Azokban a legendás hatvanas években indult, amikor már a szlovákiai magyar irodalomnak is sikerült túllépnie a sematizmus keretein, amikor a szocialista tömjénfüst mögül már megjelenhetett a magánszféra is az irodalomban, s amikor sokan át is estek a ló másik oldalára, s bezárkóztak saját, bevehetetlennek hitt elefántcsonttornyukba. Ekkor indította útjára az Irodalmi Szemle Tőzsér Árpád pátyolgatásával a Vetés rovatát szigorúan kezdő tollforgatók részére, amelyben több mint harmincan próbálták ki magukat. Ideje volt hát az újabb nemzedéki antológia megjelentetésének is. De közbejött 1968, bevonultak az ún. baráti országok segítségnyújtást ígérő tankjai magukkal hozván az augusztusi moszkvai fagyot, s csak 1970-ben jelenhetett meg az Egyszemű éjszaka címet viselő költészeti antológia Tőzsér Árpád, míg két évvel később Duba Gyula válogatásában a Fekete szél című prózai antológia. Az előbbiben kilenc, az utóbbiban tíz pályakezdővel. A Fekete szél szerzői legidősebbje a 85 éve született Kövesdi (Vaszily) János volt.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
