kedveznek az olyan őszi terményeknek, mint a kukorica vagy a cukorrépa. Az utóbbi esetében például a 35 Celsius-fok feletti nappali hőmérséklet és trópusi éjszakák jelentősen meggyengítették a terményt a földben, ráadásul az aszály miatt fogékonyabbá váltak a különféle betegségekre, és lehullajtották a leveleiket is. A csapadékhiányt a kukoricatermesztők is érzékelik, sok helyen látványosan elszáradt a termés. A helyzet a burgonyatermés kapcsán sem jobb.
„25 Celsius-fok feletti hőmérsékleten a burgonya szó szerint felforr a talajban, és megáll a növekedésben. Ezért is lesznek kisebbek az idén”
– üzente Holéciová.
Korai szüret
A szőlőtermesztők szintén kihívásokkal küszködnek az éghajlatváltozás miatt. A szezon elején bizonyos helyeken még a talaj menti fagyok tizedelték a termést, az utóbbi hetekben pedig a nagy hőség és az apály okozott fejfájást a termelőknek. Ilyen forróságban a szüret akár 2-3 héttel korábban is kezdődhetett a megszokottnál. Éppen ezért a borászok kérvényezték a mezőgazdasági minisztériumtól, hogy idén előbb készülhessen el az első palack murci (burcsák), aminek eredményeként végül már augusztus elsejétől árulják az italt. Holéciová szerint ez főként a kisebb szőlészetekben volt jellemző, és bár a magas hőmérséklet miatt a szőlőszemek apróbbak és kevésbé lédúsak voltak, így is kiváló minőségű murcit sikerült előállítani. Hozzátette, a szüreti munkálatok a korábbi kezdés miatt a megszokott október helyett már akár két héten belül véget is érhetnek.
„A súlyos aszály rontja a termés minőségét és növeli a termelési költségeket. A mezőgazdászok kénytelenek többet öntözni, és még így sem garantálja semmi, hogy sikeres lesz a betakarítás. Például néhány cukorrépa-termesztőnk az öntözés ellenére sem számít kiváló termésre”
– zárta az SPPK szóvivője.
Szeszélyes évszak
Nem véletlen tehát, hogy Szlovákiában sem érezhettük túlzottan melegnek az idei tavaszt, bár Kajaba elmondása alapján mindegyik hónap egy kicsit más eredményeket hozott. A március például kifejezetten melegnek bizonyult, a legmagasabb hőmérsékletet március 8-án mérték Kelenen (22,6 Celsius-fok) és Bősön (22,2 Celsius-fok).
Ehhez képest április kifejezetten átlagosnak tekinthető, különösebb szélsőséges hőmérsékleti eltéréseket ezúttal nem jegyeztek. Kajaba azonban hozzátette, ebben a hónapban mérték az első meteorológiai értelemben vett nyári napot (amikor a hőmérő higanyszála eléri a 25 Celsius-fokot), mégpedig április 10-én, több településen (köztük Bősön is).
A május viszont magával hozta a már említett lehűlést, az idei pünkösdi hónap Kajaba szerint kifejezetten hideg volt. A legalacsonyabb hőmérsékletet a Lomnici-csúcson mérték (-12,5 Celsius-fok), de Kajaba azt is megjegyezte, hogy idén májusban észlelték az első trópusi napot (vagyis amikor a hőmérséklet eléri a 30 Celsius-fokot), mégpedig május 3-án.
Nem ez volt a leghidegebb tavaszunk, még ha úgy is érezhettük. A 2025-ös tavasz a 17. legmelegebb az ország történetében
– foglalta össze Kajaba.
A levegő átlaghőmérséklete az említett 3 hónapban elérte a 9,3 Celsius-fokot. 2024-ben viszont ugyanez az érték még 11,2 Celsius-fok volt, tehát az előző évhez képest jelentős a visszaesés.
A szárazság nem múlik
A hőmérséklet szempontjából tehát az idei tavasz nem hozott kiugró adatokat sem Európában, sem Szlovákiában, de a szárazság továbbra is hatalmas problémának számít. Pavol Faško, az SHMÚ klimatológusa rámutatott, a 2025-ös tavasz a csapadék tekintetében nem volt különösebben abnormális, viszont Szlovákiában már tavaly október óta jelentős a csapadékhiány, így a mostani tavaszi hónapok sem segítettek a kedvezőtlen helyzeten.
A mostani időszakban sajnos minden adott ahhoz, hogy ne tudjuk megúszni az aszályt. Az elmúlt időszakban nagyon kevés csapadék esett, és mivel a következő hetekben is minden bizonnyal hőhullámokra és csapadékmentes időszakokra kell készülnünk, a hazai aszályhelyzet várhatóan csak rosszabbodni fog
– fogalmazott Faško.
Kapcsolódó cikkünk
Egyre valószínűbb, hogy megismétlődik – akár súlyosabb formában – a 2022-es, történelminek nevezett aszály. Az ilyen mértékű szárazságok korábban csak néhány évtizedenként egyszer fordultak elő. Úgy tűnik, ezentúl két-háromévente számolnunk kell velük.
A drámaian csapadékhiányos tél és tavasz után a nyár sem kecsegtet túl sok jóval – figyelmeztetnek a meteorológusok.
A legnagyobb európai meteorológiai szolgálatok szezonális előrejelzései szerint nagy a valószínűsége, hogy a következő három hónapban tartós és kiterjedt anticiklonok fogják meghatározni Európa időjárását – ez pedig átlag feletti hőmérsékletet és újabb csapadékszegény időszakot jelent.
Egyre valószínűbbnek tűnik tehát, hogy megismétlődik – akár súlyosabb formában – a 2022-es, történelminek nevezett aszály. Az ilyen mértékű szárazságok korábban csak néhány évtizedenként egyszer fordultak elő. Úgy tűnik, ezentúl két-háromévente számolnunk kell velük.
Ínséges esztendő
Márciusban bejárták az internetet az Ínség-szikláról készült fotók: a budapesti Szabadság hídtól pár tíz méterre fekvő, természetes eredetű homokkő sziklaszirtről van szó, amely akkor bukkan elő, ha a Duna felszíni vízállása a magyar fővárosnál 94 cm alá csökken. A zátony viszonylag gyakran megjelent eddig is a nyári aszályok idején, arra viszont nem volt eddig túl gyakran példa, hogy márciusban – normális esetben a hóolvadás és a tavaszi áradások idején – tűnjön fel.
Már ha lett volna minek elolvadnia – a tél ugyanis nemcsak a síkságokon, hanem az Alpok és a Kárpátok hegyláncain is rendkívül csapadékszegény volt.
Pavol Faško, a Szlovák Hidrometeorológiai Intézet (SHMÚ) klímakutatója márciusban arról tájékoztatott, hogy Szlovákiában 1881 óta csak kétszer volt példa szárazabb téli időszakra, mint az idén. Nem javult sokat a helyzet tavasszal sem, az “aranyat érő” májusi esőből is csak alig-alig jutott néhány csepp. Az alábbi térképen látszik, hogy az ország számos pontján – és nem csak a déli régiókban – a lehulló csapadék mennyisége mélyen az 1991-2020 közötti átlag alatt maradt.
Mire számíthatunk?
Ha felidézzük a 2022-es történelmi aszály ökológiai és gazdasági következményeit, semmi jóra. Európa-szerte erdőtüzek tomboltak, komplett vizes élőhelyek száradtak ki, a víz oxigéntartalmának csökkenése miatt tömeges halpusztulásokat jelentettek például a Tiszán is.
A dél-szlovákiai járásokban a kukorica- és napraforgótermés 30–50%-kal esett vissza, súlyos hiány alakult ki a takarmányozásra szánt szénából is. Az Agrárkifizetési Ügynökség (PPA) éves jelentésében a 2022-es aszályt, amely miatt több mint 41 millió euró kártérítést fizetett ki a gazdáknak, természeti katasztrófának nevezte.
A szárazság azonban korántsem csak a mezőgazdaságra volt pusztító hatással. A bősi vízerőmű 2022 első felében a tízéves átlagnál egyharmaddal kevesebb áramot termelt, de félgőzzel működött az összes többi vízerőmű is. A Duna rendkívül alacsony vízállása miatt a teherhajók csak a szokásos rakományuk töredékét tudták szállítani, de előfordult az is, hogy teljesen leállt a hajóforgalom a folyó egyes magyarországi és romániai szakaszainak hajózhatatlansága miatt.
Ezen túl több tucatnyi településen kellett vízkorlátozást bevezetni, főleg Közép- és Kelet-Szlovákiában – tilos volt például ivóvízzel locsolni, autót mosni, vagy a medencét megtölteni.
A rozsnyói járásbeli Pacsán rendkívüli helyzetet is hirdettek az ivóvízhiány miatt, miután kiszáradtak a községi vízvezetéket ellátó források, és kiürültek a helyi víztározók is.
Mi lenne a megoldás?
A lehetséges megoldásokat felvázolja az Európai Bizottság múlt héten közzétett, Szlovákiáról szóló éves jelentése, amely nagy hangsúlyt fektet a klímaadaptációs intézkedések értékelésére, és amelyről itt írtunk bővebben.
A jelentésben rámutatnak, hogy a 2022-es aszály Szlovákia területének 20 %-át érintette súlyosan. Ez az arány a jövőben várhatóan nőni fog, ami a vízügyi ellenállóképesség erősítését sürgeti.
Ami a vízgazdálkosást illeti, az Eb jelentése szerint
Szlovákiának az új víztározók és az egyéb „szürke infrastruktúra” építése helyett a vízi ökoszisztémák állapotának javítására, az áradásokkal, valamint az aszályokkal szembeni ellenállóképesség növelésére és a folyó-revitalizációs projektekre kellene helyeznie a hangsúlyt.
Ugyanakkor, noha a szlovák helyreállítási és ellenállóképességi terv tartalmaz a vízfolyások revitalizációját érintő intézkedéseket, az Európai Bizottság szerint ezek nem elégségesek a kihívások kezelésére.
A bizottság a jelentésben arra is felhívta a figyelmet, hogy a környezetvédelmi minisztérium leállította azoknak a projekteknek a nemzeti társfinanszírozását, amelyekkel a zöld civil szervezetek sikeresen pályáztak a LIFE program keretében, és amelyek egy része éppen a vizes élőhelyek, kiszáradt holtágak revitalizálására, illetve a folyók eredeti, meanderező medrének visszaállítására irányulnak.
Miért fontos a természetes vízmegtartás?
A WWF Szlovákia egyik aktuális kampánya éppen az aszályok és a villámárvizek elleni védekezésre fókuszál. A természetvédők szerint a két probléma gyökere ugyanaz: az emberi beavatkozások miatt a környezet elveszítette a vízmegtartó-, illetve elvezető képességét, ezt pedig
csak természetes módszerekkel lehet visszaállítani: a vizes élőhelyek, ártéri erdők, holtágak revitalizálásával, a folyók kanyarulatainak visszaállításával, illetve talajkímélő gazdálkodással.
Az ártéri erdők és mocsarak egykor természetes módon szegélyezték a folyókat, és szivacsként működtek: áradások, esőzések idején magukba szívták a vizet és lassították annak elfolyását. Aszály idején pedig lassan visszajuttatták azt a tájba és a felszín alá, a talajba. A folyók vízhozama egyenletes maradt, a talaj megőrizte nedvességtartalmát, és a környező élővilág virágzott.
Mióta azonban a folyókat kiegyenesítették, a víz túl gyorsan elfolyik, és a betonnal burkolt mederfenéken vagy partokon keresztül nem jut tovább.
Ha megszakad a kapcsolat a folyó és a környezete között, a táj kiszárad, és ez katasztrófával egyenértékű aszályokhoz vezet
– figyelmeztetnek a természetvédők.
Kapcsolódó cikkünk Kassa-vidéki járás |
A Kassa-vidéki járás egyes falvaiban az elmúlt napokban vízhiányra lett figyelmes a Kelet-szlovákiai Vízművek (VVS) vezetése. A vállalat tájékoztatása szerint ez elsősorban a Kassához közeli Poproč, Ďurkov, Ruskov és Svinica csoportos vízellátást érintette.
A vízművek szerint a helyzet nem újdonság a lakosok számára, gyakorlatilag rendszeresen ismétlődik. A vízellátást azóta már sikerült stabilizálniuk.
A hétvégén szükségellátáshoz kellett folyamodnunk. Speciális, ivóvíz szállítására szánt szállítóeszközöket alkalmaztunk. A falvakba lajtos kocsival vittünk ivóvizet, és volt, ahol ideiglenes tartályokat helyeztünk el
– közölte a vízmű azzal, hogy a hirtelen megnövekedett vízhasználat nagy valószínűséggel a meleg időjárásnak és a medencék feltöltésének, illetve a kertek öntözésének volt köszönhető.
A vállalat véleménye szerint azért történt gond a vízellátással, mert Poproč községet jelenleg csak egy föld alatti vízforrásból látják el, és ez a forrás a hirtelen megnövekedő vízellátás esetén nem képes kellő mennyiségű vizet biztosítani.
Magyarbőd (Bidovce) ismét korlátozza az ivóvízellátást a VVS számára, amely a Ďurkov, Ruskov és Svinica települések vízműveit látja el. Az általuk szolgáltatott vízmennyiség korlátozása a vízforrás limitált kapacitásának köszönhető
– közölte a VVS.
A vállalat állításai szerint már dolgoznak a zábavai (Zábava) vízforrás rekonstrukciójának projektjén, és jelenleg a hájnyai (Hájny) vízforráson is javítások folynak, amelyből az átalakítások után a vállalat számításai szerint Poproč községet is kellő mennyiségű ivóvízzel láthatnák el. A vízművek tájékoztatása szerint a Ruskov, Ďurkov és Svinica települések számára a Starina felől érkező vízellátó rendszerre való bekötés jelenti a megoldást, amelynek a megvalósításához szükséges projekt már az engedélyeztetési folyamatban van. (TASR, Németi)
Kapcsolódó cikkünk Kassa/Jekefalva (Jaklovce) |
A hőség és a szárazság következtében a Ruzsini-víztározó vízszintje is jelentősen csökkent. A vízveszteség nemcsak a víztározóhoz gyakran ellátogató nyaralókat és a halászokat, hanem a víztározóban élő vízi állatokat is egyaránt érinti. A vízgazdálkodók szerint Európa-szerte száraz időszak van, ami a vízfolyások és víztározók szintjének természetes csökkenését is eredményezi. Állítólag nincs mitől félni, ugyanis a víztározó vízszintje továbbra is jóval az államilag megszabott értékek felett mozog.
Ahogy azt Marián Bocák, a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat (SVP) szóvivője az Új Szónak elmondta, a vízfolyások és víztározók vízszintjének csökkenése jelenleg szinte Európa teljes területére jellemző. „A folyók vízszintje aszályos időszakokban természetesen alacsonyabb. Vannak folyók, amelyek aszály idején teljesen kiürülnek. Ahol a vízfolyásokon emberileg kialakított vízszabályzó berendezések és építmények vannak, ott az előírásoknak megfelelően szabályozható az alattuk lévő vízszint. Más szóval, az ilyesfajta berendezések az árvízvédelem mellett elsősorban arra szolgálnak, hogy többletvíz idején vizet tároljanak, hiány idején pedig az alattuk lévő vízfolyásokat támogassák, hogy megőrizzék a folyó életét és a felhasználók (például a városok, a szennyvíztisztító telepek, az ipar – a szerk. megj.) igényeit. A rekreációs célok ebben az esetben az utolsó helyen állnak” – közölte lapunkkal az SVP szekembere.
Nincs vészhelyzet
Akik már korábban is jártak a Ruzsini-víztározó partján és látták, hogy normális esetben mennyi víz van benne, annak a jelenlegi állapot rémisztőnek tűnhet. A helyiek állítása szerint legutoljára 2015-ben volt hasonlóan alacsony a víztározó vízszintje, de ilyen kevés vizet még nem láttak benne. „Mindenki tisztában van azzal, hogy hónapok óta nem érkezett a térségünkbe kiadós esőzés, ezért az sem meglepő, hogy a víztározó vízszintje megcsappant. Ilyen kevés vízre én nem emlékszem, de a szakemberek szerint nincs mitől tartanunk, hiszen még most is bőven elég víz van benne” – nyilatkozta lapunknak Jozef Papcun, a víztározó partján működő szabadstrand tulajdonosa. A Ruzsini-víztározónak a vízszintje a tegnapi naphoz képest 321,61 méter tengerszint feletti magasságban tetőzött, ami a teljes térfogat 66%-át teszi ki. „A jogszabályban előírt legalacsonyabb szint 298 méter tengerszint feletti magasságban, a legmagasabb pedig 326,6 méter tengerszint feletti magasságban van. Ennek fejében még a korábbi évekhez képest sem kivételes a helyzet. A tározóba történő víz beáramlása ebben az esetben az aktuális időjárástól függ, a tározóból történő kiáramlást pedig a vízszerkezet alatti felhasználók igényeit és a folyó életének megőrzését figyelembe vevő jogszabály határozza meg. Mivel múlt év novembere óta nem volt a térségünkben kiadós eső, a víztározó vízszintjét csak az esőzések állíthatják vissza” – zárta Bocák.
Gyönyörű környezet
A Ruzsini-víztározó a Hernád gátjával a Bujnai-hegyek mély és kanyargós völgyében épült meg. Szlovákia egyik legszebb víztározójaként is emlegetik. A Fekete-hegység hegyei alatt két víztározó van. A főtározó, a Ružín I., 1967-ban épült, űrtartalma 59 millió köbméter, az 1972-be megépült kiegyenlítő víztároló, a Ružín II., űrtartalma 4,5 millió köbméter. A víztároló keskeny és hosszú, mivel a Hernád szűk völgyében épült. A tó helyenként a 60 méteres mélységet is eléri, területe 390 hektárt borít be. A víztározót a Herdnádon kívül a Hnilec és Béla patatok is táplálják. A víztároló vizét villanyenergia termelésre használják, gyönyörű természet és érdekes helyek ölelik körbe, ezek közül figyelemre méltó a szirtes Sivec, melynek kicsúcsosodó ormáról elbűvölő kilátás nyílik a víztárolóra. A smaragdzöld víztükrön és a sűrűn övező erdőkben való utazás felejthetetlen élményt nyújt, pontosan ezért a helyiség a turisták köreiben is közkedvelt úti cél. A víztároló vízfelszínén el lehet csónakázni a mélyből előbukkanó sziklás Szerelem szigetére vagy a Kis-szigetre.
Érdekességek, rekordok
A klimatológusok a sajtótájékoztatón néhány érdekes időjárási jelenséget és rekordot is kiemeltek. Faško például a csapadékhiány kapcsán elmondta, hogy május elején a Lomnici-csúcson nem volt hó – ilyen utoljára 1952-ben fordult elő.
A Lomnici-csúcson idén áprilisban megdőlt az 57 éve fennálló hidegrekord is, április 10-én ugyanis -19 Celsius-fokos hőmérsékletet mértek.
Érdekes volt az április eleji helyzet is, amikor a pöstyéni mérőállomáson az átlagos napi levegőhőmérséklet elérte a januári értékeket, nevezetesen 1,6 Celsius-fokot, tíz nappal később pedig ugyanezen a meteorológiai állomáson az átlagos napi levegőhőmérséklet már a június értékeken, tehát 20,1 Celsius-fok körül mozgott
– tette hozzá Kajaba.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
